Január 18. péntek

Ők itt Mandy és Rajmund amint egymással csetelnek!! :)

PÉNTEK!!! Végre! Mikor fölébredtem és felültem az ágyamba anya üdvözölt egy nagyon jóóó hírrel!! Ma a nagy hó esés miatt elmarad a tanítás! :) Jeeee! :) Nagy örömmel keltem ki az ágyamból és mentem lefele hogy végre nyugodtan megreggelizzek. Nagyon boldog voltam az nap. Miközben reggeliztem Mendy ült az asztalhoz és nagyon emósan nézett ki. Bár lehet hogy azért mert csak most kelt föl ő is.
* Mendy , ugye csak azért nézel ki így mert most keltél föl!!-kortyolgattam a kakaómat
* Képzeld én már 7 óra óta fönt vagyok!-mondtam szem húnyásokkal erre én kiköptem a kakaómat
* Mi?? Te beteg vagy?-fogtam meg a homlokát
* Nincs semmi bajom! Tudom hogy egy kicsit furán nézek ki ,de ez a stílus bejön Rajmundnak és nekem is!-mondta majd vissza vitte a tányérját és fölment a szobájába. Nagyon féltem! Rajmund folyton belehúzza ilyen hülyeségekbe. Még jó hogy nem jön érte mostanában. Fölmentem halkan Mendy szobájához hogy megtudjak valamit. De csak azt láttam hogy az ágyán ül és csetel valakivel közben pedig fejhallgató van a fején amit anyától kapott. Biztos voltam benne hogy Rajmundal csetel. Mindegy , jobb ha nem szólok bele! Ez az ő dolguk. Vissza mentem a szobámba és pont be akartam kapcsolni a laptopom mikor jött egy hívás Odettől.
Én: Szia Odett!
Odett: Szia! Képzeld ma kikkel találkozunk!-kiabált a telefonba , komolyan......mindenki megsüketít aki csak felhív
Én: Találkozunk?-értetlenkedtem
Odett: Igen! Hát azokkal AKIK BEJELÖLTEK MINKET!!!!!!!-most már torka szakadtából üvöltött. Mintha még soha nem találkozott volna ilyen helyes pasival
Én: Na neeeeee! Komolyan?? Mikor??-fogtam meg a fejem
Odett: 2 óra mulva! Vagy bocsi már csak 1 óra mulva!-mondta egész nyugodtan , de én egy cseppet sem voltam nyugodt. Hihetetlen hogy találkozom azzal a pasival akitől félek hogy rám ír facebookon. Egyáltalán nem volt kedvem ehhez az egészhez ,de Odettnek nem akartam csalódást okozni azzal hogy nem megyek. Bár lehet hogy ő nem is akarja hogy mennyek. Nem tudom.
Én: Jó , akkor most leteszem szia Odett!-nyomtam ki a telefont és egy kicsi gondolkodás után észbe kaptam majd a másik pillanatban a szekrényem mélyén voltam egy csomó ruha közt. Fogalmam sem volt hogy mit vegyek fel. Aztán megláttam egy igen csinos ruhát amit még nem vettem föl sehova. Kaptam hozzá farmert , táskát és egy sapit is. :) :

  A csizma meg már tavalyi ,de még mindig jó. Gyors  fölkaptam magamra majd lementem a konyhába hogy bekapjak valamit indulás előtt.
* Te meg hova mész?-kérdezte anya
* Találkozóm van!-büszkélgedtem
* Na ne mond , és kivel?-érdeklődött anya
* Inkább kikkel!! Odettel és az egyik........ barátjával!
* Oh...... értem! De tudod hogy nem mehetsz sehova sem gy hogy bocsi kicsim ,de nem engedlek el! Büntiben vagy!-mondta anya
* De anya légyszii! Ígérem ez lesz az utolsó alkalom hogy bünti alatt elmentem jó?-alkudtam
* Hát........Jó legyen! De időben gyere haza!-mondta anya majd a nyakába ugrottam Kopogtak az ajtón és sejtettem hogy Odett lesz az. Betessékeltem a házba és még gyorsan megettem a kajámat majd fölkaptam a csizmám , köszöntem anyának és kimentünk a házból.
* Szóval hova megyünk?- kérdeztem
* Az egyik legjobb sütizőbe megyünk!-mondta Odett
* Renben ,de szólhattál volna hogy ne egyek mert tele vagyok és egy falat sem megy le a torkomon!-szóltam Odettre
* Ezt nem mondanám! Abban a sütizőben vannak a világ legfinomabb sütijei.-mondta
* Hát.......talán megtudom majd enni!-kételkedtem a dologban. Mikor a sütizőbe értünk a pasik ott vártak minket egy asztalnál. Én egy kicsit meg álltam és nézni kezdtem őket. Annyira fura volt őt látni élőben és nem képen. Odett értetlenül nézett vissza rám mikor észre vette hogy meg álltam. Egy kis bátorító mosollyal Odettől  elindultam a fiúk felé. Egész úton vert a szívem. Aztán mégjobban elkezdett verni mikor észre vettek minket a fiúk. Jah és mikor  az a Dorián rám mosolygott na akkor úgy éreztem végem van. De szerencsére nem ájultam el ahogy szoktam izgalmamban. Le ültünk hozzájuk. Én Doriánnal szemben Odett pedig Ádámmaé szemben (az az a fiú aki Odettet jelölte be)
* Sziasztok!-álltak fel a pasik az asztaltól
* Sziasztok!-köszöntünk vissza
* Én Reil Dorián vagyok!-mutatkozott be Dorián mind a kettőnknek
* Én meg Rentai Rebeka!-mutatkoztam be
* Én pedig Novák Odett!-mutatkozott be Odett
* Már csak én maradtam! Én Perl Ádám vagyok!-mutatkozott be Ádám
* Gyertek , üljetek le!-mondta az az Ádám. Nekem nem kellett kétszer mondani és annak a Doriánnak sem mert egyszerre gyorsan ültünk le és egy kicsit mind a ketten elmosolyodtunk. Aztán a kezembe vettem az étlapot és a sütikhez lapoztam. Csak nézegettem a finomabbnál finomabb sütiket ,de nem tudtam választani. Letettem az asztalra az étlapot és fölé könyököltem és néztem a sütiket. Gondolkodásom közben Dorián megszólal (hozzám).
* Én ezt választanám a helyedben!-mutatott egy oreo-s sütire
* Tényleg jól néz ki!-mondtam és jól megnéztem azt a sütit
* Hidd el! Nagyon finom!-dőlt hátra a székben és karba tett kézzel nézett rám mosolyogva
* Rendben! Meg győztél!-nevettem és hívtam a pincért
* Te már már is rendeltél?-kérdezte Odett
* Igen!!-mondtam * Dorián segítségével döntöttem ennél a sütinél!-mosolyogtam és mutattam a sütire amit már ki is szállítottak. Mikor megpillantottam a sütit én is elámúltam!! NAGYON!! Olyan jól nézett ki!! Mutatom:

  Na milyen? Nagyon finom volt!! Doriánnak egész jó az ízlése. :))
* Egész jó ízlésed van!-mondtam miután megkóstoltam azt a sütit
* Tudom!-nevetett majd én is elkezdtem * Én is ilyen sütit kérnék szépen!-mondta Dorián a pincérnek.
* Rebi , én és Ádám elmegyünk sétálni oké?-kérdezte Odett
* Rendben menjetek csak!-mondtam zabálva azt az istenien finom sütit. Dorián csak nevetett rajtam mikor látta hogy eszem azt a sütit.
* Te aztán tudsz enni!!-állapította meg Dorián nevetve
* Te is!! Hisz most eszed a másodikat!-nevettem
* Igaz!-mondta és neki esett a másodig adag oreo sütiének. El kell ismerni nagyon jó volt Doriánnal sütizni és a süti is nagyon , nagyon finom volt! Annyira hogy én is kettőt rendeltem belőle pedig nem vagyok egy süti imádó ,de ez a süti páratlan. :) Sokat beszélgettünk és nevettünk jó sokat. Annyira vicces!! Ez tényleg egy nagyon jó nap!! Lett volna ha meg nem látom Linettet a "követőivel" amúgy a "követői" is az osztálytársaink és persze lányok akik szeretnének olyan lenni mint Linett csak nem értem miért.
* Ó-ó!-mondtam mikor észre vettem Linettet
* Mi ó-ó?-kérdezte Dorián és hátra nézett
* Ott vannak az osztálytársaim! Látod azt a szőke hajú lányt aki pink fölsőbe van és kék magassarkúban?-kérdeztem
* Igen látom!-mondta Dorián
* Őt nagyon nem bírom és ő sem engem (remélem)! Azok a csajok akik vele vannak azok pedig a "követői"!-magyaráztam Doriánnak
* Egész csinos!-nézett végig Linetten
* Úgy látszik csak a sütikben van jó ízlésed!-néztem rá
* Ez van!!-fordult vissza velem szemben
Ekkor látom hogy Linett ide jön hozzánk. Már készen álltam a beszólásaira amiket már tavaly is mondogatott sokszor mindenkire. Készen álltam rá hogy vissza pofázzak neki.
* Csá bénaság és szia számomra helyes pasi!!-köszönt mind a kettőnknek Linett
* Mit akarsz Linett?-kérdeztem unottan
* Semmit , csak tudod nagyon szeretlek piszkálni és még itt is akad rá alkalmam!-mondta
* Te nagyon nem vagy kedves!-mondta Dorián
* Köszi!-köszönte meg Linett
* El mennél?-kértem Linettet hogy hadja már ott az asztalunkat
* Rendben! Tessék itt a számom! Majd hívj!-hajolt le Doriánhoz és átnyújtott neki egy cetlit majd elment köszönés nélkül a "követőkkel". Kíváncsi voltam rá hogy vajon föl hívja-e majd Dorián az a libát.
* Fel fogod hívni?-kérdeztem kíváncsian
* Dehogy! Nem jön be!-tépte szét a cetlit
* Oké!-mondtam majd a kabátomat vettem. Már nagyon késő lehetett és anyának azt mondtam hogy időben haza érek.
* Most meg hova mész?-tette szét a kezeit
* Nézted te az időt?-néztem rá
* Nem mert nem érdekel!-állt fel az asztaltól és felém jött. Megint dobogott a szívem ,de nagyon! Nem tudom miért! Hisz nem érzek Dorián felől szerelmet. Nagyon közel jött hozzám már majdnem hátra estem az asztalra. Aztán szerencsére kicsit vissza fogott és hátrébb ment.
* Bocsi Dorián ,de mennem kell mert anyának meg ígértem hogy időben haza érek és amúgy is......büntibe vagyok!-vallottam be
* Büntibe? Mit csináltál?-kérdezte mosolyogva mintha nem tudná elképzelni rólam hogy kerülhetek büntibe.
* Majd elmondom ha majd valamikor még egyszer találkozunk!-mondtam és próbáltam kikerülni ,de nem engedett át mellette mert az utamat állta
* Nem engedlek el míg nem válaszolsz a kérdésemre! Mikor találkozunk még?-kérdezte
* Nem tudom Dorián!-kerülgettem
* Csak mond meg hogy hova jársz suliba!-kérte
* A Petőfi út melletti utcában van a sulink!-mondtam
* Rendben!-mosolygott majd el állt az utamból
* Szia Dorián! Jó volt veled lenni!-köszöntem majd elindultam a kijárat felé
* Veled is!-kiáltotta utánam majd vissza néztem rá és egy mosoly után ott hagytam. Aztán mikor kiléptem az ajtón neki botlottam Odettnek és Ádámnak. Odett épp elköszönt Ádámtól és elindultunk Odettel. Odett egész úton Ádámról fecsegett hogy milyen figyelmes , aranyos , kedves. Ezt kellett hallgatnom egészen a házunkig. De nem is figyeltem annyira rá mert Doriánon gondolkodtam hogy milyen jó volt vele lenni abba a sütizőben. Tök jól éreztem magam vele. Ez az igazság.
* Ömmm.........hogy érted el hogy anyukád elengedjen a büntidből?-kérdeztem
* Nehezen! De még is elengedett!-mondta kiabálva az örömtől
* Értem! Bejössz egy kicsit hozzánk?-kérdeztem
* Nem bocsi , mennem kell!-mondta
* Jól van sziiia!!-köszöntem el egy öleléssel Odettől
* Sziia!-köszönt majd hátat fordított és haza ment. Bent a házban anya várt mérges tekintettel. Majd rá néztem a faliórára ami velem szemben volt a falon és már fél 9 volt. Ez anyánál már késő. Kaptam egy kis leszidást ,de szerencsére nem kaptam még egy hét büntit. Aztán fölmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Majd anya kiáltott fel hozzám az emeletre hogy mennyek le vacsizni mert már a többiek megvacsiztak csak én nem. Lementem nem nagy kedvel ,de lementem. A vacsi rántott husi volt krumplipürével és savanyúval  ,de én csak egy szendvicset kértem és mellé a szokásos kakaómat. Mikor megettem a szenyát és megittam a kakaómat anyának adtam egy jó éjt puszit (kakaós lett az arca :) ) és fölmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyamba és csak gondolkoztam Dorián mondatán: "Csak mond meg hogy hova jársz suliba". Vajon miért kérte hogy mondjam el. Vannak elképzeléseim hogy miért ,de az képtelenség lenne. Aztán anya kiáltott fel hozzánk hogy: "Jó éjt nektek" mire mi hárman: "Neked is" és lekapcsolódtak a lámpák. Majd én is elaludtam! :))

Bocsiiii :/

Most egy ideig nem jelentkezem!! De ígérem hozni fogom az új részeket :) Addig is szeretnék látni még tetszikeket és kommenteket :) *-* Előre is köszönöm *-* Sziiasztok!! :)

!!! :)

Január 17. csütörtök

 Hatalmas nagy izom fájásokkal keltem ki az ágyamból mert a sok motorozás miatt izomlázam lett sajnos. De azért jó volt. Kiválasztottam a mai ruhámat amit fölveszek majd aztán föl is vettem. Miközben gondolkoztam a tegnapi napról kicsit mosolyogni kezdtem mert eszembe jutott Ami hülye ötlete. Hogy grafitizzük be a diri házát. :) Jajj annyira kellett nevetnem hogy Mendy átjött a szobámba és megkérdezte hogy: "mit láttál? , Mit hallottál?" Erre könnyű volt a válasz.
* Semmi! Nem érdekes!-válaszoltam könnyezve a nevetéstől
* Akkor jó!-mondta és kiment a szobámból és pedig újra elkezdtem nevetni de már annyira hogy vissza estem az ágyamba nevetve. Jól kezdtem a napom!! Na aztán lementem a földszintre majd megreggeliztem elraktam a kajámat és az innivalómat és a szélfogó felé vettem az irányt.
* Hova hova ilyen korán?kérdezte anya
* A suliba! A büfés néni ingyen osztogat csokit ilyenkor!-mondtam és már a kabátomat vettem
* Komolyan? Na akkor menny csak!-nyomott egy puszit a fejemre és már mentem is ki a házból. Meg álltam a teraszunkon hogy körbe nézzek hogy nincs-e kint még a Martin. Hát még nem volt kint. Én elindultam a suli felé. Aztán beletettem a kezemet a zsebembe és megfogtam a telefonomat majd elő csúsztattam. Feloldottam és nézegetni kezdtem a képeimet. Főként azokat a képeket amelyeken Dávid is rajta van. Olyan régen láttam :( Már nem bírom ki hogy ne lássam. Már szinte azt érzem hogy meg fogok szökni otthonról csak hogy még egyszer láthassam Dávidot abban a buliban. Azokat az estéket SOHA nem fogom elfelejteni az egyszer biztos. Főleg azt nem mikor Dávidot átkarolta egy csaj aki nagyon bunkó, ráadásul nem is illene Dávidhoz. Fogalmam sincs mit tegyek hogy újra lássam. Ó meg van..... nem tehetek semmit! Legfeljebb azt hogy kiszököm a házból amit meg nem nagyon akarok megtenni de muszáj lesz ha akarom látni Dávidot!! Mindegy bementem a suliba majd az osztályba ahonnan a büfébe majd megint az osztályba ahol Meg volt és Odett.
* Sziasztok csajok!-köszöntem bontogatva a csokimat,
* Szia!-köszönt fáradtan Odett majd megölelt. Aztán vártam hogy Meg is vissza köszönjön ,de nem köszönt!
* Jah! Alszik!-mondta Odett mosolyogva
* Akkor nem is zavarom!-nevettem
Le ültem a helyemre és olvasni kezdtem a kedvenc könyvemet. Annyira izgalmas volt hogy lesem bírtam tenni mikor becsengettek. De sajnos muszáj volt! Aztán mikor oda ment a tanári asztal elé és megállt majd egyenesen állt és várta a hetest hogy jelentsen neki. Senki nem tudta hogy ki jön sorra. Mindenki egymásra nézett és kérdezgettek és mutogattak. Mikor aztán kinyitotta a naplót az ófő mondta is a nevet hogy ki az.
* Csár Megara!-mondta a tanár és vissza állt egyenesbe és várta míg Meg ki nem megy. De ugye bár Meg aludt és semmit nem hallott így fel kellett keltenem valahogy GYORSAN! Körbenéztem az asztalomon hogy van-e valami amivel jól fejbe tudom dobni. Aztán Vanda adott egy olyan pici gumilabdát és gyorsan fejbe dobtam vele és fölkapta a fejét mire mindenkit elkapta a nevetés. De az ófő egy cseppet sem mosolygott!
* Csár Megara!! Még mennyit kell rád várnom hogy ki gyere?-szólt dühösen az ófő
* Megyek tanárnő!!-pattant fel Meg a helyéről és álmosan ki ballagott az ófő elé. Elmondta a jelentést és ment a helyére.
* Kössz hogy felébresztettél!-hálálkodott majd újra elaludt
* Nagyon szívesen!-mosolyogtam majd vissza fordultam a padomba Vanda mellé.
* Köszi a labdát!-köszöntem meg Meg nevében is.
* Nagyon..........szívesen!-nézett nevetve Meg-re. Olyan lassan telt el az az óra ,de jó pár röhögéssel!! Mert Ami és Ádám eljátszották a Dórát!!! Tudjátok azt a mesét ami szokott menni hétvégenként a tv-ben. Mindegy.....szóval azt! Annyit kellett nevetnünk! :) Olyan jóó volt. Azért kellett eljátszaniuk mert nem csináltak semmit sem , csak azt hogy egymásnak mutogatták az ellenőrzőjüket hogy melyiknek van több intője. Aztán az ófő mikor meglátta őket megkérdezte tőlük hogy melyik mese a legidegesítőbb a számukra. Erre egyszerre mind a ketten: DÓRA A FELFEDEZŐ!! :) :) Ekkor a tanárnő azt mondta nekik hogy azt a mesét szokta nézni az unokája is és utána azt mondta nekik hogy menjenek ki és mutassák be az egész osztálynak mi is az a mese. Hát komolyan mondom ennél nagyobb szívást még nem láttam!! Nagyon tetszett nekem és még az ófőnket is felvidította. :) Aztán kicsengettek majd következett még 4 óra és lehetett haza menni. Iskola után Viki megkért,hogy adjam kölcsön Selymes kölyök kori kuckóját,mert a Kormi nevű cicájának kölykei születtek és a felesleges cicakosaram, amit Selymi kinőt pont jól jönne a piciknek. Én persze rögtön bele mentem,mert nagyon szeretem a kiscicákat  . De azért szóltam Martinnak,hogy ma nem tud haza kísérni.
-Ugye nem lenne baj,ha ma nem veled mennék haza?-kérdeztem.
- Jaj,ne eljött ez a nap ,az egyetlen jó lánybarátom felültet engem! - játszotta a meglepettet
- Nem vagy vicces,komolyan kérdeztem.-mondtam
- Már a humoromat is kétségbe vonod? Hát menny csak,engem meg hagy egyedül.-mímelt féltékenységet.
- Jó,ha ennyire bánt, gyere el holnap délután hozzánk és akkor nem lesz ekkora ügy hogy most nem veled megyek haza!-mondtam flegmán
- Ha-ha-ha,komolyan bevetted?-nevetett
-Egy percre. Na el jössz? Anyu azt mondta nem mehetek másokhoz,de azt nem mondta,hogy mások nem jöhetnek hozzám.-okoskodtam
Szóval megbeszéltük,hogy holnap 2 órakor átjön hozzánk. Aztán mentem Vikivel a buszmegbe. Egész úton a macskákról beszélgettünk,jó hogy van egy közös témánk. Képeket mutogattunk egymásnak a macskáinkról és történeteket meséltünk róluk. Jó volt! Szeretek beszélgetni Vikivel!! Igaz nem az én stílusom ,de azért jó vele lenni mert tök barátságos is tud lenni. Mikor hozzánk értünk bementünk a házba majd letettük a táskánkat és fölmentünk a szobámba hogy elő kotorjam Selymi kinőtt kosarát.
* Áh meg van! Tessék!!-nyújtottam át neki nagy örömmel hogy végre megszabadulok attól a kosártól
* Köszi!-nézegette a kosarat és ahogy láttam tetszett neki. Pont ahogy nekem is!
* És......mit akarsz csinálni?-kérdeztem
* Hát nem is t...............-kezdte a mondatot mikor valamin meg állt a szeme
* Valami baj van?? Ott hagytál valamit a suliba ami nagyon fontos?-találgattam
* Nem semmit nem hagytam ott!-nézte még mindig azt a valamit
* Mond már el mit látsz!!-mondtam
* Azt a játékot ott!!-mutatott az Angyal vagy Ördög játékra.
* Jah értem! Játszunk?-vettem elő a játékot a polcból
* Ahha!-ült le a szőnyegre mellém. Egy csomót játszottunk és kiderültek fura dolgok Vikiről a játék során. De rólam is meg tudott pár dolgot. :) Aztán játék közben jött egy üzim Matintól hogy ma nem tud átjönni mert programja van. Pedig úgy készültem hogy majd vele is játszok ilyet ,de mindegy. A sok játék után megéheztünk és lementünk a konyhába enni meg inni valamit.
* Olyan jóó ez a játék!-mondta miközben narancsot szürcsölgetett
* Ahha azért is kértem ezt a játékot!-mondtam szenya csinálás közben. Le ültünk az asztalhoz és elkezdtük enni a szendvicseket majd anya lépett be az ajtón tiszta havasan.
* Szia anya!-köszöntem tele szájjal :)
* Helló!-köszönt Viki
* Sziasztok csajok!-köszönt anya * Téged még nem ismerlek ki vagy te?-kérdezte anya mosolyogva Vikire
* Ömm..... a nevem Molnár Viktória!-mondta Viki
* Szia Viki!-köszönt neki anya mosolyogva majd a konyhába ment. Mi meg csak nevetgéltünk az asztalnál. Aztán Vikinek már menni-e kellett. Elköszöntünk tőle anyával majd fölmentem a szobámba és megtanultam holnapra. Aztán lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágyamba és laptopoztam egy kicsit még lefekvés előtt. Sajnos senki nem volt fent a facebookon csak 1 bizonyos valaki! Méghozzá Reil Dorián!! Azonnal leléptem és aludni kezdtem mikor anya felkiáltott mind 3-munkhoz hogy: "Jó éjszakát!!!" Mire én elmosolyodtam és vissza köszöntem a többiekkel párhuzamban hogy: "Jó éjt anya!!" majd hallottam a villanyok lekattanását és aludni kezdtem én is.

Január 16. szerda

Reggel a fürdőszobámba miközben az arcomat vizesztem eszembe jutott az a gyerek aki bejelölt facebookon. Valami Reil Dorián asszem. Aztán hirtelen beugrott Dávid is. Gyorsan felöltöztem majd beléptem a facebookomba hogy megnézzem Dávid adatlapját. Szerencsére egy csomó képet rak fel magáról tehát le tudom menteni a mappámba onnan pedig a telómra. :) Imádom ezt csinálni! Talán.....esetleg....netán Dorián képeit is lementem majd a mappámba majd a telómra hogy megmutassam Vandának is. Bár ez hülyeség lenne mert Vandának is van facebookja. De mindegy azért... lementem a képeit. Na mutatok 1-2 képet Dávidról :) :

 Hehehe..... ez úgy tetszik!! :)

 júúúúj!! :) Nagyon cuki! Na mindegy kifutok az időből ha nem készülök a sulira. Kikapcsoltam a laptopom és mentem lefele a táskámmal. Mikor leértem valaki kopogott az ajtón. Kinéztem az ablakon úgy hogy ne vegyen észre. Csak a postás volt az. Rohantam az ajtóhoz és kinyitottam.
* Jó reggelt Rebeka!-nyújtotta át az újságokat
* Jó reggelt! Köszönöm!-vettem át az újság halmot
* Szívesen! Viszlát Rebeka!-köszönt és ment az autójába. Meg sem várta míg vissza köszönök. Na mindegy. Vissza mentem a házba és anya tálalta is a reggelit. Mikor meg ettem még nagyon kora volt ahoz hogy eliduljak a suliba ,de még is csak elindultam hogy a tanulást csokival kezdjem. :) Út közben nézegettem Dávid fotóit a telefonomban. Aztán hirtelen mellém ugrik Martin én meg ösztönösen meg nyomom a kilépés gombot a telómon.
* Miért kell neked ilyesztgetned?-ilyedtem meg
* Jó bocs! Többet nem ilyesztelek meg jó?-nevetett
* Hát jó lenne!-durcogtam
* De durci vagy ma reggel!-állapította meg
* Nem voltam az míg te rám nem hoztad a szívbajt!-közöltem
* Akkor ez az én hibám?-kérdezte
* Igen Martin a te hibád!-mondtam
* Akkor bocs!-kérte a bocsánatomat
* Semmi gond ,de siessünk mert mindjárt megjön Ádám a suliba és akkor már nem lesz jó kedvében a büfés néni!-mondtam és kicsit gyorsítottam a tempómon. Aztán követett Martin is. Mikor bementünk a suliba oda mentünk a büfés nénihez és megkaptuk a csokinkat és mentünk az osztályba. Csak Vanda , Ami meg Ádám voltak az osztályba. Csodálkoztam azon hogy a büfés néni ilyen jó kedvében volt mivel itt van Ami is meg Ádám is. Na mindegy az a lényeg hogy kaptam/kaptunk csokit. :) Aztán sorban jöttek az emberek be az osztályba majd elkezdődött a fizika óra. Linett megint nem csinálta meg a házit és egy hihetetlen mesét adott be a tanárnak hogy miért nem. Azért mert a hörcsöge megrágcsálta a háziját. (o.O) Na ezt nem veszem be! Több szempontból nem hihető el!!
1.: Azért mert nincs is hörcsöge!!
2.: Mert utálja a kis méretű álltokat!!
3.: Mert a házi a munkafüzetben volt ahonnan meg nem téphette ki a "hörcsöge"
Szóval nem értem miért a hörcsögre fogja. Fogja inkább a kutyájára. Az még hihetőbb lenne. Na mindegy. Én szerencsére megcsinálom a házikat és nem kell ilyen hülyeségeket kitalálnom azért hogy ne kapjak leszidást. Aztá kicsengettek majd el tellt még 4 óra és haza lehetett menni de láttam a hatalmas foci pályánkon hogy egy csomó ember van ott és a földön tervrajzok hevernek. Oda mentem Odettel és Vandával. Nem értettük hogy mit keresnek itt ezek az emberek.
* Szerintetek mit akarnak itt csinálni?-kérdezte Odett
* Fogalmam sincs!-válaszoltam
* Szerintem egy torna termet!-mondta Vanda mire össze néztünk. Nem hiszem hogy egy másik torna termet akarnak építeni. Hisz ami most van az is hatalmas. Mindegy nekem sajnos már mennem kellett. Elköszöntem a csajoktól és mentem haza. Megint Martinnal sétáltam haza fele. Tök jóó vele sétálni!! Egy csomót beszélgettünk arról hogy mit fognak vajon csinálni a hatalmas füves pályánkon. Nagyon kíváncsi leszek rá.
* Szerintem egy foci pályát fognak építeni oda!-mondta Martin
* Nem hiszem!-mondtam
Mikor a házunkhoz értünk az ablakban megláttam Mendyt amint néz minket.
* Hát akkor szia Martin! Majd holnap találkozunk!-köszöntem el és már nyomtam is le a kilincset mikor olyat mondott Martin hogy elengettem.
* Vagy még ma találkozhatnánk!-mondta,
* Ömmm...... nem azt nem hinném ugyanis sok a házi , és jobban tennéd ha te is megcsinálnád!-mondtam
* Nem! Soha nem csináltam meg a házikat és ezután sem fogom!-válaszolta mosolyogva
* Hát az a te bajod!-nevettem
* Na légyszí gyere ki ma! Meg hívom addigra Odettet és Vandát! Na meg Amit is!-kérlelt
* Hát..... oké! De csak 4-kor jó?-egyeztem bele a dologba
* Mi? Addig várjak?-nézett értetlenül a szemembe
* Kénytelen leszel! Addigra te is megtudod csinálni a házidat!!-nevettem és bementem a házba ahol Mendy mosolygós képe várt.
* Az a terasz egyszer még egy emlék marad neked és Martinnak!-mosolygott jövőbe látóan ami kicsit ilyesztő volt.
* Ne hülyéskedj már!-dobtam megint hozzá egy párnát a kanapéról
* Na ez már jobban fájt mint a tegnapi!-válaszolta nevetve
* A holnapi kétszer jobban fog fájni ha ilyen megjegyzéseket teszel!-mosolyogtam és fölmentem a szobámba. Le vágtam a táskámat a földre és leültem a laptopom elé. Bejelentkeztem a facebookomba és láttam hogy jött egy üzenetem. Hirtelen megint annyira el kezdett dobogni a szívem és a gyomrom is kőzbe szólt hogy azt hittem mindjárt a kórházba kell majd szállítani szív le állással. Mert azt gondoltam hogy az az új gyerek az a Dorián üzent nekem. De csak Vanda üzent. Mikor megnéztem mit üzent megint nagyon el kezdett dobogni a szívem és a gyomrom le-föl ugrándozott. Komolyan...... ez tiszta szív és gyomor torna ez az 1-2 nap. Azt írta Vanda hogy:
Vanda üzenete: Sziiiia Rebi! Képzeld BEJELÖLT EGY IGEN HELYES PASI!
Rebeka üzenete: Sziiia Vanda! Képzeld VELEM MEG EZ TEGNAP TÖRTÉNT MEG!
Vanda üzenete: Komolyan? áááááá ez hihetetlen!!! :))
Rebeka üzenete: Pedig el kell hogy hidd! :) Küldök róla egy képet jó?
Vanda üzenete: Arról aki bejelölt téged?
Rebeka üzenete: IGEN!!! :)
Vanda üzenete: Oké!! :)
Elküdtem neki egy képet Doriánról.
Vanda üzenete: Hüüü de jó pasi jelölt be!
Rebeka üzenete: Ahham! :)
Vanda üzenete: Na most én jövök! Ő :
  Szerintem is tök helyes.
Rebeka üzenete: Tényleg helyes!
Vanda üzenete: Az ám.... na de most mennem kell mert Martin kopogtat az ajtón. Na sziiia!!
Ez hihetetlen. Martin már most ment Vandáékhoz hogy elkérje. Hihetetlen!! Na mindegy inkább neki fogok a tanulásnak mielőtt még eljönne az a 4 óra. Sajnos már csak 1 órám maradt tanulni. Gyorsan neki fogtam a mateknak és negyed 4-ig azt tanultam aztán félkor pedig kémiát tanultam majd háromnegyedkor föcit. Jól beosztottam a tanulást nem?! Pontban 4 órakor kopogtattak az ajtón. Lefutottam gyorsan de mire leértem Mendy már ki is nyitotta az ajtót. Mikor Mendy kinyitotta az ajtót lassan felém nézett értetlenül én pedig csak mosolyogtam.
* Sziasztok srácok! Egy pillanat és jövök addig gyertek csak be!-mentem oda az ajtóhoz
Mikor bejöttek Odett , Vanda és Ami már fejből tudták hogy hol van a nappali ahol le ülhetnek viszont Martin csak nézelődött a házban. Én fölfutottam a szobámba és átöltöztem majd megcsináltam a hajam ami nem tartott sokáig mert a hajam így is úgy is göndör. Lementem a földszintre és mutattam a többieknek hogy mehetünk mire ők felpattantak a kanapéról és kifele mentek ,de Martin még egy pillantást vett a házunk belsejére és kiment.
* Na csajok! Hova akartok menni?-karolt át engem és Amit Martin
* Én azt hittem hogy te vezetsz minket valahova!-mondta Ami. Amúgy én is azt hittem míg meg nem kérdezte hogy hova mennénk. Nekem nem volt ötletem hogy hova viszont Vandának , Aminak és Odettnek volt. Csak az volt a baj hogy mind 3-muk máshova akart menni és nem tudtam megegyezni hogy hova.
Vanda ötlete: Menjünk a plázába vásárolni
Odett ötlete: Menjünk kutya menhelyre kutyákat sétáltatni
Ami ötlete: Grafitizzük be az igazgató úr házát
Ami ötlete nagyon furán hangzott. Eddig nekem nagyon tetszik az az ötlet hogy plázázzunk ,de szerintem Martin nem egyezik bele.
* Csajok! Ez mind olyan ötlet amit a lányok szeretnek! Bár mondjuk Ami ötlete egy kicsit tetszik. Szerintem menjünk motorozni-javasolta Martin
* Motorozni?-kérdezte Odett döbbenten
* Motorozni?-nézett az égre gondolkozva Vanda
* Motorozni?-mosolygott gonoszan Ami. Mitha tetszene neki ez az ötlet. Miért is csodálkozom ezen. Nekem is tetszett egy kicsit ez az ötlet. Bár még nem tudok motorozni ,de majd most megtanulok.
* Nekem tetszik az ötlet! Mindig is meg akartam tanulni motorozni!-mosolyogtam Martinra
* Akkor mehetünk??-kérdezte Martin nevetve
* Igen! *Igen-válaszoltuk egyszerre Amival viszont Vandának és Odettnek nem lett nagy a mosoly a szájukon. Tuti jól fogják magukat érezni csak még nem tudják! Elindultunk egy fedett helység felé ahova nem esik be a hó tehát nyugodtan tudunk motorozni is. A betonos pálya mellett voltak bokrok is és a bokrok mögött pedig padok voltak. Szerencsére a betonos rész fölött volt egy fából készült hatalmas tető ami meg gátolta azt hogy oda beessen a hó ,de ezt már említettem. :) A bokrokon csak úgy csillogott a hó. Nagyon szép hely volt. Ideális hely a motorozásra. A betonos pálya előtt volt egy nagy foci pálya is ahol két labda volt. Aztán mikor körbenéztünk Martin elő kapta a telefonját és hívott valakit. Egy férfi lehetett az mert olyan hangja volt. Legalább is a telefonból így hallottam hogy egy férfi.
* Kit hívtál?-kérdeztem
* Az apám! Mindjárt hoz nekünk 5 motort.-mondta nevetve és az apja elé ment hogy segítsen neki kihozni a motorokat a kocsiból. Persze egyenként hozza majd. Olyan muris lesz szerintem. Vanda és Odett nem repdestek annyira az örömtől mint én meg Ami. Mikor hallottuk hogy valaki betolat a pályára tudtuk hogy Martin apja az és meghozta az első motort. Martin és az apja kihozták a betonra a kék motort és én azonnal lefoglaltam magamnak mert imádom a kék színt és nagyon jól nézett ki az a motor. :) Aztán hozott egy citrom sárga motort ami Odettnek jött be. Aztán jött egy piros motor amin tűz lángok voltak és Ami azonnal lefoglalta. Aztán jött egy szimpla piros motor ami Vandához került , majd jött egy mocsár zöld színű ami Martiné lett.
* Na lányok , készen álltok?-kérdeztem Martin mikor rá ült a motorjára
* Hé ez rimmelt!-állalpította meg Ami :) (ISTENEM)
* Na jó! Üljetek a motorra!-utasított bennünket. Át tettem a bal lábamat a motor másik oldalára és rá helyeztem magam a motorra.
* Oké! Először kezdje Ami és Rebi a motorozást!-mondta Martin. Mi azonnal benne voltunk Amival. Ami indította a motort és én meg csak utánoztam azt amit csinált. Egyszer csak Ami elindult a motorral és aztán én is követtem. Nagyon jóó volt!! Éreztem ahogy a szél átmegy a hajamon és a pulcsimba is bemegy egy kis levegő. Nagyon tetszett nekem és szerintem Ami sem bánta meg hogy elindult azzal a motorral mert csak száguldott vele. Akárcsak én. Miközben motoroztam láttam hogy Odett és Vanda le ültek az egyik padra ami nem lett havas. Odetten láttam hogy szeretné már ki próbálni a motorozást , viszont Vandán egy cseppet sem láttam az örömöt. Oda motoroztam a "vég állomáshoz" és leszálltam a motorról. Oda hívtam Odettet hogy jöhet motorozni. Már is hozta a motorját és föl ült rá majd elindult ujjongva. Én oda mentem Vandához és kérdezősködtem.
* Valami baj van?-ültem le mellé
* Semmi bajom!-szipogott
* De látom hogy valami van! Oh.... tudom már! Te akartál először motorozni igaz? Én hülye!!-mondtam majd láttam egy kis mosolyt Vanda arcán
* Nem dehogy! Csak....... tudod van a "barátom" Milán?!-könnyezett
* Igen?-kíváncsiskodtam
* Nem ír rám ha facen vagyok meg ő is , az osztályából egyfolytában ölelgeti a Verát meg a Kingát és még képük is van együtt , meg a Vera egész nap a Milán pulcsijában volt meg együtt voltak egész nap. Felém nem is nézett és ez nagyon rosszul esett nekem. Eddig mindig mosolygott rám most meg még annyit sem tesz meg. Úgy hogy most nem értek semmit sem.-mesélte könnyezve Vanda
* Hát ez szörnyű! Nem értem én sem hogy mi történt! Próbálj meg megnyugodni , ne aggódj most ezen gyere inkább motorozz te is egy kicsit!-próbáltam feldobni a hangulatát
* Nem! Kérlek érezz most a helyemben! Képzeld azt hogy életed szerelme egyszer csak más lányokkal kezd el törődni nem hogy veled! Szerintem neked se lenne kedved semmihez sem!-mondta a karomat fogva
*Igazad van , bocsii!-öleltem meg és ő is viszonozta az ölelésem. Szegény Vanda!! Annyira sajnálom. Az a gyerek nem normális!! Na mindegy erre majd később vissza térek most még próbálom Vandát kicsit felvidítani és szerencsére sikerült így már volt kedve egyet motorozni ,de nagyon lassan ment a motorral mert csak gondolkozott valamin. Én tudom hogy min , de a többiek nem értették mi baja van. Mindegy! 1-2 kört még ment mindenki a motorral aztán Martin hívta az apját hogy jöhet a motorokért és mehettünk is haza. Útközben mindenki azzal nyaggadta Vandát hogy mondja el hogy mi baja van ,de persze Vanda nem akarta elmondani úgy hogy itt van Martin is. Nem akarta hogy hallja azt amit mond. Ezt meg is tudom érteni. Én még nem voltam ekkora szerelmi bánatban és nem is szeretnék. Elég nekem az is hogy Vanda helyében érzem magam folyton. :) Szeretem Vandát mint jó bartánőmet és ezért is próbálok a helyébe érezni. De már én sem bírtam tovább az hallgatni a többiektől hogy: "na mond már el , mi bajod van?" Már nekem is elegem lett. Tehát beszóltam nekik hogy hagyják már végre békén Vandát és szerencsére békén hagyták és Vanda újra rám mosolygott köszönés képpen aztán újra komoly lett. Mikor először a mi házunkhoz értünk elköszöntem tőlük és bementem a házba ahol végre nem várt senki sem. Föl futottam a házba és anya köhhintett lentről hogy menjek le. Lementem és mikor rá néztem anyára nagyon idegesen nézett rám. Nem értettem mi baja lehet. Aztán hirtelen rá jöttem. 2 hónap szobafogságot kaptam és elmentem itthonról ma amit nem kellett volna megtennem. Mikor leesett hogy mi baja van nagyon elszégyeltem magam.
* Bocsi anya! Teljesen ki ment a fejemből hogy szobafogságba vagyok!-vakargattam a karom
* Azt jól teszed hogy sajnálod! Most akkor 2 hónap plussz 2 hetet leszel szobafogságban!-mondta és ment a szobájába. Hát ezt is elintéztem. Nagyo jó vagyok! Na mindegy fölmentem a szobámba majd lehuhanyoztam és mentem az ágyamba. Mikor meghallottam hogy lekattannak a lámpakapcsolók én is lekapcsoltam a lámpám majd elaludtam.

Január 15. kedd

Reggel megszokottan keltem ki az ágyamból és mentem a fürdő szobámba. Unottan csináltam mindent. Mendy fölhozta nekem a reggelimet mert nem volt kedvem lemenni reggelizni. Anya a kedvencemet csinálta (bár nem érdemeltem meg) de még azt sem tudtam lenyomni a torkomon. Egyszerüen nem ment le egy falat sem. Hihetetlen hogy intőt kaptam egy hülye veszekedés miatt. Mondjuk érthető ,de........ nem tudom még mindig felfogni hogy én...... Rentai Rebeka intőt kaptam. Hogy ebből hogy mászok ki azt nem tudom. Áhhh.......sehogy nem tudok már ebből kimászni. El kell fogadnom hogy ez történt. Minden Linett hibája. Ha ő nem kezd el flegmázni akkor nem történik ez az egész. Na mindegy levittem a tálcát és a táskámat és vettem a cipőmet és a kabátomat.
* Te meg hova mész ilyen korán?-kérdezte Mendy a konyhából
* A suliba! A büfés néni ilyenkor még jó kedvében van!-mondtam és kimentem az ajtón. Tudom hogy még igen korán van a suliba menéshez de nem tudok otthon megmaradni. Miközben sétáltam a suliba menet megláttam Martint amint sétál a járdán. Mikor észre vett felém közeledett.
* Szia Rebi! Te meg miért mész még a suliba?-kérdezte mikor az ő hátán is táska volt!
* Szia Martin! Ömmmm......csak úgy! Na és te??-mosolyogtam
* Én azért mert....... ilyenkor még jó kedve van a büfés néninek!!-mondta suttogva mire én fölkaptam a fejem
* Mi??? Te is azért mész mert ilyenkor osztogat ingyen csokit?? Képzeld én is!-mondtam nevetve
* Ahha! Tök jó nem?-nézett rám mosolyogva. Elképesztő!! Martinnak és nekem van egy közös titkunk. :) Tök jóóóó! A suli fele csak beszélgettünk és beszélgettünk. Mikor megérkeztünk a suliba láttam hogy csak Meg van ott bent és Viki. (a két "kemény" csaj) Martinnal elválunk mikor a padunkhoz mentünk. Én csak leraktam a táskámat és már mentem is a csajokhoz.
* Sziasztok! Miről beszélgettek ha szabad tudnom?!-mondtam mosolyogva
* Szia! Rebi szörnyen érzem magam a tegnapi miatt! Az én hibám hogy intőt kaptál  ne haragudj!!-mondta unottan Viki a bocsánat kérést
* Nem a te hibád hanem Linett hibája meg az enyém! Mi kezdtünk el veszekedni!-szégyeltem el magam
* De miattam kezdtetek el veszekedni!-mondta Viki
* Nem! Hanem....... áh tudod mit....... hagyjuk az egészet!-fogtam meg a kezét mosolyogva és nagy meglepetésemre Viki is vissza mosolygott rám. :) De ez nem tartott túl sokáig mert belépett az osztály sárkánya a kis Linettke. Mikor én és Viki észre vettük Viki gyors elhúzta a kezem alól a kezét és csak szomorkodott tovább. Aztán Megre néztem aki látszólag Ádámmal volt elfoglalva. Veszekedtek a kémia házin. Jellemző erre a két "gyerekre"!! :) Aztán megjött Odett, vele együtt Ami is. Ami boldogan ugrándozott be a terembe mintha örülne annak hogy megint intőt kapott. Mert hisz örült is. :) Odett pedig teljesen úgy nézett ki mint Viki mikor először belépett az osztálytermünkbe vagyis tegnap. Oda mentem hozzá.
* Szia! Hogy vagy?-karoltam át gyengéden
* Szia! Nem látszik rajtam hogy hogy vagyok?-kérdezte elég flegmásan ,de most nem vettem nagyon a szívemre mert én is ugyan ebben a helyzetben vagyok sajnos. Mikor letette a táskáját és elfordult jobbra meglátta Linettet amint a fizikát tanulja. Össze szorította a fogait és le ült a helyére mögém.
* Tudom mit érzel! Én is legszívesebben most neki esnék ,de nem tehetjük.-mondtam Odettnek aki csak szorongatta a tolltartóján a kis kulcstartót amit tőlem kapott. Nem szólt vissza semmit mert látta hogy Linett felénk közeledik. Mikor ide ért hozzánk majdnem beszóltam neki.
* Hé Rebike! Oda tudnád adni a kémia házit?-kérdezte mosolyogva majd Odettre nézett
* NEM!! Kérd el mástól!!!-válaszoltam vissza undokan
* Oké!!-mondta majd Odett felé fordult hatalmas egóval
* Na és te?? Oda adod?-kérdezte csípőre tett kézzel Linett
* Még ha kötelező is lenne neked oda adnom a házit , még akkor sem adnám oda!!-állt föl Odett a helyéről. Már azt hittem meg fogja ütni.
* Chhh!!-lobogtatta meg a haját Linett majd sarkon fordult és Ami felé vette az irányt. Remélem Aminak lesz annyi esze hogy nem adja oda neki. Szerencsére nem adta oda neki. Mikor becsengettek és bejött a tanár és vagy egy fél órát arról beszélt hogy nem kellett volna veszekednünk főleg nem órán. Jó igaza van ,de már egy csomószor vágja mindenki ezt a témát a fejemhez és már elegem van. Felfogtam már. Szerintem látszott hogy már majdnem felrobbanok az idegességtől mert Martin rám nézett és közbe szólt a tanár mondandójába.
* Tanárnő kérem , hagyja abba! Rebi , Ami , Odett és Linett már megbánták elégszer amit tettek , kérem ne vágja még maga is a fejükhöz ezt a témát!-nézett a tanárnőre Martin majd mikor befejezte a tanárnővel újra rám és Odettre nézett. Én csak mosolyogtam rá Odett pedig csak próbált mosolyogni. Aztán a tanárnő feltartotta a fejét és elkezdte mondani a tananyagot én pedig sóhajtottam egy nagyot. A következő órákban is párszor előkerült a téma ,de szerencsére nem tartott sokáig. A sulinapnak végén Martinnal sétáltam haza mert megmondtam anyának hogy inkább sétálok. Szóval sétáltam és Martin is jött velem hisz egy utcában lakunk.
* Khmm.....-köhhintettem * Köszönöm hogy figyelmeztetted a tanárnőt arra hogy már mennyire idegesít hogy folyton mindenki ezzel jön.-köszöntem meg
* Nagyon szívesen!-Bólogatott zsebre tett kézzel
Aztán halk lépteket észleltünk a hóban mögöttünk. Egymásra néztünk Martinnal majd, hogy meg győződjünk róla hogy tényleg jön-e valaki utánunk egyszerre megálltunk az úton és nekünk jött Odett és Vanda. Hanyatt estek az úton mikor nekünk ütköztek és mi csak röhögtünk Martinnal és pacsiztunk is egy nagyot. :)
* Áúúúú , ez fájt!! Milyen erős a hátad Martin!-fogta az orrát Odett
* Ááááá!-jajjgatott Vanda
* Nagyon fájt??-mosolyogtam és fölsegítettem Vandát
* Hát a te hátad talán puhább volt mint Martiné!!-válaszolta nevetve Vanda. Aztán láttam hogy Martin föl segítí Odettet a földről aki csak fogja az orrát.
* Tuti hogy puhább!!-mondta Odett orrhangon
* Bocsi ,de miért követtetek minket?-kérdezte Martin
* Én történetesen nem követtelek titeket mivel én ebben az utcában lakom!-mondta Vanda
* Jó azt tudjuk!-válaszoltam és ránéztem Odettre
* Ömm........ én csak el akartalak kísérni haza ,de megláttam hogy Martinnal sétálsz így inkább hagytam  az egészet.-válaszolta Odett félrefordított fejjel
* Na jó hagyjuk! Gyertek akkor menjünk haza mindannyian!-karoltam át Odettet és Vandát
* Csak hogy én nem erre lakom!-vette le a kezemet a válláról Odett
* Oh tényleg!-szomorodtam el * Akkor sziiia!-köszöntem el egy öleléssel és Odett már indult is. Utána hárman mentünk csak azon az úton. Sokat beszélgettünk erről-arról míg nem el kellett búcsúznunk Vandától. Mikor elköszöntünk és a mi házunkhoz értünk megálltunk mind a ketten a házunk ajtaja előtt és egymásra néztünk.
* Hát , akkor sziia!!-köszöntem el mosolyogva mire ő vissza rántotta a kezemet
* Várj!-állította meg hogy belépjek a házba *Ömm......volt matekból házi?-kérdezte pár perc múlva
* Igen volt! Úgy hogy csináld meg!!-válaszoltam szomorkásan mert azt gondoltam valami jót fog mondani vagy kérdezni ,de erre csak azt kérdezi hogy volt-e matekból házi. Na mindegy elköszöntem tőle még egyszer és bementem a házba. Ott bent Mendy várt karbatett kézzel.
* Mi folyik közted és Martin közt?-kérdezte érdeklődve
* Semmi sem! Tényleg!!-dobtam le a cipőmet a földre
* Oké! Már kétszer azt látom hogy haza kísér! Amúgy tök aranyos srác szerintem , és illik is hozzád!!-fordította el a fejét és oldalasan nézett rám
* Nem kértem a véleményed!-nevettem és hozzá dobtam a kanapéról egy párnát és fölmentem a szobámba. Tudom kicsit sok időt töltök a szobámba ,de ott jól el tudok gondolkozni mindenen. Beléptem a facebookomba és láttam hogy valaki bejelölt ismerősének. Egy szőke pasi volt az. Nem volt egy rossz pasi és amint rá mentem a facebookjára láttam hogy egy csomó közös  ismerősünk van így (most az egyszer) visszajelöltem. Mikor kiírta hogy ismerősök nagyon elkezdett dobogni a szívem és liftezett a gyomrom ,de nem értettem miért. Aztán nagyokat kezdtem sóhajtozni hogy elmúljon de mikor észre vettem hogy fönt van ez a gyerek akkor megint liftezett a gyomrom. Aztán jött egy hívásom Odettől és felvettem.
Én: Igen Odett?-válaszoltam a telefonba sóhajtozva
Odett: Szia! Veled meg mi van? Mit sóhajtozol?-kérdezősködött ő is sóhajtozva
Én: Na és te?-kérdeztem vissza
Odett: Én azért mert bejelölt egy igen helyes pasi és vissza jelöltem és mikor megláttam hogy fönt van elkezdett nagyon dobogni a szívem ,de nem tudom miért!-sikítozta a telefonba mire én annyira megdöbbentem ezen az egészen hogy föl jegyeztem gyorsan ezt a napot egy lapra és válaszoltam.
Én: VELEM IS UGYAN EZ TÖRTÉNT!!!-kiabáltam én is mire visítozást hallottam a  telefonba
Odett: Na nee!-válaszolt Odett
Én: Téged is egy szőke pasi?-kérdeztem miközben nézegettem a képeit
Odett: Nem , engem egy barna hajú!-válaszolta döbbenten mire én is megdöbbentem
Én: Ezt nem nagyon értem!-ráncoltam össze a homlokom
Odett: Mindegy! Az a lényeg hogy bejelölt minket két helyes pasi! A tiéd hogy néz ki?-kérdezte
Én: Mindjárt küldök róla egy képet!-mondtam majd kijelöltem a képet és bemásoltam Odettnek az üzenőfalába
Én: Ha belépsz a facebookodba és rá mész az üzeneteinkre már is meglátod!-mondtam mosolyogva
Odett: Oké akkor sziia!-köszönt majd kinyomta a telefont
Én pedig kiléptem a facebookomból és lementem vacsizni.
* Milyen volt ma a suli?-kérdezte anya
* Nagyon jó!-mondtam flegmán
* Na mi történt?-kérdezte anya
* Semmi különös csak az hogy folyton minden tanár a veszekedésünkkel jön!-mondtam duzzogva
* Hát meg értem! Mert ti voltatok a második legjobb osztály!-öntött a narancsléből
* Jah..... Ami miatt csak a második!-nevettem
* Igen!-nevetett anya is
* Na én mentem! Még be kell fejeznem a matekházit!-mondtam és fel álltam
* Oké menny csak!-mosolygott anya. Fölmentem a szobámba és gyors megtanultam a leckét amit kellet és bekapcsoltam a laptopom. Egyből a facebookot hozta ki. Bejelentkeztem és rá mentem annak a pasinak a facebookjára. Rá mentem a képeire. Hát...... nem tartottam a leghelyesebbnek ,de annyira rossznak sem. Mutatok róla két képet:

                                             és

 Nem rossz! De sosem fogok vele találkozni úgy hogy mindegy. :/ A neve: REIL DORIÁN. Hát Odett nem találta helyesnek. Egyáltalán nem! Pedig szerintem nem rossz! Na mindegy sajnos már mennem kellett aludni mert anya észre vette hogy ég a villany a szobámba. Bebújtam az ágyamba és lekapcsoltam a villanyt. Egysze csak meghallom hogy anya azt kiáltja föl hozzánk (3-munkhoz) hogy: "Jó Éjszakát nektek" és mi egyszerre pedig azt hogy: "Neked is anya" és hallottam ahogy lekapcsolja mindenki a lámpát. Én is nyomban elaludtam.

Ha kíváncsiak vagytok Rebiék házára.... tessék itt van :*

 Ez itt a mi házunk. Imádok ebbe a házba lakni na és persze ezen a környéken. Közel van a suli is a barátok is. :)

 Ez itt az én szobám. Én terveztem és ezért is tetszik nagyon! :)

 Ez Mendy szobája. Hát igen. Kicsit sötétes ,de neki így tetszik. :)

 Ez pedig Beni szobája. Nekem nagyon tetszik ez is. Órákat tud el tölteni ebben a szobában. :)

 Ez anya szobája. Csak az övé mert apa már nem él velünk.

 Ez a konyha :)

 A nappali :)

 Ez a fürdőszoba fönt van az emeleten nálunk :)

 Ez pedig lent anya fürdőszobája. :)

Január 14. hétfő

                           EZ EGY PROLÓGUS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ KAPCSOLATOSAN!!
Rebiék osztályába új lány érkezik. Beteges,sápadt,lány akit soha senki sem lát mosolyogni és senkit se enged magához közel.Kivéve Rebekát. Vele különös módon kivételt tesz. Rebit nem érdekli a lány bizar kisugárzása,az sem,hogy mit mondanak a többiek. Az épp kialakuló barátságuk révén a főhős rájön Vanessza titkára: kokain függő.
Rebekát sokként éri,de úgy dönt meg próbál rajta segíteni. Viszont Vanessza nem hajlandó elvonóba menni,ráadásul Rebeka lelkére köti,hogy a titkot senkinek ne adja tovább ( még Odettnak se)
Viszont amikor Vanessza rosszul lesz az iskolában és össze esik, Rebi mindenenm erejével próbálja leszoktatni és kísértésbe esik,hogy ne mondja el senkinek a titkot. Vanessza Rebeka segítségével úgy dönt új életet kezd, akkor is ,ha egy szörnyű emlék nem engedi lépi. Vajon győz a tiszta akarat erő? Vagy a lány örökre a fehér por rabja marad?

                                               EZ EGY BEVETETÉS:
Gondolkodtatok már rajta,hogy milyen szörnyű ha egy velünk egy idős fiatal drogozik és ilyen fiatalon romokban hever az élete? Nem kell,hogy minden arról szóljon,milyen csodásak a gimis évek,a barátok a bulik,na meg a szerelem. Van akiknek az egyetlen barátja a kokain okozta pillanatnyi nyugalom,a bulikat és a szerelmet pedig meghagyná másnak.

                                                     NA EZ MÁR A TÖRTÉNET:
Egy esős napon ismerem meg Viktóriát. Hétfő reggel volt és senki sem volt túl jó kedvében az osztályból. Először is: Bence lehet,hogy elmegy!! :(
Másodszor: Nem akarjuk,hogy elmenjen
Harmadszor: A helyére egy vadidegen jön az osztályba
Negyedszer: Most ( reggel 8:15-kor) derült ki,hogy kémia röpdogát írunk
És ötödször: Senki sem tanult arra a dogára
Szóval besétált a terembe,és senki sem volt kíváncsi az új tagra,mert mindenki vagy puskát írt ( pl. Amina) vagy az utolsó pillanatban kezdett kémiát tanulni ( pl. Odett).
Én néztem fel először a füzetemből,mikor hallottam az ajtó becsukódását. Középmagas,fekete hajú,sápadt bőrű,karikás szemű velem egykorú lány állt az ajtóban. Szürke pulóvert és egyszerű fekete farmer nadrágot viselt. Az arcából semmi jelét nem tudtam kivenni az osztály felé irányuló érdeklődésnek.
Inkább valami ilyesmit láttam: " Nem érdekel az osztály,nem érdekel a suli,csak kijárom itt azt a pár évet"
Nem köszönt,de én üdvözöltem:
-Szia! Rebeka vagyok,de hívj csak Rebinek. Téged hogy hívnak?
- Lendvai Viktória.-válaszolta és már indult is az utolsó pad felé,közben fel sem nézett. Mielőtt oda ért volna, Amina hozzá szólt( Ami egy ideje az utolsó előtti padban ül, hogy a tanárok ne vegyék észre,hogy puskázik a dogáknál)
-Cső! Ami vok.És te?-köszöntötte,a maga laza stílusában.
-Lendvai Viktória vagyok,és az,hogy nincs padtársam,nem jelenti azt,hogy keresek egyet.
Amina nem hagyta annyiban.
- Nekem van,csak most beteg. Addig biztos nem ülsz mellém?
-Megmondtam,hogy nem. Tartsuk meg a kellő távolságot és akkor valahogy kibírom ezt az évet.
-Jól van na,csak kérdeztem. De miért is ne? Bolhás vagy,vagy mi a szösz?
Ezen az osztály többi tagja jót nevet. De Viktória csak azt mondta: Nem,rosszabb. Ne akard tudni mi,legyen elég,hogy nem csak a bolhánál,de még a koleránál is rosszabb bajom van,mert nem csak a testem beteg.
Amina elsápadt.
-És fertőző?
-Depis,te csöki.-szólt rá Domi.
-Szegényem. Mennyi időd van még hátra?-kérdezte szomorúan Ami.
Ekkor már én is közbe szóltam:
- A depresszió lelkibetegséget jelent. Ne aggódj,egyikőtök se fog belehalni.
- Pszihológushoz is jársz?-kérdezte Domi.
-Egy dilis érkezett az osztályba.-Állapította meg Linett.
Ez a lány egyre elviselhetetlenebb. Muszáj volt közbelépnem. Nem hagyhattam,hogy így kitárgyalják. Még ha fura is. Elég fura,
-Hagyjátok már abba! Nem látjátok,hogy még itt van? Nektek hogy esne,ha így beszélnétek rólatok?-védtem az újoncot.
-Bocsi,Viki. Hülye voltam.Nem gondoltam komolyan.Ha magányra vágysz,nem állok majd utadba. Így görbüljek meg,ha nem. -szabadkozott Amina.
-Jaj,ne játszd a szentfazekat Rebekka! Hagyja magát,akkor te minek véded?
Úgyis szilánkokká tört a szegény kis lelke. -Gúnyolódott Linett.
- Te meg légszíves Linett,ne akarj azzal menőzi,hogy másokat megalázol,főleg ha nincs ki megvédje. A gyengéket pedig gyávaság bántani.-mondtam olyan erős és határozott hangsújjal,hogy magam is megrémültem.Ez a lány tényleg fel tud dühíteni.
Viktória hálásan mosolygott rám.
- Köszönöm,hogy mellém álltál.-suttogta.
- Szívesen. Ha még egyszer piszkálnak,csak szólj nekem-ígértem. Sajnos az osztálytársaimat ismerve lesz még egyszer.  Hirtelen fülsüketítő sikítást hallottam: -JÖN A TANÁR!!!-Ami volt,természetesen.
Amina gyorsan vissza sietett a folyosóról ( eggyel talán miért megy ki oda óra alatt? Büfézni természetesen.) Mindenki a helyére futott,eltette a könyvét ( vagy a puskályát) sa pad alá. Én is vissza slisszantam a helyemre,Odett mellé. Úgy vártuk a tanárt mint a kisangyalok,ahogy mondani szokás.
-Osztály,vegyetek elő egy papírt,röpdolgozatot írunk.
-mondta mihelyt belépett a terembe.
- Magának is jó reggelt tanító néni! Olyan szép esős napunk van ma,ne írjunk röpit!-nyöszögött Ami.
- Nem akarom hallgatni a kifogásaitok. Írtok és kész. Ezt nem ti döntitek el.
- De még olyan fáradtak vagyunk! -próbálkozott Domi.
- Akkor talán feküdj le időben. Most vegyetek elő egy lapot.
Akkor Odettnek eszébe jutott az adu ász: -Új lány van az osztályban!-mondta és hátra mutatott a sápadt Viktóriára.-Ő még nem tudja az anyagot.
Havasy tanárnő nagyot sóhajtott,majd megengedte,hogy bemutatkozhasson az osztálynak.Így nem írtunk. :)
-De-tette hozzá Havasy-jövő órán két oldalas dolgozat az atomok felépítéséből. És ne hálálkodj Dominik! Mező Zsanett és Kovács Amina ne táncoljatok!-össze pacsiztam Odettel- Rentai Rebeka,Odett mit örültök? Óra van. Szidott le minket is.majd folytatta mondókáját:- Te,hogy is hívnak? Gyere elő,és mesélj magadról az osztálynak!
Linett persze nem állhatta meg,hogy megjegyzést ne tegyen:-Akkor inkább már a dolgozat.
Hátra néztem és láttam,hogy Viktória is inkább röpit írna,minthogy ennek a libának magyarázzon az életéről. Ökölbe szorította kezét,de nem akart vissza szólni Linettnek.
- Inkább most kihagynám. Akit érdekelek,azzal majd beszélek a szünetben.-mondta Viki és vissza ült a helyére.
- Hálleluja!! -kiáltott fel tettetett örömmel Linett.-Nem kell a szánalmas életedet hallgatnom.
- Hogy te mekkora bunkó vagy! Nem látod,hogy miattad nem meri vállalni magát?- Kiáltottam,egyrészt,mert dühös voltam,másrészt,mert megígértem Viktóriának,hogy megvédem.
- Törődj a magad dolgával! Vagy olyan szánalmas életed van neked is, mint neki,ezért segítesz a kis sorstársadnak? Honnan ez a nagy bátorság,hogy velem pofázz,te kretén?
Most már úgy éreztem,felrobbanok mérgemben. De komolyan, erőt kellett vennem megamon,hogy ne remegjek,és azt hiszem egy kicsit el is vörösödtem. Nem elég,hogy ezt a szegény lányt bántja,még engem is meg alázna az osztály előtt? Na,ez már több volt a soknál.
- Csönd legyen,vagy mentek az igazgatóhoz!-fenyegetett Havasy. Senki sem figyelt rá. Sőt ,azt is hallottam,hogy egy fiú a padsorunkból ezt mondja: "Csaj bunyó!"
- Rebi annak pofáz vissza akinek akar. És te vagy a kretén.-fordult szembe Linettel Amina,és teljes nyugalommal leoltotta. Ő nem egy észlény,valljuk be,nem tudta kivel húzott ujjat. Nem is érdekelte. A kialakuló botrány érdekelte. Azért jó,hogy megvédett.
-Tanárnő , Rebeka ellenem lázítja az osztályt! Ez már nem az első alkalom.-árulkodott Linett. Bár még soha nem lázítottam senki ellen senkit.
-Rentai,igaz ez?-kérdezte Havasy.
- Nem,nem igaz. Rebinél béketűröbb emberrel még nem találkoztam-szólt mérgesen Odett. Úgy tűnik,ő sem tudta tovább tűrtőztetni magát. És ez volt a veszte. Annyira igazságtalan néha az élet!
 -Kérdeztem,hogy milyen emberekkel találkoztál? Vagy te vagy Rentai magyar hangja?
-Kiabálta Havasy-
-Amilyen sok értelmetlenséget locsog,elhinném róla,hogy Rebeka szinkronja.-szólt közbe Karcsi,Linett barátja.
Pff..Úgy tűnik Linett talált magának egy pártfogót. Ha nekem is lenne egyszer barátom (<3  ) biztos segítene,ha bajban vagyok,de a dolgaimba nem szólna bele. Azt nem szeretném.
-Nem,én csak...izé,nem akartam,hogy olyanért büntessék a legjobb barinőmet amit nem csinált. -bizonytalonodott el Odett- Csak gondoltam....
-Hát ne gondold,akármi is az!-szólt közbe Linett
-Tanárnő,Rebeka már nem először keveri bajba ezt a lányt.
-Nem is igaz!-védekeztem majd Amina is közbe szólt!
- Itt én vagyok a fő bajkeverő,Rebi még csak késni sem szokott óráról.-mondta Ami.- Ha mindenképp be akarsz mártani valakit,az miért nem én vagyok? Még a végén azt hiszik rólam,hogy megjavultam.Vagy kijöttem a formámból. Köpj be,Lini, lécci,had kerüljek ismét bajba! Vagy az már unalmas? Úgy menőbb ha az ellenséged Rebi?-szekálta Amina Linettet. Az már 10000% hogy bajba fog keveredni.
- Na ide figyelj te rohad...-kezdte a beszólást Linett,de a csúnya részét nem tudta befejezni,mert a tanárnő sípolása félbe szakította. ( hogy miért hord egy kémia tanár sípot a nyakába? Na arról gőzön sincs)
Mind hárman irány az igazgatói iroda-kiáltotta Havasy.
-De Rebi miért? Ő csak Vikit védte!-szólt közbe Odett. Hát ezt nem kellett volna hogy meg tegye.!! De meg tette és Havasy tekintete egyből Odettre meredt:
 - Ha annyira bánt,hogy Rentai bajban van,te is mehetsz vele az igazgatóiba!-monda Havasy
- Na,ugye megmondtam,hogy bajba keveri a kretén kis haverjait-vigyorgott elégedetten Linett,azzal mit sem törődve,hogy ő is nyakig benne van a pácban.
Mielött kimehettünk volna a teremből,Viki hirtelen felszólalt:- Rebi nem érdemli meg a büntetést.Miattam vitatkozott órán,mert megígérte,hogy nem fogja hagyni,hogy piszkáljanak. Na ekkor megint megszólalt a szájhős Linett:
-Hallottátok gyerekek,ez a hogy is hívják tud beszélni.-szekálta tovább az undok liba ( bocsánat,Linett) Az osztály nagy része röhögött : S
-Ezt majd a következő órán megbeszélitek az osztályfőnökötökkel.Most sipirc az igazgatóiba-küldött ki a tanár.
A folyosón mindenképp beszélni akartam Odettékel,de Odett előbb oda jött hozzám:-Nagyon szép volt tőled,hogy megvédted szegény lányt. Én biztos nem mertem volna Linettel szembe szállni.
- Én megköszönöm,hogy a tanárral szemben is segítettél.-mondtam.
-Khm.-forgatta a szemét Ami
-Azért rólad sem feletkeztünk meg.-nyugtattam meg-Nem sokan mernének beolvasni egy olyan zsarnoknak mint Linett.
-Köszönd a bennem- álló- nagy számnak.-vigyorgott elégedetten.Majd hozzá tette: -Stoppolom a kék fotelt az igazgatónál.
Akkor esett le nekem és Odettnak,hogy mi most tulajdonképpen kapunk egy intőt. Amikor eszt szóvá tettem Anima kicsit meglepődött:- Miért mit hittetek,hogy ott majd cukorkát kapunk? Oké,hogy jó kislányok vagytok,de mindenki volt már büntetve,vagy nem?
Megráztam a fejem.
- Hogy néz ki egy intő?-kérdezte halálra várt arcal Odett.
-Hát így-mondta Ami és elő kapta az ellenörzöjét.-Nézd,ez egy igazgatói...vagy nem ez a szaktanári...ez a három ófői-monda és tovább lapozott- Na,ez egy igazgatói-mondta Amina büszkén. De Odett egy cseppet sem örült annak hogy ilyet fog most kapni!! De én sem!!
- És te ennyire büszke vagy rá?-kérdezte meglepetten Odett.
-Már mér' ne? Pityognom kéne miatta? Az intőnek is meg van a jó oldala.A balhés fiúk a suliban tökre menőnek tartanak miatta.  Alapítottak egy facebook csopit,a neve: Akiknek már van igazgatóijuk.-büszkélkedett a barinőm.
-Igazad van,az évfolyamból egyedül neked,meg a "c"-s Taminak van igazgatója a lányok közül.-fűztem hozzá.
- C-s Tami? Én még nem ismerem-mondta Odett.
-Sajnállani tudlak-nevetett gonoszul Amina.
-Vécsey Tamara, tizedik c. Az iskola egyik fő bajkeverője. Amival versenyeztek félév elején,hogy melyikük kap előbb igazgatóit.Végül összefogtak és együtt elkövették azt amitől olyan hirhedt lett a neve a suliban: Amival két óráig bezárták magukat a büfébe és kiitták a colás autómata tartalmát,meg a nyalókákat. Az árát letették az autómata tetejére,és kimásztak az ablakon. Az akciónak asszem nevet is adtak. Mi is volt az Amina? Nem akartunk sorban álni küldetés?-mutattam be röviden a vadócot. Odett persze jót nevetett rajta :)
- Az évfolyamból csak nekik van igazgatójuk, a lányok közül.-tettem hozzá
- A-a-tiltakozott Amina -Már nektek hármótoknak is van.
Hát,ezt hallva mi nagyon elszomorodtunk Odettel.Mit kapok ezért én most majd otthon? És milyen példát mutatok ezzel majd a tesóimnak?
- Nem biztos,hogy kapunk.-próbált vígasztalni Odett,és megsimogatta karomat. Közben oda értünk Lothár igazgató irodája elé.
Linett,aki végig mögöttünk baktatott ( direkt megtartotta tőlünk az öt méteres távolságot. Jellemző. Pff..)
Ismét megjegyzést tett:
-Igen, valószínű Odett. Rebinek majd biztos megkegyelmeznek. Elvégre nem csinált semmi büntetésre méltót,csak kiabált velem órán.Komolyan,ennyire naiv vagy? Majd meg ismered Lothárt,és akkor már nem bíztatod annyira a kis barátnődet.
-Úgy beszélsz ,mint aki biztos benne,hogy nem büntetik meg. Különben is,amikor nem hozzád beszélünk,valahogy mindig meghallod,ha viszont hozzád szólunk,úgy teszel,mintha csak a szél fújna erősebben.-védtem Odettet.
-Tudd meg,hogy Lothár hármunk közül téged büntet majd meg,ugyan is a vitát te kezdted.
-kontrázott Linett.
Hát erre tényleg nem tudtam mit válaszolni. Én kezdtem. Szerencsémre Amina veszekedős kedvében volt.:
- Valószínűleg!!-utánozta Ami Linett hangját-neked biztos megkegyelmeznek majd. Ugyan is nem csináltál semmit,csak ugyanúgy oltottad órán Rebit.-nyávogott Amina Linett hangján.
-Ne lopd a dumám,te nyomorék liba!-ordította le Linett Amina fejét-Ha még egyszer lázadsz nekem a szánalmas kis beszólásaiddal én komolyan mondom...
A mondatot nem tudta befejezni,mert kinyílt az ajtó,és kilépett a rettegett Lothár igazgató. Amikor megláttam,azt hiszem megfagyott a vér az ereimben.De nem csak nekem. Odett is elsápadt kicsi .Megértem. Új az iskolánkban,és az igazgatónak ez az első tapasztalata róla.Öltönyt,és nyakkendőt viselt. Szódásüveg vastagságú szemüvege mögül szúrósan nézett ránk.
-Ti meg mit kerestek itt? Ááá... Kovács Amina. Akkor már mindent értek.
-Hogy tetszik lenni Gyuri bácsi?-kérdezte Amina,arcán barátságos mosollyal,mintha egy régi barátját üdvözölné.
Lothár az ornyergét masszírozva kioktatta Aminát:-Kovács,nem a szomszédod vagyok,hanem az iskola igazgatója.Mikor tanulod már végre meg,hogy hívj igazgató úrnak,vagy tanár úrnak,vagy bánom is én Lothár úrnak,de a "bácsi"-t nélkülöznöd kell!!
-Meg próbálom,igazgató bácsi...va-vagyis tanárúr bácsi-szabadkozott bűnbánó képpel Amina.
-Meg tisznelnél.
-Aminától ne várjon semmi komolyat. Nem látja,hogy most is gúnyt űz magából?
-akadékoskodott Linett
-Nem is igaz.-védekezett Amina-megkönnyítem a diriúr dolgát.Szóval a Havasy néni azért küldött minket fel,mert kiabáltunk egymással órán.De most,hogy már nem vagyunk órán,kiabálhatunk egymással megint?
-Na látja,igazgató úr, már megint gúnyt űz magából.-mondta Linett.
-Csönd legyen!! Halljam,hogy történt! Rentai,Új lány, ti tűntök közülük a legnormálisabbaknak. Meséljétek ti el!
-Kezded te ?-kérdezte félénken Odett.
-Hát persze-feleltem! -Szóval-kezdtem-új lány érkezett az osztályunkba,biztosan emlékszik még rá,és Linett kicsúfolta.Én meg megsajnáltam,és a védelmére keltem. Órán is csúfolni kezdte,én meg a védelmére keltem és ez veszekedésbe torkollott. Amina közbeszólt,de Linett kiabálni kezdett vele.A tanárnő megszidott,mert Linett azzal vádolt,hogy bajba keverem a barátaimat,és amikor vesztésre álltam Odett kiált mellettem,Bíró Károly beszólt Odettnek,aztán meg...a tanárnő kiabált,Amina és Linett szekálták egymást,Odett védett engem,Károly Linettet,Én mindenkivel vitatkoztam ...szóval elszabadult a pokol.-fejeztem be a mondókám
-És eközben mit csinált az emített lány?-kérdezte az igazgató
-Hogy Ő mit csinált? Gyászolta a szánalmas kis lelkét.Meg Rebekáét.-mondta Linett.
-Mit gyászolt?-kérdezte az igazgató
-A lelkét. Tetszik tudni depis.-válaszolt Linett
-Hogy milyen? Depressziós?-kerekedett el Lothár szeme.
-Rentai igaz ez?-kérdezte az igazgató
-Hááát..-.kezdtem-elég meggyötörtnek tűnt... ekkor Linett elém jött és folytatta a mondandómat:
-Igen,egy totál dilis lány érkezett az isakolába. Kérem tüntesse el minél előb!-nyávogott Linett.
Ekkor Odettnek eszébe jutott mivel üthetné ki Linettett a ringből:
- Ezt mondtad Viktóriának is,amikor csúfoltad.
- Nagy,igaz ez?-kérdezte Lothár
-Hááát...én csak...tudja,Viki hagyta magát,meg minden...izé...én csak poénból mondtam...szóval-bizonytalonodott el Linett.
Bekell vallanom,(bár kicsit szégyellem) jó volt a zsarnokot megalázva látni. Végre nem adta a nagymenőt.
- A társaidat alázod meg,ráadásul tanórán?-förmedt rá az igazgató-És ráadásul kiabálsz órán,ami sérti az iskola házirendjét?
-I-igen,de Rebeka kezdte.-tért vissza Linett régi önmagához
-Igaz ez Rentai?-ráncolta a szemöldökét az igazgató-te nem szoktál rendetlenkedni.
-Igaz.-vallottam be szomorúan-Meg akartam védeni szegény lányt. Nagyon megsajnáltam. Az első nap,első óráján máris kicsúfolják.Úgy láttam,hogy amikor ezt mondtam,az igazgató kicsit megenyhült.
-Kovács és Novák hogy jönnek a történetbe?-kérdezte a diri- Ők is bántották Lendvait?
-Nem.Odették engem védtek. Na jó,Amina kicsit cukkolta Linettet-vallottam be,mire Ami büszkén ki húzta magát,hogy balhézhatott velem
 -A történet további részeire nem vagyok kíváncsi. Lendvait hívjátok majd fel az irodámba.-mondta Lothár.-az ellenőrzőiteket tegyétek az asztalomra. Egy figyelmeztetéssel elengedlek titeket.
-Köszönöm szépen Gyuri bácsi!!-újjongott Ami
Ez a lány annak örül,hogy nem intőt,hanem csak figyelmeztetést kapott. Remélem,én soha nem fogok ilyen mélyre süllyedni. Már ami a magatartásomat illeti. A nap hátra lévő részében nem történt semmi említésre méltó,Odettel eleget tettünk az igazgató kérésének,és felküldtük Vikit az irodájába. Linett persze nem állhatta meg,hogy szóvá ne tegye,hogy ( szerinte ) miatta kapott figyelmeztetést Odett. Amikor meghallottam a hatodik óra után a csengőt,eléggé feszült lettem,mivel most haza kell indulnom,és anyának bekell számolnom a figyelmeztetőmről. De Odettnek rosszabb. Még új a suliban és az anya tuti kiakad majd rá,hogy máris balhézott.  Szóval,mielőtt felszálltam volna a buszra,hogy haza menyjek,Odettel váltottunk egy más közt egy-két bátorító szót. Hála istennek az nap busszal mentem haza!! A haza út egy örökké valóságnak tűnt. Úgy éreztem magam,mint aki valami nagy bűnt követett volna el,és az ítéletere várna. Annyira izgultam,hogy megfordult a fejemben,hogy meghallgatom Amina tanácsát :maradjak fenn a buszon még pár megállót,hogy anyukám aggódjon miattam és ne büntessen meg.Ezt persze végül nem valósítottam meg. A többiek viszont sok sikert kívántak és sajnáltak. Vanda még azt is felajánlotta,hogy szól a szüleinknek az érdekünkben. Persze nem futhattuk el.  Szóval,amikor haza értem anyukám épp a konyhában főzött,valami finomat és elég jó kedvűnek tűnt. " Remek"-gondoltam-" szépen lerontom a kedvét.Rebeka,te szerencsétlen!"
Vidáman oda fordult hozzám.
-Szia Rebi! Hogy vagy?-kérdezte
-Öööö..Helló,ötöst kaptam rajzból.-mondtam zavartan
-Ennek örülök. Történt valami más is?
Miért,miért pont ma érdeklődik ennyire a sulim iránt? Miért pont ma van olyan beszédes kedvében? Végül elmondtam.Nehéz volt,de elmondtam. Anya egy percig szótlanul nézett rám. Egyre kellemetlenebbé vált számomra a helyzet. Aztán megtörtem a csendet:-Én igazán sajnálom. Többször nem teszek ilyet.-szabadkoztam saját megítélésem szerint teljesen fölöslegesen.-Én csak... annyira sajnáltam szegény lányt,hogy a többiek így kicsúfolják.meg akartam védeni.
- Szép tőled,hogy segítettél valakin,akivel gonoszak voltak a többiek. De lehettél volna előre látóbb.-mondta Anya.
Sokáig beszélt,példamutatásról,fegyelemről,de amikor elmondtam,hogy megvédtem szegény szomorú osztálytársam,kicsit meg enyhült. Elmondta,hogy a figyelmeztetésért nem haragszik annyira,inkább azért mérges,mert rossz példát mutatok a tesóimnak. Büntit azért kaptam. Két hétig nem mehetek el otthonról és a laptopomat is elkobozta:-( De azért azt megengedte,hogy üzenjek a többieknek,hogy egy idejig nem leszek elérhető. Szóval beléptem facebookra,és szinte az egész osztály rám írt. Mindenki tudni akarta,hogy otthon mit kaptam.Mindenkinek megírtam,hogy mit mondott anyu. A barátaim megkönnyebbültek,hogy nem mérgesek rám komolyan.  Linett viszont szerintem csalódott. Odett sajnos nem járt ilyen jól. A szülei egy hónap szoba fogságot adtak neki. Most is csak egy SMS-t dobott nekem,mert nem gépezhet. Aztán,hirtelen beugrott két chat ablak,videó hívást kezdeményezni. Az egyik Amitól, a másik ( nagy meglepetésemre) Vikitől.
Írtam Aminak: Rebi üzenete: Bocsi,de Viki is hív és azt írja fontos.
Ami üzenet: Ok.Úgyis te vagy az egyetlen barija. De FELTÉTLEN írd majd + hogy mi volt otthon!
Rebi üzenete: +lesz
Rányomtam a fogadás gombra. Viki sápadt arcát pillantottam meg a kamerában.
- Szia Rebeka! -köszönt Viki
- Szia!-köszöntem vissza
- Figyelj,csak meg akartam köszönni amit értem tettél. Nekem biztos nem lett volna hozzá bátorságom. Mindig ilyen ez a Linett?
- Háát,a barátjával Karcsival egész rendes. Na meg Bencével.
- Bence az akinek a hejére jövök?-kérdezte
- Ő.
- Ó.. akkor már értem miért fúj rám Linett. Mert Bence tetszik neki és én -úgymond-kitúrom őt.
Hát persze! Hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe? Linett mindig is az osztály zsarnoka volt,de most,hogy elmegy a titkos szerelme,még undokabb,és a dühét az új tagon vezeti le. Még félórát webkameráztam Vikivel,mikor Anyu benyitott a szobámba és elkérte a laptopom.
- Akkor az iskolában talákozunk. Jó,hogy végre van egy barátom.-köszönt el Viki.
Miután én is elköszöntem,be kellett vallanom magamnak,hogy Aminak igaza van: tényleg én lennék Viki egyetlen barátja. Egy kérdés viszont még maradt előttem: Miért én vagyok az egyetlen? Sokáig nem tudtam töprengeni,mivel megbeszéltem Vandával,hogy három órakor találkozunk a Plazában. Elkezdtem készülődni és már majdnem kiléptem az ajtón,mikor hirtelen eszembe jutott: szobafogságban vagyok. Elkeseredetten ballagtam vissza a hálószobámba. Hogy fog én ezt bírni még egy hónapig? Szóval se laptop,se teló, se tv, el se mehetek itthonról...mi maradt ? Könyvek és magazinok. Elő matattam egy tinimagazin régebbi számát és megláttam benne egy banda gitárosának fotóját,aki szakasztott mása volt álmaim Dávidjának. Hátra dőltem és álmodozni kezdtem Dávidról és arról,hogy mi ketten valaha is... mégis hogyan ? Mostanában a saját szobámban kell raboskodnom,addig úgy se találkozok vele. Egy pozitívum azért van: Odett se. Szóval nem csak én jártam rosszúl. El sem hiszem hogy intőt kaptam!! Na mindegy mikor le szállt az est a párnám alá tettem azt a fotót és mentem a fürdőbe. Mikor végeztem a tusolással leültem az író asztalomhoz és neki álltam tanulni. SEMMI KEDVEM NEM VOLT HOZZÁ!!!! Szóval...... miután egy kicsit foglalkoztam a tanulással elpakoltam holnapra és befeküdtem az ágyamba. :) Rögtön el is aludtam.

Január 13. Vasárnap

Reggel úgy néztem ki mint egy aszalt szilva mert a víz teljesen kiszívott tegnap. Bekentem valami krémmel az arcom hogy egy kis formája legyen. Rá néztem a telefonomra és láttam hogy 7 sms jött Martintól. Megnéztem őket és azt írta az első hogy:

 1. Jó reggelt Rebeka! Van kedved eljönni velem egy sétára a hegyek felé?

 2. Igen csinos voltál tegnap ;)

 3. Ha észre vetted akkor írj vissza az elsőre!!

 4. Mikor írunk dogát valamiből is?

 5. Van kedved fagyizni ma?

 6. Téged is kiszívott a víz?

 7. Ha eljössz velem ma sétálni a hegyekbe akkor hozz magaddal szánkót! Vagy nem is kell majd én viszek! :)

Legjobban az első kérdésen és az ötös kérdésen csodálkoztam. Fagyizni? Télen? Mondjuk van aki fagyizik még télen is ,de én nem vagyok olyan!! Én csak nyáron fogadom el a hűsítő fagyit. Hát egy fél órát biztos gondolkoztam azon hogy menjek-e vele sétálni míg arra jutottam hogy..... igen megyek vele. El sem hiszem. Anyának elujságoltam ezt a nagy hírt és csak nézett. Aztán a beszélgetésünk végén azt tanácsolta hogy vegyek fel nagyon meleg ruhát mert nagyon , nagyon hideg van. Elfogadtam a tanácsot és elő is szedtem egy nagyon meleg rucit ,de még nem vettem fel mert nem tudtam mikor jön értem ezért vissza írtam neki egy kérdéssel. Vártam a válaszát már vagy 5 perce ,de semmi. Míg nem mikor a telefonomat pont le tettem az asztalra akkor berregett egy nagyot a telcsim hogy jött egy üzim. Tuti hogy Martin írt. Az ám!! :) Fél 4-kor jön értem. Addigra pont el tudok készülni. Anyának elmondtam és mondta hogy jól öltözzek föl mert nagyon , nagyon hideg van kint.  Meg fogadtam a tanácsát és fölvettem egy hosszú ujjút , rá egy pulcsit és persze majd a kabátomat. Mikor már mindent elkészítettem csöngettek az ajtón. Na ki volt az??? Igen, Martin. 

* Szia Martin! Gyere csak be!-mondtam Martinnak mikor kinyitottam az ajtót

* Köszi!-mondta Martin és bejött a házba. Gyengéd lépdelésekkel taposgadta a lábtörlőt és belépett. Körülnézett a házban mintha még soha nem járt volna emeletes házban. Ekkor megszólal.

* Gyönyörű házatok van!-nézte a nappalit majd a konyhát.

* Köszi! 1 perc és itt vagyok , csak lehozom a dzsekimet.-mondtam és futottam is a szobám felé. Gyors fölkaptam magamra a dzsekim és rohantam le a lépcsőn. Anyától elköszöntünk és mentünk is ki az ajtón. Tiszta hó volt minden és csupa jég. A fákon semmi növény , a rét  szemvakító fehér volt. Elsétáltunk egy domb fele ahol aztán kezdődtek a párbeszédek:

* Jó volt tegnap egyet fürdeni nem?-kérdezte Martin és zsebre tette a kezét

* Ahham! Jó volt!-válaszoltam egy egyszerű válasszal

* Jól néztél ki bikiniben!!-mondta mosolyogva mire én fölkaptam egy hógolyót és jól nyakba vágtam vele nevetve. Aztán látom hogy lassan megfordul és felém közelít. Olyan ijesztő volt és meg is ijedtem tőle hogy most mit fog csinálni ezért elkezdtem futni a dombról lefele. Szerencsére nem kellett nagy lendületet vennem mert nagyon meredek volt a lejtő. Aztán hátra fordultam hogy megnézzem nem jön-e , de nem láttam sehol. Ekkor valaki gyengéden megfogja a két karom és magával ránt , és nem enged el. Rá néztem az "e lrablómra" és persze hogy Martin volt az. Csak vitt és vitt míg meg nem állt (de még mindig a karomat fogta) és bele tett egy hatalmas hógolyót a nyakamba és vissza futott a dombtetőre annyira lassan hogy szerencsére utol tudtam érni és vissza dobtam. Aztán csak dobálóztunk egymással és mikor ő jött hogy vissza dobja en elfutottam egy korlát felé és megálltam és csak fogtam a korlátot mintha arra várnék hogy ide jöjjön. (még mindig fogom) körbe nézek hogy hol van és mikor megfordultam ott állt velem szemben nagyon közel. 

* Ezt hogy csinálod?-kérdeztem értetlenül

* Úgy, hogy mindig tudom hogy hol vagy! Mert én , egy látnok vagyok!!- emelte fel hírtelen a hangját amítől egyszerre nevetnem kellett és erre ő is elkezdett nevetni. Aztán....... elállt a mosoly az arcáról és csak nézett.

  Még szerencse hogy nem hajolt oda hozzám. Na aztán még egyszer én is a szemébe néztem és mosolyogni kezdtem és elindultam a dombok felé ahol ott hagytam a cipőmet a hóban mert annyira futottam Martin elől. 

* Hé!!-szólt Martin mire megfordultam

* Mi van??-kérdeztem nevetve

* Hol hagytad a cipőd?-kérdezte nevetve és a lábamra nézett

* Miattad a hóban maradt!!-válaszoltam nevetve és elnidultam. Ő is utánam jött és együtt mentünk vissza. Mikor megtaláltam a cipőm (nem tudom hogy , hogy lehettem ilyen hülye hogy cipőbe mentem) és felvettem és kaptam egy hívást anyától hogy már haza kellene mennem. Martin haza kísért és elköszöntünk egymástól úgy ahogy a korlátnál. Sokáig egymás szemében néztük magunkat míg én el nem mosolyodom és ki nem nyitom "véletlenül" az ajtót és bemegyek szép lassan hogy megmaradjon a szem konktantus. Aztán elköszöntem tőle és becsuktam az ajtót majd neki dőltem. Anya kukucskált ki a konyhából kíváncsi tekintettel. Mindent elmeséltem neki szóról-szóra. De anya csak nevetett rajta majd nekem is kellett. Aztán mikor befejeztük a társalgást fölmentem a szobámba hogy le dobjam a táskámat az ágyamra. Benyitott hozzám Mendy. 

* Mi volt Martinnal?-kérdezte mosolyogva

* Azt meg honnan tudod hogy Martinnal voltam?-kérdeztem

* Anyától tudtam meg!-mondta * Na de mesélj már!!-kérlelt és közben le ült az ágyamra és a kezébe vette az egyik díszpárnámat és csak nézett. Nem volt már semmi erőm ahozz hogy még egyszer elmeséljem valakinek is ezt a napot ,de még egy kivételt tettem. Tehát elmeséltem neki és ő is csak nevetett a végén. Mikor végre megszabadultam tőle bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Mikor végeztem lementem a nappaliba pizsiben filmet nézni. Úgy a legjobb filmet nézni!! Egy romantikus filmet néztem ezért csupa zsepi volt az egész kanapé. De még a földön is voltak. A film címe pedig nem más mint: "A FELHŐK FÖLÖTT 3 MÉTERREL" :( Nagyon rossz volt. Szomorú!! Mikor kikapcsoltam a tv-t fölmentem a szobámba és fölkapcsoltam az éjjeli lámpámat és láttam hogy jött egy új üzenetem Martintól. Megnéztem és ez állt benne: "Jó volt veled ma" Jó tök aranyos!! De nem illik hozzám és már van egy kiszemeltem. De nem tudom mit csináljak mert Martinnál meg több az esélyem mint Dávidnál. De nem adom fel!! Akkor is meg akarom ismerni és meg is fogom ismerni. Vissza írtam neki azzal a válasszal hogy: "veled is" Mert tényleg nagyon jól éreztem magam vele. Gyorsan át néztem a tanulni valómat és elpakoltam holnapra majd le kapcsoltam a villanyt és bele vágódtam az ágyamba és elaludtam