34. fejezet

Másnap reggel az iskolában az igazgató bejelentette hogy német csere diákok jönnek a sulinkba! Amiva és Odettel összenéztünk hogy mi az hogy német csere diákok jönnek ide. Mikor ott hagyott minket az igazgató mindenki a németekrő kezdett el beszélni. Nagyon izgatott lettem ettől a hírtől , de egyben boldog is voltam hogy megismerhetek pár német gyereket és lehet hogy annyira jóba leszek valamelyikkel hogy nyáron majd hozzájuk megyek nyaralni. :) Az nagyon jó lenne. Amina viszont egy cseppet sem rajongott azért hogy németek jönnek majd ide így hát Gyuri bácsi (igazgató) után futott azzal hogy:
*Gyuri bácsi magának valami baja van velem! Csakis az lehet az oka hogy német nyelvű srácokat hív ide , elvégre én angolt tanulok és ezt maga is tudja! Hogy fogom majd megértetni magam velük? Mit ártottam magának?-kérdezte Ami
* Nekem semmit...Csak a kocsimnak!-mondta a diri
* Az a horpadás magától került oda! Megy össze a kocsija diri báá!-jegyezte meg Amina
* Neked meg az agyad megy össze!!-kiabálja vissza a diri bá Aminának és erre mindenki elkezd röhögni. Amina nem képes belenyugodni abba hogy pont német srácok és csajok jönnek ide és nem angolok. Én nekem sem lesz azért könnyebb mert nem sokat tudok németül pedig németes vagyok. Hisz a tanárunk egyrészt bolond mésrészt az osztálytársam is jobban tud nála németül. Szóval....!
* Ugye te voltál!-mondtam
* Még is micsoda?-kérdezte kajálás közben az ebédlőben
* Tudod te! Te horpasztottad be a diri kocsiját igaz?-mosolyogtam
* Még hogy én? Láttam egy lányt gördeszkázni a diri háza előtt a kocsijánál és az az ügyetlen lány rá ugrott a szélvédőjére és amikor meghallottam a riasztót a csaj elfutott és a deszkát meg a kezembe nyomta és ott hagyott! Rebi....ugye milyen szörnyű emberek vannak??-fogta meg a vállam
* Hát igen...! Ugye nem hiszed hogy ezt bevettem? Tudom hogy te voltál!-mondtam és közben nevettem azon ahogy elkébzeltem Amit a diri háza előtt egy gördeszkával a kezében. Nagyon vicces lehetett. :) Bár a dirinek nem nagyon!
* Szóval nem hiszel nekem?-kérdezte
* Nem! Mert ismerlek..tudom hogy mindig oda jársz gördeszkázni és senkinek nem jutna az az eszébe hogy a diri háza előtt gyakoroljon csak neked!-mondtam és még mindig nevettem
* Hát oké! Gondoltam hogy nem fogsz hinni nekem!-mondta majd mosolyogni kezdett rám. Kajálás után pedig következett a föci óra. :) Imádom a föcit. :) És pont Németországot vettük és Londont. Nagyon izgalmas volt a Londonos rész viszont a Németország még nem tudott annyira izgatni mint London. Imádom Londont!!! :) Órák után hazament mindenki csak én , Vanda , Ami és Odett maradtunk ott az osztályunkba hogy elő készítsük hogy mik lesznek a díszek majd a farsangra. Ami hozott egy csomó halál fejet és apró csontokat amik igaziak voltak és hozott még egy olyan képet ahol a diri föl van akasztva. XDD!! Azt ő maga csinálta! Olyan hülye!! :) De mi így szeretjük! :) Vanda meg hozott egy csomó fodrot meg mindent , Odett pedig csak magát hozta :) ! Én meg pár díszes növényt és állarcokat. Miután elő készítettük őket mindenki a jelmezéről kezdett el beszélni a másiknak. Ami boszorkány lesz , Vanda zsiráf lesz , Odett egy 80-as évek beli diszkó királynő lesz , én pedig Hófehérke és mint tudjuk Linett is. Az osztályunkba van két szerelmes pár akik nagyon de nagyon szerelmesek egymásba és ők Rómeó és Júlia lesznek. :) Annyira illenek egymáshoz és bírom is őket! Nagyon kedvesek. Aztán mikor kitárgyaltuk egymást mindenki távozott a helyszínről csak én maradtam egy kicsit. Miközben nézegettem a díszeket és az osztályomat valaki kopogott az ajtón majd benyitott. Dorián volt az!! :) Nagyon meglepődtem , először el sem hittem hogy ő az!
* Dorián te vagy az?-mosolyogtam
* Igen! Na végre láthatlak!-mondta majd bejött az osztályba és becsukta az ajtót
* Te meg hogy kerültél ide?-kérdeztem és közben megöleltem
* Megjegyeztem hogy hol van a sulid!-mondta nevetve
* Örülök hogy itt vagy ,de nekem mennem kell már!-mondtam majd a táskámhoz mentem
* Ne menj még!-mondtam
* De muszáj! Sokat kell tanulnom!-ráztam le
* Oké akkor elkísérlek!-mondta és az ajtó felé ment hogy kinyissa nekem
* Oké!-egyeztem bele. Kimentem az ajtón és elindultunk hozzánk. Mikor már a park előtt sétáltunk el csörgött a mobilom. Martin volt az! Nagyon nem volt kedvem vele most beszélni mikor olyan jól elvagyok Doriánnal ,de muszáj volt fölvennem mert nem akartam hogy még ezért is megharagudjon rám. Beszéltünk és azt mondta hogy holnap után költöznek külföldre és hogy most döntsem el hogy megyek-e velük vagy sem. Persze még nem tudtam válaszolni így vágződött a beszélgetésünk. Doriánnal olyan könnyű elbeszélgetni mert ő nagyon megértő nem mint  Martin aki néha csak úgy fölkapja a vizet mindenen. Mikor már majdnem a házunknál voltunk egy játszótérnél meglátjuk egymást Martinnal és oda jön hozzánk.
* Csá Dorián! Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte Martin kicsit bunkón
* Hát neked is csá! Elkísérem Rebekát haza!-mondta
* Oké nem érdekel! Na Rebeka döntöttél már?-kérdezte
* De hisz az előbb beszéltünk arról hogy még nem tudtam dönteni!-mondtam
* Azóta eltelt 2-3 perc!-mondta és rá nézett az órájára
* Ugye most csak viccelsz?-kérdeztem
* Úgy nézek ki mint aki viccel? Na most azonnal dönsd el!!!-mondta elég szigorúan (ilyennek még soha nem láttam)
* De én nem....
* Nehogy azt mond hogy nem tudsz egy ilyen apróságon dönteni Rebeka! Ne viccelj már velem! Dönsd el és kész! Hogyha igazán szeretnél engem akkor nem akadnál fel ilyenen hanem gondolkodás nélül velem jönnél mert egy igazán hűséges barátnő nem mond le a szerelméről!-mondta mire én hirtelen nagyon gonosznak éreztem magam hogy mennyire igaza van Martinnak és könnyekbe törtem ki és nem tudtam meg állni hogy ne sírjak. De ekkot Dorián észre vette hogy nincs velem valami rendben!
* Hé öcsi ezt most muszáj volt úgy érzed? Miért zsarolod szegény lányt? Az ő döntése hogy elmegy vagy nem!-mondtam Dorián és közben átkarolta a derekam vígasztalás képpen
* Mit szólsz te bele? Mit képzesz mi vagy te? Valami kapcsolatbíráló vagy mi?-bunkóskodott tovább
* Martin!-törölgettem a szemem * Döntöttem! Nem megyek veled külföldre! Még a te kedvedért sem!-mondtam egész határozottan
* Ezért a kis dologért hagysz el? Mit eszel Doriánon annyira? Hogy együtt siránkozik veled ha szomorú vagy?-kérdezdte
* Igen! Pont ezt szeretem benne! Mert benne meg van az ami benned nem volt meg! EGYÜTT ÉRZÉS!-mondtam majd elindultam hazafele Dorián kezét fogva. Dorián olyan megértő volt egész úton. Mikor a házunkhoz értünk elbúcsúztam Doriántól egy arcra puszival és bementem a házba ahol anya fogadott sütivel és tejeskávával. Pont erre volt most szükségem. Mandy és Beni a kanapén videójátékoztak. Majd valaki behajtott az udvarunkba egy motorral és mikor levette a sisakját láttam hogy Rajmund volt az. Majd mikor Mandy észre vette hogy megjött rohant kifelé mint hogyha hercegnő lenne és lovagja jött volna fehér lovon vagy az ő esetében fehér motoron. :)

33. fejezet :))

Tehát reggel egy kakaóval indítottam majd megnéztem a jelmezeket. Felpróbáltam a méhecskéset , a Harry Pottereset meg a Hófehérkéset. Jajj ne tudjátok meg mennyire röhejesen néztem ki a Hófehérkésbe.... XD!! Többet azt nem veszem föl az biztos!! Szóval egy jelmez kilőve. A méhecskés nem rossz viszont jobb lenne ha nem lenne ilyen rövid az alja. Jó mondjuk annyira nem rövid mint a Harry Potteresnél szóval lehet hogy a méhecske leszek! :) De anya kedvéért fölpróbáltam a többit is mert anyának nem nagyon tetszett a méhecskés. Hát oké...! A Harry Potteres szörnyű volt a hercegnős nem volt rossz , a banyás ruhát többet nem akarom látni , szóval marad a méhecskés és a hercegnős...! De anya kedvéért még egyszer föl kellett próbálnom a Hófehérkéset. Hát anya szerint jól áll a Hófehérkés ,de szerintem nagyon röhejesen áll rajtam. De sajnos anya bevetette azt a viselkedését melynek nem tudok nemet mondani szóval... idén 2013. 02.08.-án Hófehérke leszek farsangon a suliba.. és nem az általánosba hanem a gimibe!! Nagyon gáz lesz ,de anyának nem tudtam nemet mondani. Felhívtam Vandát hogy megvan a ruha hogy melyiket veszem majd fel. Aztán nagy búgást hallottam a telefonba és aztán valaki csengetett az ajtón. Meglepetten nyitottam ki az ajtót és Vandát láttam meg az ajtóban. Nagy lihegés közepette kérdezte meg hogy:
* Na melyik mellett döntöttél?-lihegett hevesen
* A Hófehérkés mellett!-mondtam halkan
* Hogy mi? A Hófehérkés mellett? Na nee! Látnom kell benne téged!-lökött be az ajtón a házba
* Na még csak az kéne! A farsangi bál előtt nem láthatsz benne!-mondtam
* Ne viselkedj már úgy mint egy menyasszony! Nem vagyok a vőlegényed hogy ne lássalak a ruhádban a nagy nap előtt!-mondta Vanda. Igaza van!
* Jó! De ne röhögj ki!-mondtam és föl futottam a szobámba hogy átöltözzek. Nagyon hülyén éreztem benne magam ,de kíváncsi volt rám Vanda. Csak anya miatt csinálom nem azért mert én akarom! Szeretem anyát és bízom a döntéseiben ,de ez most pocsék döntés volt tőle. Na de mindegy , lementem és mikor meglátott benne Vanda csak nézett. Még csak nem is röhögött rajtam.
* Nos.... tuti ezt fogod fölvenni?-kérdezte
* Igen!-mondtam lehangolóan
* Hát oké!-mosolygott biztatóan
Sajnos mennie kellett ,de mondta hogy majd föl fog hívni. Én meg amilyen gyorsan csak tudtam levettem a jelmezt. Kimentem az erkélyemre és hallottam egy kis veszekedést az erkélyem alatti utcán. Kihajoltam egy kicsit a korlátnál és láttam hogy Roland veszekedik valakivel telefonon. Nem akartam közbeszólni ,de még is csak lementem hozzá. Először csak a bokornál figyeltem hogy mi történik majd mikor letette a telefont oda mentem hozzá. Dühösnek tűnt ,de egyben szomorúnak is.
* Valami baj van?-kérdeztem ami egy igen hülye kérdés volt
* Hagyjuk!-mondta flegmán
* Kérlek mond el! Régóta ismerlek már és tudom hogy valami nincs rendben!
* Neked muszáj mindent tudnod?-kérdezte bunkón majd ott is hagyott az utcán. Hát jó tudom hogy egy kicsit kíváncsiskodó vagyok ,de tudni akartam hogy mi a baja és kivel veszekedett. Vissza mentem csalódottan a szobámba és ledőltem az ágyamra. Pár óra múlva hallom hogy cseng a mobilom. Roland volt az. Nem tudtam hogy föl vegyem-e vagy hagyjam hogy csengjen tovább. Na jó nem bírtam tehát fölvettem.
* Roland?-kérdeztem
* Igen én vagyok! Sajnálom hogy úgy viselkedtem!!
* Meg van bocsájtva. De mi volt a baj?-
* Jó ehhez mondjuk van közöd mert Odettről van szó és tudom hogy jó barátnőd.-mondta szomorúan
* Na mond!-ültem fel kényelmesen az ágyamra
* Inkább személyesen!
Pár perc múlva lent a parkban ülünk a padon és Roland elkezd magyarázni. Valami olyasmit mondott hogy tetszik neki Odett...
* Mi?? Tetszik neked Odett?-döbbentem le , persze egyben boldog is voltam mert összeillenek
* Ahha , és annak is tetszik akivel veszekedtem!
* Hát sajnálom ,de nem hinném hogy egyikőtöknek is lenne esélye nála mert... hát... van barátja.-vallottam be
* Komolyan? Hát ez pech!-szomorkodott
Le ültem mellé és azzal vigasztalgattam hogy nem is illik hozzá az a fiú. Most úgy éreztem magam mint mikor kiskorunkban az oviban is vigasztalgattam egy lány miatt Rolandot.:
 Tök aranyos volt!! :)) Szóval most nagyon le van törve és nem tudom hogy megmondjam-e Odettnek vagy ne. De úgy döntöttem hogy inkább nem mondom el neki.

Mikor haza értem anya kocsiját nem találtam a garázsban és anyát sem a házban. Mandyt sem láttam sehol csak a szomszédunkat láttam a kanapén a kis öcsémmel rajzfilmet nézni.
* Ömmm...jó estét!-köszöntem olyan illedelmesen ahogy csak tudtam...
* Szia! Most jöttél haza a suliból?-kérdezte a nő
* Nem....csak az egyik barátommal voltam lent a parkban!-mondtam és elindultam föl a lépcsőn..! Nagyon nem bírom ezt a nőt... egyszer kiskoromban kaptam egy új biciklit és az ő vadi új kocsijával "véletlenül" behajtott a mi udvarunkra és az én biciklimre hajtott rá és össze törte a csengőmet és a kis kosaramat ami rajta volt. Nagyon pipa lettem és azóta nem is szeretem. Szóval... viszont az öcsém szereti.

        ~ Odett és Vanda szemszöge lent a sulinál este 21:00-kor ~

* Át kéne menni Rebihez és megmondani neki hogy Linett is Hófehérke lesz a farsangi bálon!-mondtam
* Jajj tényleg! Nagyon dühös lesz Linett ha Rebit is meglátja Hófehérke jelmezben!!-mondta Vanda
* Na menjünk!-mondtam

            ~ Az én szemszögem otthon a szobámban ~

Nagyon unatkozom és fogalmam sincs mit csináljak..! Már az előbb megtanultam meg minden , le is zuhanyoztam és most nagyon de nagyon unatkozom. Mikor itthon van anya és Mandy akkor valahogy sosem unatkozom. De most hogy itt van ez a förtelmes nőszemély és az öcsém így csak unatkozni lehet mivel nem csinálnak semmit ami engem bosszantana. Ekkor meghallom hogy valami eltört oda lent. Lefutok majd kérdőre veszem az öcsém.
* Mi tört össze?-kérdem riadtan
* Csak a kedvenc bögréd!-mondta egész nyugodtan miközben én majdnem sikítottam.
* Beni! Tudod te honnan van ez a bögre? Angliából hozta nekem anya!-szedegettem a darabjait
* Bocs!-mondta
* Hát kössz!-mondtam dühösen
* Na ne veszekedjetek már!-mondta a nő (Blanka) én pedig a konyhába mentem és leültem az asztalhoz és össze szedtem az ugyancsak hatalmas darabokat a bögrémből , de hiányzott belőle az angol zászló közepe. Mindenhol kerestem ,de sehol nem találtam míg be nem lépett Vanda az ajtón és bele nem lépett.
* Áúúúúú! Mi volt ez?-kérdezte Vanda közben pedig Odettre támaszkodott
* A bögrémből egy darab!-mondtam majd oda segítettem egy székre
* Mi?-kérdezte
* Az angol zászlós bögrémet össze törte a hülye öcsém és te meg beleléptél!-mondtam
* Így már értem!-mondta
Miután bekötöttük a lábát Vandának és köszöntek Blanka néninek fölmentünk a szobámba.
* Na mizujs?-kérdeztem miután Vandát letettük az ágyamra
* Szóval az van hogy... sajnos Linett is Hófehérke lesz a farsangi bálon és nem akarjuk hogy össze vesszetek úgy hogy te inkább öltözz másnak!-mondta Odett
* Áh értem!-mondtam és közben örültem is hogy már van mit mondanom anyának hogy miért nem Hófehérke leszek. :))
* Ne! Szerintem te is legyél Hófehérke! Nagyon jól áll neked meg minden és ne Linett miatt mondj le arról amit te is akarsz!-mondta Vanda
* Nem én nem....
* De igen!! Hófehérke leszel!-mondta Vanda
* Na oké!-mondtam szomorkásan és tettetem mintha örülnék neki
*Tök jól nézel ki a Hófehérkés jelmezbe!!-mondta Vanda
* Szerintem nem nagyon akar abba a jelmezbe lenni mint Linett!-mondta Odett
* Hát szerintem meg igen!!-mondta Vanda
Aztán pár perc múlva Vandát és Odettet hívta az anyukájuk hogy tolják haza magukat azonnal mert különdben nagy baj lesz! Hát ez nem hangzott valami jól úgy hogy azonnal el is indultak. Aztán fölmentem a szobámba és elaludtam!

Január 21 1/2

Na jó... semmi kedvem nem volt beszélni vele úgy hogy kinyomtam. Most biztos nagyon pipa lett rám , de nem érdekel. Anya mikor elengedett a karjai közül valaki csengetett az ajtón. Hát Odett volt az és Vanda. Odett nagyon álmosnak tűnt még. Mintha Vanda rángatta volna ki az ágyból... :) Viszont Vanda feldobottnak tűnt.
* Jó délutánt Rebi!!-mosolygott hevesen rám Vanda és egy lila mappát szorított a mellkasához
* Jó délutánt Rebii!-köszönt  Odett
* Jó délutánt csajok!-néztem végig a két nagyon jó barátnőmön * Mit kerestek itt?-kérdeztem
* Mi azért vagyunk itt mert megvannak a farsanghoz való legjobb kellékek és kell nekünk a te véleményed is!-mondta Vanda boldogan
* Délután fél hatkor?-kérdeztem nevetve
* Ahha! Nagyon fontos!-mondta Vanda. Tudom hogy neki ez most nagyon fontos mivel ő találta ki ezt az egészet szóval belementem hogy átnézzük mik kellenek a farsangi bálhoz. Beengedtem őket ,de Odettet előbb még föl kellett ébresztenem mert majdnem elaludt az ajtóban. Pedig délután fél hat volt! Szóval nem tudom hogy ma mi miatt fáradt el ennyire.  Aztán megkínáltam őket egy kis sütivel , Odettnek inkább titokban kávét adtam. :) Vanda már kezdte kinyitni a mappáját ,de mondtam hogy majd fönt a szobámban beszéljük meg. Miután Odett megitta a kávéját kicsit felszabadúltnak tűnt. Tehát utána azonnal fölmentünk a szobámba és hoztunk három széket majd oda húztunk egy asztalt és Vanda letette a mappát melyben a tervek voltak. Kinyitottam az első oldalon és láttam szebbnél szebb ruhákat nem tudtam dönteni hogy az enyém melyik legyen mert mindegyik nagyon gyönyörű volt.
* Vanda...ezek gyönyörűek!!-jelentettem ki
* Köszi! Na melyiket akarod te fölvenni?-kérdezte
* Hát még nem döntöttem..
Vanda anykája divattervező tehát nem volt nehéz neki gyönyörű jelmezeket csinálnia. Olyan ötletes volt mindegyik!! :) Mutatok párat:
Egy Hófehérkés jelmez... :)
 Egy boszorkányos... :)
  Egy méhecskés... :)
  Egy Harry Potteres... :)
  Egy sima hercegnős... :)
  Egy Kleópátrás... :) Még csak ennyi a jelmez. Viszont a jelmezhez állarc is kell. Még szép hogy Vanda erre is gondolt. :)
  Nem az én stílusom.. de nem rossz!
  Ez gyönyörű , de nem tudom melyik jelmezhez menne a legjobban...
  Ez sem rossz..

  Na ez egyszerűen mesés!! :) Kottás maszk.. zseniális. :)

  Lepkés.. :)

  Jé ezt fogni is lehet.. :)

Sajnos nem tudok dönteni...! Hat zseniális jelmez közül válasszak? Sajnos nem megy tehát anyához fordultam. Ő majd megmondja nekem hogy melyik illik hozzám a legjobban. Anyát fölhívtam a szobámba és alaposan megnézte a jelmezeket.
* Hát nem is tudom..!-mondta anya nézegetve a jelmezeket
* Szerintem elkéne menni hozzánk és ott föltudnád próbálni őket és akkor majd közösen eldöntjük!-mondta Vanda
* Ez nem rossz ötlet!-mondta anya
* Vagy , ide is hozhatnád!-mondta Odett az ágyamra dőlve jelezve azt hogy fáradt.
* Rendben akkor mindjárt jövök!-kellt fel az asztaltól és lement a lépcsőn.
* Te aztán fáradt vagy!-állapítottam meg
* Az hát!-mondta
* Hát nem tudom mi meríthetett ki ennyire a suliba!
* A matek felelés és a sportok! Szerencsére átmentem matekból szóval nem bukok meg!-mondta Odett és megkönnyebbűlten feküdt bele rendesen az ágyamba. Pár pihenés után Odett kicsit már éberebb lett és lementünk a konyhába anyához. Leültünk az asztalhoz és csak voltunk. Ránéztem az órára és még csak háromnegyed hat volt.
* Nagyon unatkozom!-mondtam
* Én is!-mondta Odett
* Csináljatok valamit! Például süthetnétek muffint mire ide ér Vanda!-ajánlotta anya
* Na ez egy jó ötlet!-mondta Odett
* Nem is tudom!-mondtam
* Na légyszííííííííí!-kérlelt Odett
* Rendben!-mosolyogtam majd a konyha pulthoz mentünk és előszedtük a muffinhoz való alapanyagokat. Csak egy valami hiányzott és a legfontosabb. A liszt!! De szerencsére Odett kinyitott egy szekrényt melyben ott volt a liszt. :) De arra nem gondolt hogy megvan bontva , tehát fejjel lefele vette ki a szekrényből és kiburult az egész liszt. ÁÁÁ annyira kellett röhögnünk hogy nem is törődtünk azzal hogy a konyha padlója csupa liszt , csak röhögtünk. XD! Viszont anya nem röhögött annyit velünk , de az elején ő is viccesnek találta. Hát ezt szépen megcsinálta Odett... :) Sajnos nem volt otthon több liszt szóval elkellett mennünk a boltba. Szóval fölvettük a cipőnket és a dzsekinket és kimentünk az ajtón. De anya utánunk kiabál hogy pénz nélkül nem tudunk lisztet venni. :) Hihetetlen!! :) Anya ad egy ezrest és elindulunk a bolt fele.
* Hát ezt ügyesen megcsináltam.-mondta Odett
* Nem gond! Több izgalmat tettél a délutánomba!-karoltam át a vállát majd ő is. A boltba befele menet neki mentem egy srácnak mert nem előre figyeltem mert kaptam egy sms-t Martintól hogy ma miért nem ér rá blá, blá ,blá.. és na mit gondoltok kibe ütköztem bele? Nem sajnos nem Dávidba és nem is Doriánba ha nem Rafiba. :) Mikor megláttam nem is hittem a szememnek annyira örültem hogy látom.
* Rafi? Te vagy az?-kérdeztem a fejemet fogva mert a hasának ütköztem ami meg nagyon kemény volt.
* Miért kinek hiszel ki vagyok?-kérdezte nevetve
* Jajj bocsi , csak.. annyira örülök neked!-mondtam majd megöleltük egymást
* Hol van Odett?-kérdezte Rafi
* Nem tudom.-néztem körbe a boltba. Majd megláttam az alapozóknál. :)
* Oh.. néz ott van!-mondtam Rafinak majd egyből arra nézett amerre mutattam
Odett oda futott hozzánk és megölelte Rafit ő pedig viszonozta. Sajnos pár beszélgetés után Rafinak mennie kellett mert hívta a barátnője hogy találkozni akar vele azonnal. Szóval azonnal el is rohant a boltból. Mi pedig mentünk a lisztes pult fele és elhoztunk két lisztet a pultról majd a pénztár fele mentünk. Kifizettük a két darab lisztet és kimentünk a boltból. Mi pedig mentünk a lisztes pult fele és elhoztunk két lisztet a pultról majd a pénztár fele mentünk. Kifizettük a két darab lisztet és kimentünk a boltból. Hazafelemenet arra gondoltam hogy milyen jó lenne ha most meglátnám Dávidot a járdán miközbe megy.  De ezek csak álmok maradnak mert csak a bulikban láthatom ahova nincs kedvem menni annyira. De ha csak ez az egy lehetőségem van arra hogy lássam akkor benne vagyok. Nem tudom miért ,de engem mindig öröm tölt el ha látom. Fogalmam sincs miért ,de így van.
* Min gondolkozol?-kérdezte Odett
* Csak Dávidon! Olyan jó lenne ha most látnám!-álmodoztam tovább
* Jah , jó lenne!! De mint mind a ketten tudjuk csak a buliban láthatjuk!-szomorkodott velem együtt
Mikor haza értünk Vanda már a konyhában teázgatott anyával.
* Hát te?-kérdezte Odett
* Én? Siettem ahogy csak tudtam! Az összes ruha itt van Rebeka!-mondta
* Oké köszi!-köszöntem meg majd a konyha pulthoz mentem és letettem a liszteket.
* Akkor csinálhatjuk a muffinokat?-kérdezte Odett
* Muffinokat? Ti muffint akartatok csinálni míg nem vagyok itt?-csodálkozott Vanda
* Neked akartuk csinálni , na haragúdj hogy nem szóltunk!-mondtam
* Köszönöm! Egyáltalán nem haragszom rátok!-mondta majd mellém állt jelezve azt hogy ő is sütni fog. Mind a hárman örömmel fogtunk neki a muffin sütéshez. Közben Mandy is haza ért a randiról Rajmundal és mikor meglátta a muffin sütőt azonnal segíte akart hogy a végén ő is kapjon belőle. Mindenki mindent adogatott a másiknak. Illetve nem éppen... Mandy olvasta az utasításokat hogy mit mibe és mit hova tegyünk vagy öntsünk. Odett tette a cukrot és a lisztet a tányérba majd jöhetett a tojás amit Vanda állt. Utána én kevertem össze az egészet. A keverés után nem tartottuk fontosnak hogy megkóstoljuk hisz úgy gondoltuk hogy zseniálisan csináltunk mindent. Majd betettük a sütőbe és húsz perc múlva kiszedtük. Rászórtuk a csoki darabkákat és a vanília habot majd egy kis cseresznyével illetve eperrel díszitettük őket. Mind a hárman nagyon lisztesen , tojásosak és tejesek lettünk a végén. De úgy gondoltuk hogy megérte. De mikor megkóstoltuk hogy milyen lett azonnal kiköptük mert nagyon , nagyon sósnak éreztük.
* Fújjj! ki sózta meg ennyire? Sőt a muffint nem is kell mesózni!-háborgott Vanda
* Rosszúl vagyok!-mondta Odett
* Ömm.... csajok van egy kis gond! Valaki nem kívülről sózta meg a muffint! Hanem bele van sütve a muffinba a só!-mondtam idegesen * Kinek volt az a feladata hogy megcukrozza?-kérdeztem
* Ömm...nekem!-tette fel lassan a kezét Odett
* Akkor sajnos te miattad lett ilyen sós a muffin! Ugyanis elnézhetted a sót cukornak és egy csomót tettél bele!-okoskodtam
* Akkor miattam lett ilyen a muffin?-szomorkodott Odett
* Semmi gond! Hiszen közben jól éreztük magunkat.-mondtam
* Bárki elnézheti a sót cukornak!-karolta át Vanda Odettet
Utána már csak röhögtünk az egészen! Mandy viszont egy kicsit sem volt boldog uyganis nagyon rákészült a muffinra. Ahogy mi is ,de nem lett belőle semmi :) Sajnos múltak az órák és menniük kellett a csajoknak. :/ Elköszöntünk tőlük és meg ígértem nekik hogy majd máskor mikor jönnek újra megpróbálunk muffint sütni. Aztán mentem a fürdőszobámba és fürdés után az ágyamba. Anya följött hozzám mert hozott nekem kakaót. Miután megittam jó éjszakát kívántam anyának , Mandynak és az öcsémnek Beninek és csak utána jutott eszembe hogy nem próbáltam fel a ruhákat amiket Vanda hozott nekem , de szerencsére itt hagyta a ruhákat szóval...majd holnap.

Január 21. 1/1

Reggel szólt az ébresztőm mire azonnal felébredtem és rácsaptam az órámra. Kómásan kelek ki az ágyamból majd a fürdőbe megyek hogy felfrissítsem az arcom egy kis hideg vizzel. Aztán lementem a konyhába hogy reggelizzek mert már nagyon éhes voltam. De anya még csak most csinálta a reggelit. Csúúcs..!
* Segítsek valamit anya?-kérdeztem majd oda mentem mellé
* Nem kell köszönöm!-szedte le a tányérokat. Én pedig vissza ültem a helyemre az asztalhoz és rádőltem a kezemre. Majd hallottam amint az öcsém robog lefele a lépcsőn utána pedig Mandy. Mikor rá néztem az öcsémre láttam hogy nagyon takargatja az arcát. Nem tudom miért! Mikor oda ment a konyha pulthoz hogy levegyen egy poharat egy kézzel nyúlt a pohárért mert a másikkal takargatta az arcát. Amikor sikerült neki megfognia a poharat kicsúszott a kezéből és eltört a pohár.
* Sajnálom anya!-mondta Beni takargatva az arcát
* Semmi gond csak vigyázz nehogy belelépj! Amúgy meg mi van az arcoddal? Vagy csak a fogad fáj?-kérdezte anya kicsit idegesen
* Nem , semmi! Nem fontos!-mondta Beni majd anya kezébe nyomta a lapátot
* De igen is fontos!-mondtuk egyszerre anyával mire Beni lassan levette a kezét az arcáról és én majdnem össze estem a látványtól. Beninek egy hatalmas lila folt volt az arcán. :( Nem is tudtam mit mondjak hírtelen. Csak néztem.
* Még is ki csinálta ezt veled?-pislogott hevesen anya Benire
* Egy srác a suliban , de nem fontos tényleg!-védte Beni a srácot
* De az! Ma bemegyek a sulitokba és majd én elintézem azt a gyereket!-mondta anya már idegesebben és közelebbről is megnézte Beni arcát
* Csak azt ne!-kiálltott Beni
* De miért csinálta?-kérdezte anya
* Mert nem csináltam meg a háziját ennyi!-mondta Beni
* Komolyan?-kérdeztem döbbenten
* Igen! De majd én elintézem vele ezt az ügyet!-mondta Beni
* Nem mert én fogom elintézni vele!!!!-mondtam nagyon dühösen majd felfutottam a szobámba mit sem törődve azzal hogy Benit mit kiabál utánam. Bementem a gardróbomba és kerestem egy sulis ruhát és gyorsan fölkaptam majd előszedtem a sminkjeim és kisminkeltem magam majd egy kis parfűm és lementem a táskámmal. Mire leértem Beni szerencsére már nem volt ott. Anya elcsomagolta nekem a reggelim és elindultam a suliba. Utközben vártam Martint hogy jöjjön ,de sajnos nem jött. Tehát kénytelen voltam egyedül menni a suliba. Mikor beléptem az ajtón a büfés néni fejbe talált egy twix-csokival majd bocsánatot kért :)). Bementem az osztályba és ott Meg ült a helyén szomorkásan. Majd mikor észrevette hogy beléptem az osztályba a nyakamba ugrott.
* Valami baj van?-kérdeztem
* Igen , Ádámmal nem alakulnak jól a dolgok! Mostanában mindenért leszid!-szomorkodott
* Értem! Hát a pasik ilyenek...bár tudom hogy nem mind ,de a legtöbb ilyen!-mondtam. Utána vége is lett a beszélgetésnek mert betoppant az ofő. Aztán elkezdett arról beszélni hogy mik fognak történni februárba..! Hát...sok minden..! Majd a szünetben beszélgettem kicsit Meggel és Vandával arról hogy miket fogunk csinálni februárba majd Ami is csatlakozott a beszélgetéshez..:
* Ti beöltöztök farsangon?-kérdezte Ami
* Dehát.. nálunk nincs farsang! Ez már a középsuli Ami!!-pöckölte meg a homlokát Meg
* Tudom.., de annyira jó lenne nem?-szomorkodott
* Nekem van egy ötletem!! Csináljunk egy farsangi bált!-ajánlotta Vanda
* Remek ötlet!!-mondtam
* Akkor szólunk az ofőnek?-kérdezte Vanda
* Ahha!!-mondtam majd felálltam a székből és a tanárhoz siettünk. Egész szünetben könyörögtünk a tanárnak de meg érte mert a végére beleegyezett. :) Boldogan ugrándoztam vissza az osztályba Vandával. :) Aztán elkezdődtek az órák és ebédnél alig tudtam eldönteni ki mellé üljek , végül Vanda , Odett és Ami társaságában ebédeltem. Egész ebédelés közben Martin ajánlatán járt a fejem. Bele gondoltam hogy milyen lenne ha ki költöznék külföldre. Akkor szinte nem is látnám a barátaimat.... csak Martint és a szüleit. Jah tényleg...anyát és a tesóimat sem látnám sokszor. Az meg nem valami jó. Ebéd után haza lehetett menni! :) Hál' istennek. Martinnal mentem a házunkig ott elköszöntünk és bementem a házba és anya üdvözölt pár csokis sütivel. <3! Nyamii..!
* Milyen volt a napod?-kérdezte anya
* Szokásos! Ha csak az nem hogy lesz egy farsangi bál Vanda jóvoltából és a tanárnő csak úgy engedéjezte ha a bál után mi takarítjuk fel a termet.-mondtam
* Na az jó..- mondta anya. (Néha nem tudja mit mond) :)
* Na de én megyek a szobámba!-álltam fel a székből
A szobámba menet hallottam amint Mandy veszekedik valakivel. Lemertem volna fogadni hogy Rajmundal veszekedett. De nem ütöm bele az orrmat a dolgaikba. Maj ők megoldják.  Mikor végeztem a tanulással szükségem lett egy kis anyai tanácsra tehát lementem a konyhába ahol nem találtam anyát ezért a gardróbba siettem hátha ott találom. Szerenére ott volt.
* Anya...-kezdtem * Szerinted ki utazzak külföldre Martinékkal vagy ne?-folytattam
* Én nem örülnék neki ,de te döntesz ebben kislányom..!-csipte meg az állam gyengéden és közben egy kis mosolyt láttam a szemében.
* Akkor ez el van döntve!!-mosolyogtam anyára * Nem megyek ki külföldre!!!-mondtam
Fölfutottam a szobámba és a kezembe vettem a telefonomat hogy fölhívjam Martint hogy nem megyek vele. Kicsengett ,de nem vette fel. Majd később csak észre vesz hogy hívtam. Mikor bele feletkezdtem egy könyvbe mikor Martin hívott , majdnem kinyomtam ,de szerencsére nem. Felvettem:

Én: Szia!
Martin: Szia! Mit akartál mondani?
Én: Csak azt hogy anya nem engedi meg hogy külföldre mennyek...!
Martin: Te megkérdezted anyukádat?
Én: Persze!
Martin: Hát...én azt gondoltam hogy magad döntesz!
Én: Hát rosszul hitted...
Martin: Akkor csá! Hát ez hihetetlen... Még szép hogy megkérdem anyát! Aztán lementem a nappaliba elmeséltem anyának hogy beszéltem Martinnal és hogy miket mondott és erre ő sem tudott mit mondani csak megölelt és ennyi. Ez is jól esett! :) Aztán anya karjaiban a telefonom megint megcsörrent és láttam hogy Martin az...