Január 20. Vasárnap 1/2

Mikor haza értem a bokornál meg álltam mert megláttam Martint amint a biciklin támaszkodik és engem vár. Nem volt kedvem elé állni tehát beosontam a hátsó ajtón. Majd a házból néztem meg hogy még mindig ott áll-e vagy már megunta a várakozást és elment. De nem így történt. Még mindig ott állt a kapuban és a bejárati ajtót nézte. Majd láttam hogy elő kapja a mobilját és hirtelen meg csörren a telefonom. Na mit gondoltok ki volt az? Igen Martin volt az.
Én: Szia!
Martin: Szia! Hol vagy? Már vagy egy 20 perce várok rád!
Én: Bocsi csak most...végeztem be a szobám takarítását. Anya ragaszkodott hozzá hogy még ma csináljam meg.
Martin: Na akkor most mi lesz? Jössz vagy mennyek?
Én: Megyek!-mondtam majd idegesen leraktam a telefont. Nem lehet igaz hogy nehezére esik 20 percet várni. Istenem.... Na mindegy. Felvettem a cipőmet és a dzsekimet majd kimentem a garázsba és elő szedtem a biciklim. Kitoltam az útra és Martinnal már mentünk is biciklizni. Elmentünk a parkerdőbe ahol össze jöttünk <3!! Leszálltunk a bicikliről és a hídig toltuk majd neki támasztottuk a fának a bicikliket és odamentünk a hídra. Én rátámaszkodtam a híd korlátjára majd éreztem ahgy átőleli a derekam hátulról Martin és a fejét a vállamra helyezi. Örök emlék marad nekem ez a híd <3!!!!! Elkezdtünk beszélgetni arról hogy mi lenne ha elmennénk külföldre csak mi ketten. Ez persze Martin ötlete volt és nem az enyém. Nagyot néztem mikor föltette ezt a kérdést. Azt hittem hogy csak hülyéskedik ,de nem. Komolyan gondolta.
* Én ki szeretnék utazni! Veled!-mondta Martin
* De én azt hittem hogy csak hülyéskedsz!-vettem le a kezét a derekamról
* Nem , nem hülyéskedem!-szorongatta a kezem * Na jó elmondom az igazat , a szüleim el akarnak költözni innen messzebbre és én is persze , és én nem bírnám ki nélküled!!-mondta Martin mire én nekem csak tátva maradt a szám. Abba nem gondol bele hogy nekem is van családom akiket nem akarok itthagyni? Szóval... nem , nem megyek vele!!
* Sajnálom Martin de nem megyek veled!-határoztam el magam
* Értem , nem akarod itthagyni a családod igaz?-kérdezte
* Igen!!-engedtem el a kezét. Ezután haza indultunk mid a ketten szomorkásan :( Én komolyan azt hittem hogy csak poénkodik , de nem :( Sajnos nem. Mikor oda értünk a házunkhoz leszálltam a bicikliről és Martin oda hajolt hozzám majd egy puszit nyomott a számra majd mosolygott egy kicsit és elindult hazafele. Én pedig egy nagy sóhaj után bevittem a garázsba a biciklim majd bementem a házba. Ott aztán anya üdvözölt a konyhából:
* Na szia! Merre voltatok?-kérdezte anya
* Szia!-mondtam szipogva * A parkerdőbe voltunk!-mondtam zsepiért nyúlva a zsebembe
* És mi volt?-kérdezte anya
* Semmi különös , csak az hogy elköltöznek külföldre és azt akarta Martin hogy mennyek velük!-mondtam lehajtott fejjel
* De ugye nem akarsz elmenni velük?-ült le anya a székre
* Nem dehogy!-válaszoltam * És ezt meg is mondtam neki!- mondtam
* Akkor jó! Na most pedig edd meg a vacsidat és majd holnap folytatjuk ezt a beszélgetést!-mondta anya majd fölállt a székből és a fürdője fele ment
* Nem kérem a vacsim!-jelentettem ki és adtam anyának egy puszit és fölmentem a szobámba. Ott elő kerestem a pizsim és mentem a fürdőbe. Fürdés után pedig elpakoltam holnapra majd lefeküdtem az ágyamba. Még égett a villany mert megvártam míg anya fölkiabálja a szokásos mondatát lefekvés előtt ,de szerintem már rég aludt. :) Tehát én is lekapcsoltam a lámpám és elaludtam.