Január 20. vasárnap 1/1

Másnap reggel:
Arra lettem figyelmes hogy az öcsém Beni ugrál az ágyamon. Nagyon nyűgösen kelltem fel mert utálom ha felébresztenek ,de nem tudtam ideges lenni mert nagyon örültem az öcsémnek hogy végre itthon van. Mikor észbe kaptam szét tártam a karjaim és átöleltem Benit nevetve.
* Milyen volt apánál?-engedtem el
* Jó volt! Kaptam egy vadi új biciklit! Megmutassam?-örvendezett
* Mindjárt csak felöltözöm jó?-mondtam majd kiment a szobámból én meg öltözni kezdtem. Ez az itthoni öltözékem
Imádom mert kényelmes. :) Lementem majd Benivel kimentem a garázsba hogy megnézzem a biciklijét:

  Nagyon jól néz ki.
* Tudsz vele menni?-kérdeztem majd Beni nagyon értetlenül nézett rám
* Rebeka! 11 éves vagyok! Még szép hogy tudok vele menni!-nevetett majd a házba indult. Mikor Beni bement a házba és pont indulni akartam be mikor valaki pisszegett a kerítés mögött. Lassan fordultam a kerítéshez és megvártam míg az a valaki még egyszer pisszeg hogy biztos legyek benne hogy nem csak képzelődtem. Aztán újra meghallottam a pisszegést , na akkor már oda mentem a kerítéshez lassan. Martin volt a kerítésünk mögött. :)
* Hát te?-kérdeztem meglepetten? Mondjuk 4-kor?-kérdezte
* Szeretnék! Oké!-mosolyogtam * Elmehetnénk biciklizni!-ajánlottam
* Oké!-hajolt közelebb. :) Erre anya szól hogy mennyek be. Elköszöntünk egymástól egy puszival és bementem a házba. Anya a reggelit tálalta :) A szokásos gófrit:



  Én mindig nutellával eszem. :) Úgy a legfinomabb!! :) Reggeli után anyának szóltam hogy Martinnal elmegyek biciklizni a park közelébe. Anya nem nagyon örült a hírnek de aztán a végén el engedett 1 órára. Felhívtam Martint hogy anya elengededt 1 teljes órára aminek nem nagyon örült (én sem mert mind a ketten kicsit több időre vártunk) de nem baj mert az az 1 óra is tökéletes lesz. Legalább is remélem!! Fölmentem a szobámba és elő szedtem a legjobb ruháimat és választani akartam közülük mikor Odett hívott telefonon.
Én: Szia Odett!-köszöntem miközben a tükörben nézegettem magam
Odett: Szia! Lenne kedved ma velem lenni? Megint együt lehetnénk mint régebben vagy az elmúlt napokban! Na?-kérdezte a végén és hallottam a hangjában hogy nagyon szeretné hogy együt legyünk ezen a napon ,de ha megmondom neki hogy nem lehet mert Martinnal biciklizek ma akkor tuti hogy megharagszik! :( Bár még csak 1-óra volt és Martinnal 4-kor megyünk biciklizni úgy hogy megmondom neki hogy csak fél 3-ig jó nekem.
Én: Rendben , de csak fél 3-ig jó nekem!-mondtam
Odett: Mert?-kérdezte meglepetten
Én: Mert.... megyünk valahova anyával!-mondtam szégyelve magam hogy hazudok a legjobb barátnőmnek
Odett: Értem! Akkor hamarosan találkozunk.. Szia!-mondta majd kinyomta a telefont
Sajnálom de most Martinnal is szeretnék lenni! Alig ha találkozunk most meg majd nem is jön suliba. Szóval most muszáj volt hazudnom. Már 2 óra lehetett mikor letettük a telefont és elkezdtem készülni. Mikor fölvettem egy kényelmesebb ruhát lefutottam anyához hogy megmondjam neki hogy 3-kor megyek az Odettékhez majd elmegyek biciklizni Martinnal. Anya erre azt mondta egy hatalmas sóhajtozás után hogy felfüggeszt a büntetés alól. Én erre a nyakába ugrottam és (nem is egyszer) megköszöntem. Majd fölkaptam a csizmám és mentem Odettékhez. Mikor oda értem Odett nyitott ajtót mert az anyukája épp akkor ment el otthonról mikor én megérkeztem. Elköszöntünk és bementem a házba majd a konyhába. Le ültem a székre és Odett töltött nekem egy pohár narancslét majd le ült mellém.
* Na , hogy tetszett Doriánnal és Ádámmal az a nap a sütizőben?-kérdezte Odett
* Nekem nagyon tetszett , meg kéne ismételnünk!!-tettem fel a mutató ujjam
* Eltaláltad!!! Mára megbeszéltem velük egy találkozót!-jelentette
* Komolyan? Mikor? Hol?-kérdezősködtem
* Igen komolyan , most mindjárt , lent a gördeszka pályánál találkozuk velük!-válaszolt a kérdéseimre
* Oké!!-visítottam örömömben
Utána bementünk Odett szobájába hogy Odett átöltözzön a találkozóra , majd a fürdő szobájukba mentünk hogy kifessük magunkat. De ha mi festjük magunkat abból nem lesznek jó dolgok mert mindent össze-vissza kentünk. De persze nem direkt csináljuk csak.....nem tudom miért kenem össze a tükröt mindig Odett pedig a tükör előtt lévő mosdót. Szóval nem csak én vagyok ilyen ügyetlen. :) Miután végeztünk a "festéssel" Kimentünk a nappaliba és hallottuk hogy valaki csönget. Mind a ketten megálltunk és lassan az ajtó fele néztünk mind a ketten. Én lassan az ablak fele indultam hogy megnézzem ki az. Mikor kinéztem láttam hogy Dorián és Ádám nevetgéltek az ajtó előtt majd megint megnyomták a csengőt. Odett felém néz értetlenül miután meghallotta a csengőszót. Tátogtam Odettnek hogy Dorián és Ádám áll az ajtóban ,de semmit nem értett belőle. Úgy 3-szor eltátogtam míg a végén negyedszerre már nagyon hangosan kimondtam hogy Dorián és Ádám azok akik csöngettek. Miután észbe kaptam hogy kiabáltam Odett elkezdett nevetni én meg a szám elé tettem a kezem és kinéztem az ablakon és megnéztem hogy nem-e hallották meg. Úgy tünt hogy nem hallottak semmit. Odett a nevetés után kinyitotta az ajtót és beengedte őket a házba. A pasik körülnéztek a házba majd észre vették a hatalmas függőágyat a nappaliba és ránéztek Odettre majd Odett bólitott nekik hogy mehetnek és azonnal megrohamozták azt a függőágyat annyira hogy Ádám átesett rajta Dorián pedig beverte a fejét a falba. Nagyon ügyesek!! :) Gratulálok! :) Felsegítettük őket Odettel és leültettük őket a konyhába egy székre és vittünk nekik narancslevet ,de Dorián almalevet kért mert utálja a narancslevet. Hát oké vittem neki almalevet.
* Jól vagytok?-kérdezte Odett
* Én nem!! Úgy bevertem a fejem!-mondta Dorián a fejét fogva
* Te beszélsz? Nem te fejelted le a parkettet!-mondta majd Odett hozott a fejére jeget és én is Doriánnak
* Istenem...olyan hülyék vagytok!!-mondtam borogatva Dorián fejét
* Tudjuk!-mondták egyszerre
* Akkor jól van!-mondta Odett Ádám fejét nézegetve. Nagyon piros volt a feje Ádámnak ,de Doriánnak is. Kicsit még ápolgattuk őket aztán elkezdtünk kártyázni magyar kártyákkal. Szereted a-Szereted á-t játszottunk!! :) Olyan jó , a kedvenc játékom. Kiderült (a játék szerint) hogy Dorián "szeret engem" Ádám pedig utálja Odettet ami persze nem igaz mert utána Ádám annyiszor mondogatta Odettnek hogy ez egyáltalán nem igaz hogy már füldugót kellett betennem a fülembe. Aztán akkor lett vége annak hogy Ádám ennyiszer mondogatja mikor Odett azt mondta Ádámnak hogy "ez csak egy játék" és erre Ádám elhallgatott és pedig kivehettem a füldugót a fülemből végre. Aztán Ádám elhívta Odettet ki a házból hogy mondjon neki valamit. Én pedig odabent maradtam Doriánnal a konyhában.
* Szóval...milyen az a suli amibe te jársz? Jó suli?-kérdezte Dorián
* Igen , nekem tetszik! A kedvenc sulim!!-mondtam
* Mit szólnál hozzá ha átmennék abba a gimibe?-kérdezte mire félrenyeltem véletlen és elkezdtem köhögni majd bevörösödött a fejem.
* Jól vagy?-ütögette a hátam Dorián
* Igen , köszi!-köhögtem még egy kicsit
* Szóval te nem bánnád?-kérdezte
* Én? Én nem!!-mosolyogtam
* Akkor jó , csak ezt akartam tudni! Amúgy meg , nem megyek át a sulitokba csak kíváncsi voltam hogy mit szólnál hozzá ha abba a suliba járnék amelyikbe te!-nevetett
* Hogy te milyen vagy!!!-ütöttem vállba
* Hát látod!-mosolygott
Utána még vicceket meséltünk egymásnak Doriánnal míg rá nem néztem az órára és láttam hogy már fél 4 volt és ugye 4-kor meg találkozóm van Martinnal.
* Bocsi Dorián ,de mennem kell!-álltam fel a székből
* Várj! Most mondtam volta egy tehenes viccet!-állt fel a székből
* Bocsi ,de majd máskor elmondod most mennem kell!-mondtam majd a táskámért nyúltam ,de Dorián gyorsabb volt és a háta mögé tette a táskámat és nem adta oda.
* Dorián , kérem szépen a táskámat!!!-tartottam a kezem
* Nem!!-mosolygott
* Hát , akkor majd elveszem!!-mondtam majd Dorián fele vettem az irányt mire ő elkezdett hátrálni a táskámmal ,de mikor utolértem a fejem fölé tartotta a táskámat amikor jól tudja hogy ott nem érem el. Ugrándoztam a táskámért ,de nem értem el sehogy sem. Aztán újra a háta mögé tette a táskám és valahogy muszáj volt elvennem tőle úgy hogy megöleltem és így elértem a táskám. Szerencsére el is engedte rögtön a táskám mikor rá néztem.
* Köszönöm!-mosolyogtam és az ajtó felé mentem
* El sem köszönsz?-tárta szét a két karját..nem tudtam mit akar aztán a végén le esett hogy ölelést akar..Meg adtam neki aztán kimentem az ajtón. Kint oda szólok Odettnek és Ádámnak hogy megyek erre Odett oda fut hozzám és megölel szorosan majd elenged és látom hogy Ádám integet.

Na itt vagyok!! :))

Ne haragudjatok hogy ennyi ideig távol voltam!! :/ Csak ki utaztam külföldre és nem tudtam ott új részeket írni! :( Ne haragudjatok :) :( De sajnos most sem tudom még hozni mert még nincs teljesen kész :( Bocsii :((

Kedves olvasóim ♥

Sajnálattal közlöm , hogy 2 hétig nem tudok új részeke hozni :( Sajnálom!!!! :( De addig is kérek szépen kommenteket és tetszikeket :)) Nagyon szépen köszönöm :** Sziasztok *-*

Január 19. szombat

                                   
                                   Én és Martin végre együtt <3



Reggel kimentem a teraszra a csizmámban és fölkaptam a kabátomat is és vittem magammal a puha párnámat is hogy rá támaszkodjak. Miközben kint a teraszon gondolkodtam a tegnapi napon Mendy jelent meg mellettem. Ő is hozott magával egy párnát és mellém rakta majd rá támaszkodott és csak volt.
* Valami baj van?-kérdeztem mert már nem bírtam ki hogy ne kérdezzek rá. Nagy sóhajt hallok majd megszólal és rám néz lenézően
* Még kérded? Láttam hogy tegnap lefotóztál miközben cseteltem Rajmundal!-mondta majd újra rá támaszkodott a párnájára
* Igen mert.........áh ezt nem tudom kimagyarázni igaz?-mosolyogtam
* Nem , ezt nem!-mosolygott vissza
* Na én mentem enni!-mondtam majd bevittem a szobámba a párnámat és levettem a csizmát és a kabátot. Lementem a lépcsőn és az asztalhoz ültem. Majd Mendy is csatlakozott és anya is. Csak egy valaki hiányzott a reggelinél. Az öcsém. Mindig velünk szokott reggelizni , de ma nem volt ott. Nagyon fúrcsáltam.
* Anya hol van Beni?-kérdeztem majd Mendy is ránézett értetlenül anyára
* El ment az apátokkal valamerre!-mondta
* Mikor jön vissza?-kérdezte Mendy
* Holnap!-válaszolt anya. Mire össze néztünk Mendyvel és folytattuk a reggelizést. Reggeli után nem volt semmi ötletem hogy mit csináljak ma. Igazából nem volt kedvem semmihez sem. Leültem a kanapéra és néztem a tv-t. Olyan unalmas volt. Semmi jó nem ment sehol , egyik csatornán sem. Aztán eszembe jutott hogy már mióta megszeretnék nézni egy filmet amire sose jutott időm. Na most van rá időm bőven. Pont indulni akartam föl a szobámba mikor anya szólt hogy elmegy Mendyvel egy kis időre a városba vásárolni mert Mendynek kellettek új ruhák. Miután elköszöntem tőlük bezártam az ajtót és neki támaszkodtam egy nagy sóhajjal. Erre valaki megint kopog az ajtón. Én erre:
* Anya mit hagytál itthon?-nyitottam ki az ajtót dühösen mire meg akadt a lélegzetem mert Martin állt az ajtóban
* Ömmm.......szia Rebi!-köszönt Martin
* Jajj bocsi hogy kiabáltam , nem akartam!-tettem a szám elé a kezem
* Semmi gond! Láttam elmenni anyukádékat!-mondta mosolyogva
* Jah igen! Ömm..... gyere be!-tessékeltem be Martint a házba
* Csak azért jöttem hogy megkérdezzem.... lenne-e kedved sétálni velem és Vandával?-kérdezte
* Hát persze!-mondtam majd elgondolkodtam a filmen amit meg akartam nézni ,de már sajnos igent mondtam Martinnak.  Hát már mindegy!
* Akkor megyek és át öltözök!-futottam fel a szobámba. Magamra kaptam valami egyszerű ruhát és már mentem is le. Elpakoltam a tányérakat amiket elöl hagytam a filmnézésre és mentünk ki a házból majd bezártam az ajtót.
* Most Vandáért megyünk?-kérdeztem
* Igen! Hisz mondtam nem?-mosolygott
* De!-válaszoltam majd befordultunk Vandáékhoz. Szerencsére Vanda nyitott ajtót így könnyebben elkérhettük. Miközben Vandát vártuk hogy jöjjön már anya hívott. Ajjajj és ekkor esett le nekem is hogy még mindig szobafogságban vagyok úgy hogy azt kell mondanom anyának hogy otthon vagyok. Nem mondhatom el neki hogy csavargok egyet a barátaimmal mert akkor teljesen kiakadna. Gyorsan figyelmeztettem Vandát és Martint hogy szigorúan maradjanak csendben majd fölvettem a telefont és nyúgottságot színleltem.
Én: Szia anya!-mondtam mintha minden rendben menne
Anya: Szia Rebikém! Képzeld otthon hagytam a pénztárcám és már nem érek vissza időben érte , eltudnád hozni nekem?-kérdezte
Én: Hát persze! Már is ott vagyok! Szia!-köszöntem el anyától majd kinyomtam a telefont és elújságoltam nekik hogy hova kell mennem ,de gyorsan. Azt mondták hogy ők is jönnek velem. Gyorsan haza siettünk és előkerestem anya pénztárcáját és futottunk anyáékhoz a plázába. Mikor oda értünk mondtam Martinéknak hogy várjanak meg kint a pláza előtt nehogy meglássa őket anya. Így is lett. Én gyorsan befutottam a plázába és kerestem őket a tekintetemmel majd megláttam amint anya integet a mozgólépcsőn jelezve azzal hogy ott vannak. Oda futottam de miközben futok neki esek egy srácnak majd hátra esek és beverem a fejem. Aztán már csak arra emlékszem hogy a plázában ülök egy székben és Dorián meg anya ül velem szemben. Azt hittem hogy csak hallucinálok , de nem. Tényleg Dorián ült előttem és anya. Anyát még megértem hogy ott ült ,de azt nem tudom hogy Dorián miért.
* Jól vagy?-kérdezte Dorián aggódó tekintettel
* Igen jól!-fogtam meg a fejem és a másik kezemmel pedig csipkedtem magam mert úgy gondoltam hogy csak álmodok
* Gyere kicsim haza megyünk!-mondta anya majd fel állt
* Vár egy kicsit anya!-emeltem meg a kezem és Doriánra néztem
* Tudom most azt kérded hogy miért ülök veled szemben igaz?-nevetett Dorián
* Igen , pontosan!-helyeseltem
* Hát azért mert én voltam az akinek neki futottál!-mosolygott
* Tényleg? Oh.... bocsi hidd el nem akartam!-fogtam meg jobban a fejem
* Tudom! Nem érdekes!-legyintett majd föl állt és felsegített engem is a székből. Elköszöntünk egymástól és anya kikísért a pláza elé ahol Martin és Vanda vártak. Azt hittem hogy lebukunk és soha többet nem enged ki a szobámból ,de szerencsére nem így történt. Oda adtam anyának a pénztárcáját és vissza ment Mendyhez én pedig Martinhoz és Vandához akik éppen kő , papír , olló-ztak és mikor észre vettek hogy ott állok mögöttük elkezdtünk nevetni majd kérdőre vontak.
* Hol voltál eddig? -kérdezte Vanda
* Hát bent a plázába!-tártam szét a karom
* Eddig tartott oda adni egy pénztárcát?-kérdezte
* Nem is voltam bent sokáig!-mondtam
* Áh.. nem! Csak 10-szer megvertem Martint kő,papír,ollóban! Bocs 11-szer!-mondta
* Bocsi ha kicsit sokat voltam bent!-kértem bocsánatot mind a kettőjüktől majd elfogadták a bocsánat kérést és elindultunk sétálni a parkerdőbe. Gyönyörű az a hely! Miközben sétáltunk Vandát hívta valaki és sajnos azt mondta az az illető Vandának hogy siessen haza mert az egyik unokatesója kórházba került és mennek meglátogatni. Elköszöntünk Vandától majd csak mi folytattuk együtt a sétálást. Majd mikor egy hídhoz értünk Martin elkezdett hozzám beszélni amit eddig a sétálás közben nem tett meg.
* Rebi!-mondta a nevem mire felkaptam a fejem és felé néztem * Mondanom kell neked valamit!-mondta. Jajj ne! Ezt szokták mondani a filmekben is mikor valami nagy bejelentést tesz a fiú a lánynak
* Igen!-mondtam várva a mondatát és azt remélve hogy valami jót mond és nem egy nagy hülyeséget
* Tetszel nekem!-mondta majd el állt a lélegzetem! * Tudom hogy ez most váratlanul ért igaz?-nézett a szemembe
* Igen! Váratlanul ,de nem gond!-mosolyogtam. Igazából mindig is éreztem hogy tetszem neki ,de azt hittem hogy nem fogja majd bevallani. Hát tévedtem.
* Nem gond?-nyílt nagyra a szeme
* Nem! Ugyanis nekem is tetszel!-vallottam én is be neki majd láttam az örömöt az arcán
* Most csak hülyésketsz igaz?-fordult teljesen felém
* NEM!-nevettem majd Martin megfogta a kezem. Ilyet még nem éreztem!!
* Akkor jó!-hajolt közelebb hozzám majd adott egy puszit szigorúan még az arcomra! Aztán el kellett indulnunk haza nehogy anya érkezzen meg előbb mint én. Egész haza fele úton fogta a kezem. :) Majd a házunk előtt elengedte és elkezdett fázni a kezem ezért beletettem a zsebembe és előszedtem gyorsan a kulcsot. Kinyitottam az ajtót majd elköszöntünk egymástól egy puszival és bementem a házba. Ott aztán nagy örömmel mentem fel a szobámba és elkezdtem olvasni a kedvenc könyvemet ami a szerelemről szól. Majd egy fél óra múlva meg érkeztek anyáék. Mendy 3 hatalmas szatyrokat cipelt be a szobájába anya pedig lent neki állt a vacsorának. Át mentem Mendyhez és megnéztem az új ruháit. Borzalmasak!!! Tiszta emós cuccok!!
* Te ezt hordani fogod valamikor is?-mutattam föl Mendynek egy szakadt fekete színű bőrdzsekit aminek a váll részén kis hegyes izék álltak ki!
* Képzeld igen! Hordani fogom!-kapta ki a kezemből
* Te tényleg nem vagy magadnál!-mondtam majd kimentem a "rémálmomból" majd lementem a földszintre anyához. Segítettem neki a vacsoránál meg a terítésben is. Igazából nem azért mentem le hozzá hogy segítsek neki hanem hogy megkérdezzem tőle hogy miért vette meg Mendynek azokat a borzalmas ruhákat , de nem akartam faggatni. Miután meg vacsorázott mindenki én lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágyamba és olvastam egy keveset majd Martinra gondoltam és Benire hogy holnap végre haza jön aztán eszembe jutott Dorián is hogy vajon fájt-e neki mikor neki futottam aztán eszembe jutott még egy személy. Felmalyer Dávid!! Olyan régen láttam már és most hogy össze jöttem (végre) Martinnal el kell felejtenem. A kezembe kaptam a mobilom és kitöröltem a képeit és az emlékeket is próbáltam ,de azt lehetetlen. Mindegy , majd csak elfelejtem. Vagy nem :( Remélem nem futottam gyorsan bele ebbe a szerelembe. :)

                                               ~Martin szemszöge~

Mikor haza fele indultam a "barátaim" meg állítottak.
* Na mi van Martin? Meg szerezted már Rentai Rebekát vagy még mindig szerencsétlenkedsz?-kérdezte Rajmund. Sajnos 1 héttel ezelőtt Rajmund oda jött hozzám hogy szerezzem meg neki Rebekát , de ez fordítva sikerült. Nem Rajmundnak szereztem meg Rebit hanem magamnak. Nem tehetek róla hogy nekem is megtetszett Rebeka. De ezt persze nem mondhatom el Rajmundnak mert akkor megöl.
* Nem még nem sikerült!-próbáltam kikerülni és elmenni
* De miért?-kérdezte
* Mert nincs egy jó alkalmam rá!-válaszoltam * Amúgy meg , neked már van egy barátnőd nem? Rebeka húga ugye?-kérdeztem
* Áh....ő nem kell! Csak szédítem!-nevetett gonoszan
* Értem! Nálad bunkóbbat nem ismerek! Na császtok!-köszöntem el és haza mentem

                                             ~Az én szemszögem~

Letettem a könyvemet az asztalomra és aludni próbáltam majd rá jöttem hogy úgy nem tudok elaludni hogy nem kívántam anyának Jó Éjt-et. Gyorsan kívántam és elaludtam :)