2013. november 28., csütörtök
BOCSII....
Sajnos befejezem ezt a blogot...nagyon sok dolgom van mostanában és így nem tudom rendszeresen írni a részeket...bocsi azoknak akik olvasták! :// SZIASZTOK!!! :** *--* ♥♥♥
2013. október 9., szerda
42.fejezet ♥♥ 1/1.
Másnapra reggelre teljesen el volt fáradva a szemem a sok olvasástól , de megérte! :) Irtó jó történeteket olvastam amik rögzültek is a fejemben. Egész reggel anyának , Mandynek és Beninek az egyik történetet meséltem amit nagy figyelemmel hallgatott anya viszont a többiek nem nagyon. De legalább meséltem valakinek. Aztán mikor indulnunk kellett a suliba olyan pulcsit tettem a táskámba amit össze koszolhatok mivel ma takarítani fogok. De még jó hogy nem egyedül. Séta közben Mandy-t fölvette Rajmund és engem is elakart vinni , de mondtam neki hogy most nem viszont Beni is velük ment szóval egyedül maradtam. Azt vártam hogy jöjjön Dorián , vagy valaki csak ne egyedül keljen sétálnom. De senki nem jött. Pedig általában az szokott velem történni hogy valaki mindig oda jön hozzám majd együtt megyünk tovább a suliig. De ma másképp volt. Aztán mikor oda értem a suliba valaki megdobott csokival. Gondolhattam volna hogy a büfés néni az. :) Aztán bocsánatot kért én meg megköszöntem és mentem az osztályomba. Mikor bementem nagyon rám jött a köhögés roham. Annyira kellett köhögnöm hogy már zsepit tartottam a szám elé és bele könnyeztem. Nem tudom mi történt velem.
* Rebi mi bajod van? Jól vagy?-kérdezte Zsanett (az egyik kedves osztálytársam)
* Persze jól vagyok (köhögés)!-mondtam...
* Hát nem úgy hallom! Adjad torokfájásra gyógyszert?-kérdezte Zsani
* Ahha köszi!-mondtam fogva a torkom majd át adta a gyógyszert. Strepsils! :)
* Na jobb?-kérdezte
* Hát még nem érzem! :)-mondtam majd
* Majd hatni fog ne aggódj!-mosolygott rám majd vissza ült a helyére. Aztán mindenki bevonult az osztályba köztük az én 3 jó barátnőm is. Amina fülhalhatóval vonul be , Vanda valami izgit olvas , Odett meg ellenőrzi a táskájába a cuccokat hogy minden itt van-e. amit persze viszonoztunk.
* Sziasztok!-köszöntem reketten
* Szia! Ó-Ó....otthon hagytam a fizika könyvem!-mondta Odett
* Ajj...-mondtam majd oda fordultam Vandához aki még mindig nem tette le azt a könyvet. * Mi izgit olvasol?-kérdeztem
* Szent Johanna Gimi!-mondja és közben rám se néz.
* Jah!-válaszoltam. Aztán párperc múlva becsengettek fizikára és Odett oda ment a tanárhoz és bejelentette hogy nem hozta el a könyvét. Büntiből ő felelt. :/ Kettest kapott a feleletre a segítségemmel Vandával. Mikor vissza jött kicsit biztatni kezdtem.
*Legalább meg lett kettes!-mondtam súgva
* Jah a segítségetekkel Vandával amit persze köszönök!-mondta majd egy kis mosolyt kaptunk tőle amit persze viszonoztunk. Órák után megyek a szekrényem fele mikor észre vettem hogy jön felém Rajmund és csapata. Gyors kinyitottam a szekrényem hogy ne vegyen észre. De sajnos arra nem gondoltam hogy a szekrényemre van írva a nevem...
* Szia..Rentai Rebeka!-olvasta a szekrényem
* Mit akarsz Rajmund?-kérdeztem unottan
* Na , miért vagy velem ilyen....bunkó? Nem tetszik hogy a húgoddal járok? Már hozzá szokhatnál!-mondta mosolyogva
* Egyáltalán nem zavar hogy vele jársz csak annyit kérek...NE MERD MEGBÁNTANI!-mondtam majd próbáltam elmenni , de nem sikerült mert vissza rántott
* És ha megteszem? Mit fogsz tenni?-érintette össze a fejünket amitől kicsit hányingerem volt és félelem is volt bennem egyben. Majd szerencsére becsengettek és elengedett. Én kicsit zavarban voltam és úgy is mentem be az osztályba.
* Minden rendben?-kérdezte Odett
* Ahha persze! Mind oké!-mondtam erőltetett mosollyal. Az órán jelmezekről beszéltünk. Mindenkinek volt saját ötlete hogy ő mi lesz majd , de mikor Vanda bemutatta ötleteit mindenki a padon hagyta ötletét és Vandához siettek. Még az ofő is. Mondtam hogy a Hófehérke le van stoppolva , de úgy mondtam hogy Linett ne hallja. Bár ő nem is jött oda Vandához és hozzám. Még szerencse. Csak távolabbról nézte az ötleteket. Aztán kicsengettek és mindenki elment a padunktól csak a tanárnő nem. Ő még nézegette a csodás jelmezeket.
*~ Vanda szemszöge ~*
Vajon tetszik a tanárnőnek az ötletek vagy csak azért van itt és nézegeti a jelmezeket hogy valami kritikát mondjon mert pikkel rám. Fogalmam sincs... Jól esett hogy az osztálytársaim így ide jöttek hozzánk és megnézték az ötleteket és látszólag tetszett is nekik.
* Meg kell hogy mondjam....zseniálisak az ötleteid!-mondta a tanárnő
* Köszönöm!-mondta Vanda kicsit megkönnyebbülten
* Hogy találtad ki?-kérdezte (elveszi a szünetünket)
* Csak úgy...beugrottak...!-mosolygott
* Jól van...nagyon szépek!-mondta majd elment. Tényleg zseniálisak! :) A szünet után következett a matekóra. :( Gyűlölöm!!!! Mindig is gyűlöltem! Mindig 2-3-as voltam. Aztán mikor már javában tartott a matek óra és én az ablak fele néztem meglátom Doriánt. Tényleg őt látom? Vagy csak azért képzelem oda mert hiányzik? Fogalmam sincs , de jó volt látni. Még ha nem is igazából. De szerencsére tényleg ott volt és nem lettem elmebeteg. Rám mosolygott és aztán rám mutatott és aztán az udvarra. Gondolom azt akarja hogy majd szünetbe mennyek ki. Csak bólogattam amit megértett és elment az ablakból.
* Ki volt az?-kérdezte Vanda
* Majd szünetbe elmondom!-mondtam és csak mosolyogtam. Pár feladatot csináltunk és szerencsére értettem amit csináltunk (matek) ezért úgy gondoltam ki megyek "wc-re" persze Doriánhoz mert már nem bírom ki a szünetig. Kikéretőztem és nem engedett ki. El kezdett nekem ecsetelni arról hogy ki kell bírnom már mert már 8.-ba sem mehettünk ki csak ha komoly vese problémád van. -.-!! Na jó akkor kénytelen leszek bent maradni. A szünetben rohantam ki az osztályból ahogy csak tudtam.! Mindent ott hagyva a földön mikor leestek a rohanásom miatt. Kint a folyosón pár gyereknek neki is mentem. Nem baj az!! :) XDD! Csak az a szerencse hogy tanárnak nem mentem neki. Mikor kiértem a nyakába ugrottam és megpusziltam a nyakát. Ő meg csak pörgetett ott a járda szélén. Majdnem leestünk , de nem baj! :)
* Miért jöttél ide?-lihegek össze-vissza :)
* Csak azért hogy megmondjam: SZERETLEK!! ♥ (hát nem cuki???)
* Komolyan?? Ezt nem is tudtam! :)-mosolyodok el
* Na és te nem?-néz érthetetlenül fölhúzva az egyik szemöldökét
* Én? Hát...nem tudom....-húzom az idegeit * Neem!-mosolyodok el erre meglátom azt a kérdő arcát és egyben ijedt arcát is. Tehát most már érzem hogy szeret.
* Tényleg nem?-kérdi
* Nem! IMÁDLAK!-mondtam majd adtam egy pusziit a szájára! (csak puszit!!) :)
* Akkor jó!-mondta Dorián és átkarolta a derekam és közben hátra az udvarra nézegetett. Megnéztem mit néz. 5 lány volt ott akik csak mosolyogtak Doriánra és Dorián is vissza rájuk. Csak úgy kacsingattak rá.....Tudom hogy nagyon de nagyon helyes , de ő az egyéééém!! Csak az enyém! Én is ugyanakkor szeretettem bele mikor ő belém. Szóval...még jó hogy szerelemből szeretem és féltékenykedek is ez miatt. Mikor megláttam hogy vissza mosolyog rájuk és biccent egyet nekik majd a lányok elkezdenek olvadozni rácsapok.
* Dorián!!-kiálltok rá és egyben a vállára csapok mert csak odáig érek föl neki....
* Igen? Mi a baj?-nézett le rám
* Na szerinted mi?-mutattam a lányokra akik még mindig minket néztek. Szerencsére 20 perces volt ez a szünet. ( ♥ )
* Jah , hogy ők?!-mosolyog rájuk * Nem tehetek róla hogy helyes vagyok!-mosolyog , erre nekem is kell. Imádom az egóját! Na jó...kezdek kicsit "nyálas" lenni....Mikor becsengettek a lányok lassan befele indulnak a suliba és közben Doriánt nézik. Rám meg úgy néznek mintha csak azt várnák hogy engedjem el Doriánt és mennyek be hogy megverjenek úgy hogy abba bele haljak. Nem akarok meghalni!
* Na...menned kell!-engedett el Dorián
* De nem akarok meghalni!!-mondom hozzá bújva. Nem érdekelve hogy becsengettek és rajz lesz.
* Miért halnál meg?-kérdezte
* Nézz az ajtóba és megtudod!
* Ajj ne hülyéskedj! Nem fognak megölni! Na menj mert igazolatlant kapsz! Itt leszek míg be nem mész!-mondta mosolyogva. Kicsit megnyugodtam....
* Jó! Sziia!-intettem neki és bementem az ajtón és csak Doriánt néztem az ablakból. Amikor láttam hogy nincsenek ott az ajtóban felbátorodva mentem az osztályhoz. Egyszer csak eltűnt Dorián és megjelentek a lányok. Nem szóltak semmit csak néztek mérgesen. Próbáltam kicsit sietni mert már biztos bejött a tanár.
* Hogy tudtad megszerezni?-kérdezte valamelyik...
* Nem lehetne hogy ezt szünetbe beszéljük meg?-fordultam meg lassan
* Dehogynem!-nézett rám mérgesen majd elhaladt mellettem. Én is utána mentem az osztályba. Még szerencsére nem volt bent a tanár ezért mindenki hangoskodott és beszélgetett. Az én jó barátnőim is.
* Te meg hol voltál eddig?-kérdezte Odett
* Kint volt Dorián az udvaron és hozzá mentem!-mondta halkan nehogy valaki meg hallja...
* Vagy úgy...!-mondta Odett és előre fordult
* Ki az a Dorián?-kérdezte mellettem Vanda
* A barátom!-mondtam mosolyogva
* Nekem meg csak most mondod el?
* Bocsi....-álmodoztam
* Én is tudni akarom miről beszéltek!-fordult felénk Amina
* Majd szünetbe!-legyintett neki Vanda. Aztán bejött a tanárnő. Rajz... szeretem , de nem a kedvencem.
* Szép napot diákok!-köszönt * Ma...lerajzoljátok azt, hogy mi az ami fontos nektek! Lehet az tárgy is és egy személy is! Te itt elől-mutatott Meg-re * Oszd ki ezeket a lapokat! Jó munkát diákok!-ült le a tanárnő. Hát először az jutott eszembe hogy Doriánt rajzolom le , de inkább még sem. Pedig ő is egy fontos személy az életemben. Ezért inkább lerajzoltam a telefonomat és az ő telefonját azért mert azon szoktunk a legtöbbször beszélgetni (sms, beszéd).
Ez az enyém:
Ez pedig Doriáné:
Szóval...valahogy így rajzoltam le.
* Otthon *
Vacsora időben anyának segítettem a kajákat kihordani az asztalra. Közben kérdezgetett hogy mi volt a suliban. Majdnem elmondtam neki hogy Dorián ott volt és vele voltam az egyik szünetben és majdnem elkéstem az óráról vagyis hát el is késtem csak szerencsére nem volt bent a tanárnő , de szerencsére nem csúszott ki a számon mert akkor...hát...már nem lenne laptopom és telefonom. Mikor leültünk az asztalhoz és mindenki ott volt még Mandy is Rajmund nélkül ez így tökéletes estének ígérkezett. De nem tartott sokáig! Szerencsére most nem Rajmund jött hanem Beninek a barátai. Nem értem miért engedi ilyenkor át a gyerekeket az anyjuk. Na de mindegy. Mikor befejeztük a vacsit össze pakoltam és fölmentem a szobámba hogy megszabaduljak anya folytonos kérdéseitől. Lezuhanyoztam majd elpakoltam holnapra és bebújtam az ágyamba olvasni. Kicsit ijesztő volt az a könyv. Amúgy is félő vagyok (nagyon!!) de még akkor ilyeneket is olvasok.... nem tudtam egyszerűen lerakni. Izgis volt. Aztán hirtelen benyit anya.
* Szia kicsim!
* Szia anya!-köszönök olvasva
* Fölhoztam neked a kakaódat amit ott lent hagytál és hoztam vizet is hátha megszomjaznál este.-mosolygott rám anya.
* Köszönöm anya!-mosolyogtam vissza. Majd kiment a szobámból én meg leraktam a könyvet és elaludtam.
* Rebi mi bajod van? Jól vagy?-kérdezte Zsanett (az egyik kedves osztálytársam)
* Persze jól vagyok (köhögés)!-mondtam...
* Hát nem úgy hallom! Adjad torokfájásra gyógyszert?-kérdezte Zsani
* Ahha köszi!-mondtam fogva a torkom majd át adta a gyógyszert. Strepsils! :)
* Na jobb?-kérdezte
* Hát még nem érzem! :)-mondtam majd
* Majd hatni fog ne aggódj!-mosolygott rám majd vissza ült a helyére. Aztán mindenki bevonult az osztályba köztük az én 3 jó barátnőm is. Amina fülhalhatóval vonul be , Vanda valami izgit olvas , Odett meg ellenőrzi a táskájába a cuccokat hogy minden itt van-e. amit persze viszonoztunk.
* Sziasztok!-köszöntem reketten
* Szia! Ó-Ó....otthon hagytam a fizika könyvem!-mondta Odett
* Ajj...-mondtam majd oda fordultam Vandához aki még mindig nem tette le azt a könyvet. * Mi izgit olvasol?-kérdeztem
* Szent Johanna Gimi!-mondja és közben rám se néz.
* Jah!-válaszoltam. Aztán párperc múlva becsengettek fizikára és Odett oda ment a tanárhoz és bejelentette hogy nem hozta el a könyvét. Büntiből ő felelt. :/ Kettest kapott a feleletre a segítségemmel Vandával. Mikor vissza jött kicsit biztatni kezdtem.
*Legalább meg lett kettes!-mondtam súgva
* Jah a segítségetekkel Vandával amit persze köszönök!-mondta majd egy kis mosolyt kaptunk tőle amit persze viszonoztunk. Órák után megyek a szekrényem fele mikor észre vettem hogy jön felém Rajmund és csapata. Gyors kinyitottam a szekrényem hogy ne vegyen észre. De sajnos arra nem gondoltam hogy a szekrényemre van írva a nevem...
* Szia..Rentai Rebeka!-olvasta a szekrényem
* Mit akarsz Rajmund?-kérdeztem unottan
* Na , miért vagy velem ilyen....bunkó? Nem tetszik hogy a húgoddal járok? Már hozzá szokhatnál!-mondta mosolyogva
* Egyáltalán nem zavar hogy vele jársz csak annyit kérek...NE MERD MEGBÁNTANI!-mondtam majd próbáltam elmenni , de nem sikerült mert vissza rántott
* És ha megteszem? Mit fogsz tenni?-érintette össze a fejünket amitől kicsit hányingerem volt és félelem is volt bennem egyben. Majd szerencsére becsengettek és elengedett. Én kicsit zavarban voltam és úgy is mentem be az osztályba.
* Minden rendben?-kérdezte Odett
* Ahha persze! Mind oké!-mondtam erőltetett mosollyal. Az órán jelmezekről beszéltünk. Mindenkinek volt saját ötlete hogy ő mi lesz majd , de mikor Vanda bemutatta ötleteit mindenki a padon hagyta ötletét és Vandához siettek. Még az ofő is. Mondtam hogy a Hófehérke le van stoppolva , de úgy mondtam hogy Linett ne hallja. Bár ő nem is jött oda Vandához és hozzám. Még szerencse. Csak távolabbról nézte az ötleteket. Aztán kicsengettek és mindenki elment a padunktól csak a tanárnő nem. Ő még nézegette a csodás jelmezeket.
*~ Vanda szemszöge ~*
Vajon tetszik a tanárnőnek az ötletek vagy csak azért van itt és nézegeti a jelmezeket hogy valami kritikát mondjon mert pikkel rám. Fogalmam sincs... Jól esett hogy az osztálytársaim így ide jöttek hozzánk és megnézték az ötleteket és látszólag tetszett is nekik.
* Meg kell hogy mondjam....zseniálisak az ötleteid!-mondta a tanárnő
* Köszönöm!-mondta Vanda kicsit megkönnyebbülten
* Hogy találtad ki?-kérdezte (elveszi a szünetünket)
* Csak úgy...beugrottak...!-mosolygott
* Jól van...nagyon szépek!-mondta majd elment. Tényleg zseniálisak! :) A szünet után következett a matekóra. :( Gyűlölöm!!!! Mindig is gyűlöltem! Mindig 2-3-as voltam. Aztán mikor már javában tartott a matek óra és én az ablak fele néztem meglátom Doriánt. Tényleg őt látom? Vagy csak azért képzelem oda mert hiányzik? Fogalmam sincs , de jó volt látni. Még ha nem is igazából. De szerencsére tényleg ott volt és nem lettem elmebeteg. Rám mosolygott és aztán rám mutatott és aztán az udvarra. Gondolom azt akarja hogy majd szünetbe mennyek ki. Csak bólogattam amit megértett és elment az ablakból.
* Ki volt az?-kérdezte Vanda
* Majd szünetbe elmondom!-mondtam és csak mosolyogtam. Pár feladatot csináltunk és szerencsére értettem amit csináltunk (matek) ezért úgy gondoltam ki megyek "wc-re" persze Doriánhoz mert már nem bírom ki a szünetig. Kikéretőztem és nem engedett ki. El kezdett nekem ecsetelni arról hogy ki kell bírnom már mert már 8.-ba sem mehettünk ki csak ha komoly vese problémád van. -.-!! Na jó akkor kénytelen leszek bent maradni. A szünetben rohantam ki az osztályból ahogy csak tudtam.! Mindent ott hagyva a földön mikor leestek a rohanásom miatt. Kint a folyosón pár gyereknek neki is mentem. Nem baj az!! :) XDD! Csak az a szerencse hogy tanárnak nem mentem neki. Mikor kiértem a nyakába ugrottam és megpusziltam a nyakát. Ő meg csak pörgetett ott a járda szélén. Majdnem leestünk , de nem baj! :)
* Miért jöttél ide?-lihegek össze-vissza :)
* Csak azért hogy megmondjam: SZERETLEK!! ♥ (hát nem cuki???)
* Komolyan?? Ezt nem is tudtam! :)-mosolyodok el
* Na és te nem?-néz érthetetlenül fölhúzva az egyik szemöldökét
* Én? Hát...nem tudom....-húzom az idegeit * Neem!-mosolyodok el erre meglátom azt a kérdő arcát és egyben ijedt arcát is. Tehát most már érzem hogy szeret.
* Tényleg nem?-kérdi
* Nem! IMÁDLAK!-mondtam majd adtam egy pusziit a szájára! (csak puszit!!) :)
* Akkor jó!-mondta Dorián és átkarolta a derekam és közben hátra az udvarra nézegetett. Megnéztem mit néz. 5 lány volt ott akik csak mosolyogtak Doriánra és Dorián is vissza rájuk. Csak úgy kacsingattak rá.....Tudom hogy nagyon de nagyon helyes , de ő az egyéééém!! Csak az enyém! Én is ugyanakkor szeretettem bele mikor ő belém. Szóval...még jó hogy szerelemből szeretem és féltékenykedek is ez miatt. Mikor megláttam hogy vissza mosolyog rájuk és biccent egyet nekik majd a lányok elkezdenek olvadozni rácsapok.
* Dorián!!-kiálltok rá és egyben a vállára csapok mert csak odáig érek föl neki....
* Igen? Mi a baj?-nézett le rám
* Na szerinted mi?-mutattam a lányokra akik még mindig minket néztek. Szerencsére 20 perces volt ez a szünet. ( ♥ )
* Jah , hogy ők?!-mosolyog rájuk * Nem tehetek róla hogy helyes vagyok!-mosolyog , erre nekem is kell. Imádom az egóját! Na jó...kezdek kicsit "nyálas" lenni....Mikor becsengettek a lányok lassan befele indulnak a suliba és közben Doriánt nézik. Rám meg úgy néznek mintha csak azt várnák hogy engedjem el Doriánt és mennyek be hogy megverjenek úgy hogy abba bele haljak. Nem akarok meghalni!
* Na...menned kell!-engedett el Dorián
* De nem akarok meghalni!!-mondom hozzá bújva. Nem érdekelve hogy becsengettek és rajz lesz.
* Miért halnál meg?-kérdezte
* Nézz az ajtóba és megtudod!
* Ajj ne hülyéskedj! Nem fognak megölni! Na menj mert igazolatlant kapsz! Itt leszek míg be nem mész!-mondta mosolyogva. Kicsit megnyugodtam....
* Jó! Sziia!-intettem neki és bementem az ajtón és csak Doriánt néztem az ablakból. Amikor láttam hogy nincsenek ott az ajtóban felbátorodva mentem az osztályhoz. Egyszer csak eltűnt Dorián és megjelentek a lányok. Nem szóltak semmit csak néztek mérgesen. Próbáltam kicsit sietni mert már biztos bejött a tanár.
* Hogy tudtad megszerezni?-kérdezte valamelyik...
* Nem lehetne hogy ezt szünetbe beszéljük meg?-fordultam meg lassan
* Dehogynem!-nézett rám mérgesen majd elhaladt mellettem. Én is utána mentem az osztályba. Még szerencsére nem volt bent a tanár ezért mindenki hangoskodott és beszélgetett. Az én jó barátnőim is.
* Te meg hol voltál eddig?-kérdezte Odett
* Kint volt Dorián az udvaron és hozzá mentem!-mondta halkan nehogy valaki meg hallja...
* Vagy úgy...!-mondta Odett és előre fordult
* Ki az a Dorián?-kérdezte mellettem Vanda
* A barátom!-mondtam mosolyogva
* Nekem meg csak most mondod el?
* Bocsi....-álmodoztam
* Én is tudni akarom miről beszéltek!-fordult felénk Amina
* Majd szünetbe!-legyintett neki Vanda. Aztán bejött a tanárnő. Rajz... szeretem , de nem a kedvencem.
* Szép napot diákok!-köszönt * Ma...lerajzoljátok azt, hogy mi az ami fontos nektek! Lehet az tárgy is és egy személy is! Te itt elől-mutatott Meg-re * Oszd ki ezeket a lapokat! Jó munkát diákok!-ült le a tanárnő. Hát először az jutott eszembe hogy Doriánt rajzolom le , de inkább még sem. Pedig ő is egy fontos személy az életemben. Ezért inkább lerajzoltam a telefonomat és az ő telefonját azért mert azon szoktunk a legtöbbször beszélgetni (sms, beszéd).
Ez az enyém:
Ez pedig Doriáné:
Szóval...valahogy így rajzoltam le.
* Otthon *
Vacsora időben anyának segítettem a kajákat kihordani az asztalra. Közben kérdezgetett hogy mi volt a suliban. Majdnem elmondtam neki hogy Dorián ott volt és vele voltam az egyik szünetben és majdnem elkéstem az óráról vagyis hát el is késtem csak szerencsére nem volt bent a tanárnő , de szerencsére nem csúszott ki a számon mert akkor...hát...már nem lenne laptopom és telefonom. Mikor leültünk az asztalhoz és mindenki ott volt még Mandy is Rajmund nélkül ez így tökéletes estének ígérkezett. De nem tartott sokáig! Szerencsére most nem Rajmund jött hanem Beninek a barátai. Nem értem miért engedi ilyenkor át a gyerekeket az anyjuk. Na de mindegy. Mikor befejeztük a vacsit össze pakoltam és fölmentem a szobámba hogy megszabaduljak anya folytonos kérdéseitől. Lezuhanyoztam majd elpakoltam holnapra és bebújtam az ágyamba olvasni. Kicsit ijesztő volt az a könyv. Amúgy is félő vagyok (nagyon!!) de még akkor ilyeneket is olvasok.... nem tudtam egyszerűen lerakni. Izgis volt. Aztán hirtelen benyit anya.
* Szia kicsim!
* Szia anya!-köszönök olvasva
* Fölhoztam neked a kakaódat amit ott lent hagytál és hoztam vizet is hátha megszomjaznál este.-mosolygott rám anya.
* Köszönöm anya!-mosolyogtam vissza. Majd kiment a szobámból én meg leraktam a könyvet és elaludtam.
2013. szeptember 6., péntek
41. fejezet 1/2
Aztán vissza mentünk az osztályba. Mikor vissza értünk Linett fölhúzta az orrát és leült. Az órából már csak 10 perc maradt amit még mondott a tanár nekünk , hogy hétfőn büntetésből nekünk négyünknek le kell felelnünk a mai anyagból amit vettünk volna +-ba még itt is kell maradnunk föltakarítani a sulit. Brávó négyünknek. Óra után pedig Linett oda jött hozzánk aztán egy megjegyzést tett.
* Hehe! Úgy tűnik még is van valami igazság abban a közmondásban , hogy aki másnak vermet ás , maga esik bele!-kuncogott...* Igaz Amina?-mosolygott gonoszul és elment. Amina nem válaszolt csupán a tekintetéből vettem ki , hogy mit gondol. Nagyon utálja Linettet , de ezt már eddig is tudtuk.
Suli után egyedül mentem haza. De nem sokáig mert jött utánam Dorián. Majd oda jött hozzám.
* Szia Rebi!-ugrott oda hozzám
* Szia Dorián!- köszöntem vissza
* Na mi van veled?-kérdezte
* Semmi különös...csak az hogy hétfőn felelni fogok a ma elmaradt tananyagból és utána még föl is kell takarítanunk az egész sulit.-ecseteltem
* Az kemény! Miért mit csináltál?-kérdezte meglepetten
* Én ugyan semmit! Csak megvédtem az egyik legjobb barátnőmet a kicsapástól!-mondtam
* Értem! Figyelj beszélni szerettem volna veled valamiről , ami lehet hogy neked fura lesz , de nekem ez nagyon fontos.-mondta mire hirtelen elállt a lélegzetem. Még is mennyire lehet fontos amit mondani akar? Talán az amit szeretnék hogy legyen köztünk? Nem tudom...jobb ha rá kérdek..
* Na és mi lenne az?-próbáltam leplezni izgatottságomat
* Hát...mondta majd elém állt és megfogta a kezem. Na ekkor nagyon gyorsan vert a szívem. Annyira jó érzés volt mikor megfogta hogy biztonságban éreztem magam. * Rebi... szeretnék az életed egyik részévé válni , és több lenni mint egy szimpla barát!!-ezzel pedig gyöngéden magához húzott és megcsókol (wááááááá) közben pedig a derekamat karolgatta. Én nem ellenkeztem. Sőt inkább viszonoztam. :) Sokáig álltunk ott átkarolva egymást a csók után. Rá hajtottam a fejem a vállára és csak voltunk. Most boldog voltam , nem úgy mint Martinnál...na jó akkor is boldog voltam , de nem ennyire. Amikor hozzám ért úgy éreztem hogy valami földön túli boldogság tölt el amit még sose éreztem. De nagyon jó volt.
* Na akkor benne vagy?-kérdezte mosolyogva mire újra megcsókoltam. :)
* Ez válaszolt?-kérdeztem nevetve
* Igen! Nagyon is!!-mondta nevetve. Majd hallottam egy "clikk hangot" olyat mint amikor a fényképezőgép gombjával a képet megörökítünk. Kicsit meg ijedtem. Majd Linett és majmolói elő bújtak a bokor mögül. Gondolhattam volna. Csak röhögött. Dorián pedig követelte hogy törölje ki azonnal és hogy menjenek el innen , de gyorsan mert semmi közük hozzá , hogy mi folyik itt. Erre Linett:
* Rebi...Dávid majd biztos örülni fog ennek a képnek , főleg , ha a legjobb barátjával smárolsz. Épp hogy elhagyott Martin már is új fiúd van? C-c-c... nem hinném hogy sok esélyed lenne nála.-mondta nagyon bunkón
* Te ezt honnan tudod?-engettem le a kezem Doriánról
* Láttam hogy , hogy sóvárogtál Dávid után mikor átkaroltam a buliban! Utána pedig úgy menekültél mint egy megriadt kis kutya a viharban! -mosolygott gúnyosan
* Te szerelmes vagy Dávidba?-engedte el a kezem
* NEEEM! Vagyis az voltam , de csak voltam! De már nem , mert itt vagy te!!-szavatkoztam majd próbáltam átkarolni , de Dorián kicsit elhúzódott
* Ez szívás!-mondta Linett
* Mond a szemembe hogy nem érdekel Dávid!-mondta Dorián
* Oké...mire a szemébe néztem és azt mondtam... NEM ÉRDEKEL DÁVID!!-határozottan mondtam
* Rendben... hiszek neked! Linett , most már nem tudod manipulálni Rebit!-mondta majd át karolta a derekam.
* De aranyos...-mondta majd újból lefotózott. Erre Dorián oda megy szép nyugodtan aztán elveszi a telefonját a kezéből majd pár mozdulattal kitörli a képeket.
* Hé..!-szólt rá Linett majd kikapta a kezéből a telefonját és csinált gyorsan még egy képet és elfutott. Dorián meg akarta állítani , de én vissza tartottam. Aztán kicsit lenyugodott majd megfogta a kezem és mentünk a házunk fele.
* Mióta tetszem neked?-kérdeztem mosolyogva
* Mióta a Martinnal elkezdtél járni. Már akkor tetszettél , de nagyon!-vallotta be
* Értem!-mondtam szorongatva a kezét. Majd mikor a házunkhoz értünk a szemembe nézett , elengedte a kezem és megcsókolt búcsúzás képen és elment. Integetünk egymásnak majd bementem a házba. Olyan jó hogy össze jöttem vele. De ezt szerencsére csak én tudtam meg Linették. De viszont Linett elkiabálhatja a suliban. Na mindegy..úgy is egyszer mindenki megtudja majd. Csak nem akartam hogy ilyen hamar mindenki megtudja. Otthon pedig egy árva lélek sem volt szóval egyesül voltam. Át is hívtam a barátnőimet. Aminát , Odettet és Vandát.
* Na mi a helyzet?-kérdezte Odett
* Ehhez le kell hogy üljetek!-mondtam mosolyogva erre meglepődve leülnek a kanapéra
* Igazából csak Odett ismeri azt az illetőt akiről most mondok valamit!-mondtam és leültem a kanapéra
* Húúú...akkor nem Dávid-sóhajtott Odett * Hangosan mondtam?-kérdezte ilyedten
* Nem....nem Dávid!-nyugtattam meg * Hanem Dorián!!-mondtam mosolyogva és elpirultam
* Mi??-kérdezte Odett tátott szájjal
* Ki??-értetlenkedett Vanda
* Gazdag??-(hülye lány! :D)
* Amina!! :D-szóltam rá * Igen a Doriánról van szó!-mondtam
* Na mond már mi van?!-mondta Odett türelmetlenül
* Hát ÖSSZE JÖTTEM VELE!!-ujjongtam. Odettnek nyitva volt a szája és közben kicsit elmosolyodott és fölkelt a kanapéról majd ugrálni kezdett velem örömében.
* Na jó! Elmondaná valaki hogy ki az a Dorián?-állt fel Vanda
* Ő egy nagyon helyes pasi! Gyere megmutatom!-mondtam majd fölléptünk facebookra és megmutattam a képét.
* De helyes!!!-mondta Vanda
* Jó , de gazdag?-kérdezte Amina
* Amina kérlek!!-szóltam rá
* Jól van na! Akkor csóró!-állapította meg
* Ajj de hülye vagy!-mondtam kicsit mosolyogva
Miután megmutattam Dorián képét megcsörrent a telefonom. Dorián hívott!! :)
* DORIÁN!!!-kiálltottam. Felvettem a telefonomat.
Én: Szia , mi a helyzet?
Dorián: Szia , csak azt akarom kérdezni hogy..át jössz hozzánk?
Én: Persze! Mikor?
Dorián: Mindjárt megyek érted! Na puszi!-köszönt el majd kinyomta. A többiek ott hallgatóztak mellettem a telefonba. Mikor lassan leemeltem a telefont a fülem mellől elkezdtem mosolyogni.
* Meghívott magukhoz!-mondtam boldogan
* De jóó!-mondta Vanda
* Az...így most nem lehetünk veled!-szomorkodott Amina
* Hagyjad már Rebit had pasizzon!-mondta Odett kacsintva rám
* Rendben akkor sziia!-köszöntek el tőlem majd mindannyian megöleltek. Aztán kimentek az ajtón. Én meg az ablakból néztem hogy mikor jön már Dorián. Vártam úgy 10 percet mire csöngetett. Kinyitottam majd a köszöntem neki és megöleltem. Viszonozta :)
* Na akkor indulunk?-kérdezte
* Persze csak veszek fel egy dzsekit!-mondtam majd bementem a dzsekimért. Aztán elindultunk Doriánékhoz. Út közben kicsit mesélt a családjáról. Az öccse 10 éves és kicsit nyomulós , az anyukája gyanakvó , az apja pedig tök jó fej! :) Szóval csak nem lesz gond. Aztán mikor oda értünk épp a kapun akartunk átmenni mikor az ölembe ugrott egy nagy kutya. Olyan aranyos volt. :)
* Boszkó!! Nem szabad!-szólt rá Dorián
* Az a neve hogy Boszkó? Szia Boszkó!!-simogattam meg miután kiugrott az ölemből
* Igen! Úgy látom kedvel téged!-mosolygott
* Remélem a szüleid is kedvelni fognak!-mondtam
* Persze hogy kedvelni fognak!-mondta majd átkarolt
Mikor bementünk azt láttam hogy az öccse épp videó játékozott pont mint az öcsém. Az anyukája takarította a polcokat , az apukája pedig pont akkor lépett be a házba.
* Sziasztok!-köszönt meglepődötten az apukája
* Jó napot!-köszöntem
* Szia apa!-veregette a vállát
* Biztos te vagy az a Rebeka!-mondta az apukája
* Én , igen!-mondtam. Közben pedig oda jött hozzám Dorián anyukája és tetőtől talpig végig mér. Nem tudtam mit kéne csinálnom. Nem is csináltam semmit. Csak hagytam hogy nézegessen xD!
* Te vagy az a lány akivel az én legidősebb fiam kavar?-kérdezte elég szigorúan
* Igen én lennék az!-mondtam megijedve majd a kezem Doriánéba csavartam a háta mögött.
* Márkás a cipőd? Mivel foglalkoznak a szüleid? Sok fiúd volt eddig , vagy még van más is az én Doriánomon kívül? Milyenek a jegyeid? Nagy házatok van? Egyke vagy? D....-folytatta volna csak Dorián leállította.
* Anya! Elég volt!!-szólt rá Dorián
* Csak még egy kérdést! Tudod hogy Dorián plüss báránnyal alszik? * Gyapjaska nélkül le se fekszik. Szóval,ha nálad alszik ...
Itt szerncsére Dorián apja kézen fogta és elhívta,mondván a kutya leverte a porcelán étkészletet. Nem tudom miért , de csak a röhögés fojtogatott. :) Annyira bírom már most! Csak azt nem tudom hogy ő bír-e engem vagy nem. Rá néztem Doriánra és elkezdtem nevetni aztán ő is. Aztán fölmentünk a szobájába. Tök jóó :D! Mutatom:
De Gyapjas nem is volt az ágyán!! :))
* De jó a szobád!!-mondtam körülnézve
* Köszi!-mondta majd le ült az ágyára és oda hívott engem is
* Hol van Gyapjaska?-kérdeztem nevetve aztán a párnájára mutatott én meg fölemeltem és ott volt. :)) Tehát az anyukája még sem hazudott. :)) Olyan aranyos!! :)
* Jajj... de aranyos!!-mondtam majd átöleltem
* De erről egy szót se senkinek a suliból!-mondta
* Rendben!-mondtam majd neki dőltem. Majd mondta hogy nézzük meg hogy lent van-e még az öccse mert ha nem akkor az ő szobáját is megnézhetjük. Aztán nem volt lent , tehát itt fent volt a szobájába gondolom.
* Az a neve hogy Ricsi!-mondta majd benyitottunk hozzá. Épp tanult és a jobb keze alatt egy kosárlabda volt. Mutatom:
Olyan aranyosan tanult. :)
* Szia!-köszöntem erre ő fölnéz rám és csak néz.
* Szia! Azt hiszem mi már találkoztunk! Az álmomban!-mondta mire én elkezdtem "olvadni" olyan aranyosan mondta!
* Na jó öcsi , befejezni!-mondta Dorián Ricsinek
* De olyan kis cuki!-mondtam
* Cuki? Inkább helyes vagy valami más , de nem cuki!-mondta
* Pedig az vagy!-mondtam majd megsimogattam a fejét
* Na jó tőled elfogadom!-mondta és megölelt. Pont át érte a derekam. :) Aztán kimentünk és újra vissza mentünk Dorián szobájába. Ott leültem az ágyára és Dorián is mellém ült majd közelebb jött és adott egy csókot. Én viszonoztam majd elvesztettem az egyensúlyom és ledőltem az ágyra Dorián pedig követett. De sajnos pont azt anyukája nyitott be. Ciki volt nagyon! Majd csípőre tette a kezét.
* Mi folyik itt? Dorián...azt hittem megbeszéltük nem?-nézett mérgesen ránk
* Igen anya , de..-hagyta abba a mondandóját
* Sajnálom...-mondtam szégyelve magam
* Hát szégyelheted is!-mondta ajánlva. Mit kapok ezért otthon...
* Anya! Nem történt semmi!-mondta Dorián
* Még jó hogy nem! Mert szerencsére bejöttem!-mondta majd becsapta az ajtót maga után. Na tessék...ez az én szerencsém -.-" ! Ennél rosszabbul még nem éreztem magam.
* Sajnálom Dorián!-mondtam.. * Most inkább megyek!-mondtam majd fölkeltem és az ajtóhoz mentem.
* Inkább én sajnálom! Te nem tehetsz semmiről! De ha annyira menni akarsz akkor kikísérlek az ajtóig!-mondta majd kicsit rám mosolygott..
* Rendben!-mondtam majd kimentem volna ha csak nem állta volna el az utam Ricsi.
* Miért mész el? És miért kiabált anya az előbb?-nézett rám majd Doriánra
* Nem érdekes! Menj a szobádba! Rebi sajnos elmegy!-mondta Dorián a hátam mögött , majd rá néztem.
* Szia Ricsi!-simogattam a fejét majd lementem a lépcsőn..jött utánam Dorián is.
Lent az anyukája teregetett kint a fedett teraszon , az apukája pedig polcokat szerelt a szobába. Nem akartam megzavarni tehát nem köszöntem. Szomorúan nyitom ki az ajtót és lépek egyet kifelé aztán megfordulok és Dorián szemébe nézek. (Olyan szép kék szeme van!!) Gondolkoztam kicsit majd adtam az arcára egy puszit. Nem így akartam , de majdnem mellettünk teregetett az anyukája. Majd elmentem. Vissza néztem , integettem és ő is majd eltűnt. Lehet hogy most haragszik rám nem tudom , de majd csak kibékülünk. Most majd a németekkel is törődnünk kell mert holnaptól megint a sulinkba lesznek. Mert eddig a diri meg a lánya elvitte őket Balatonra ♥ és Budapestre ♥ egy kicsit körülnézni. Talán még Keszthelyre ♥ is mentek...mintha azt mondta volna a diri lánya. Na mindegy...holnap amúgy is kemény napunk lesz nekünk négyünknek. Mikor hazaértem már mindenki otthon volt. Kivétel nélkül. Mandy , Rajmund , Emília és barátja a kanapén kártyáztak majd mikor észre vettek oda hívtak hogy játszak velük. Most nem volt kedvem..főleg nem Rajmundal. Szóval inkább fölmentem a szobámba. Mikor benyitottam anya pakolászott a szekrényembe.
* Szia anya! Te meg mit csinálsz?-kérdeztem meglepetten
* Szia Rebeka! Inkább te mit csináltál eddig hogy nem voltál itthon?-hagyta abba a pakolást
* Hát...én..csak..az új barátomnál voltam!-mondtam teljesen nyugodtan
* Az új barátoddal? Mesélj, ki az?-mondta majd leült az ágyamra
* Hát...Doriánnak hívják és most épp nem jár suliba , de majd fog!-nyugtattam anyát * Na és nála voltam mert elhívott magukhoz. * Az anyukája nem valami kedves , viszont az apukáját bírom!-mondtam
* Értem , majd szeretném én is megismerni!-mondta majd kiment a szobámból. Én meg benéztem a szekrényembe és láttam hogy új ruhák vannak benne és a szekrényem melletti polcon új könyvek sorakoztak amiket már rég ki akartam olvasni. :)) Nagy boldogsággal lekiabálok anyának hogy: "KÖSZÖNÖM!!" Majd mentem zuhanyozni minél előbb hogy olvashassak! Aztán bebújtam az ágyba a kezembe vettem a telefonom és láttam hogy Dorián írt: "Jó éjszakát :**" :)) Én is vissza írtam: "Neked is!! :**" majd a kezembe vettem az egyik könyvet majd elkezdtem olvasni. A címe: " Angyalsors" Aztán hallottam lépteket az ajtóm előtt.
* Ki vagy Kik vagytok?-kiáltottam ki
* Hát mi!-jöttek be Mandy és barátai
* Mit akartok?-kérdeztem kicsit idegesen..még jó hogy takaró alatt voltam különben meglátták volna az Ariel-es (hercegnő♥) pizsifölsőmet a fiúk.
* Csak az Uno kártyádat!-mondta Mandy majd elvette a polcomról és kimentek az ajtón
* Jó , de hozd majd vissza!-kiáltottam utána majd olvastam tovább.
* Hehe! Úgy tűnik még is van valami igazság abban a közmondásban , hogy aki másnak vermet ás , maga esik bele!-kuncogott...* Igaz Amina?-mosolygott gonoszul és elment. Amina nem válaszolt csupán a tekintetéből vettem ki , hogy mit gondol. Nagyon utálja Linettet , de ezt már eddig is tudtuk.
Suli után egyedül mentem haza. De nem sokáig mert jött utánam Dorián. Majd oda jött hozzám.
* Szia Rebi!-ugrott oda hozzám
* Szia Dorián!- köszöntem vissza
* Na mi van veled?-kérdezte
* Semmi különös...csak az hogy hétfőn felelni fogok a ma elmaradt tananyagból és utána még föl is kell takarítanunk az egész sulit.-ecseteltem
* Az kemény! Miért mit csináltál?-kérdezte meglepetten
* Én ugyan semmit! Csak megvédtem az egyik legjobb barátnőmet a kicsapástól!-mondtam
* Értem! Figyelj beszélni szerettem volna veled valamiről , ami lehet hogy neked fura lesz , de nekem ez nagyon fontos.-mondta mire hirtelen elállt a lélegzetem. Még is mennyire lehet fontos amit mondani akar? Talán az amit szeretnék hogy legyen köztünk? Nem tudom...jobb ha rá kérdek..
* Na és mi lenne az?-próbáltam leplezni izgatottságomat
* Hát...mondta majd elém állt és megfogta a kezem. Na ekkor nagyon gyorsan vert a szívem. Annyira jó érzés volt mikor megfogta hogy biztonságban éreztem magam. * Rebi... szeretnék az életed egyik részévé válni , és több lenni mint egy szimpla barát!!-ezzel pedig gyöngéden magához húzott és megcsókol (wááááááá) közben pedig a derekamat karolgatta. Én nem ellenkeztem. Sőt inkább viszonoztam. :) Sokáig álltunk ott átkarolva egymást a csók után. Rá hajtottam a fejem a vállára és csak voltunk. Most boldog voltam , nem úgy mint Martinnál...na jó akkor is boldog voltam , de nem ennyire. Amikor hozzám ért úgy éreztem hogy valami földön túli boldogság tölt el amit még sose éreztem. De nagyon jó volt.
* Na akkor benne vagy?-kérdezte mosolyogva mire újra megcsókoltam. :)
* Ez válaszolt?-kérdeztem nevetve
* Igen! Nagyon is!!-mondta nevetve. Majd hallottam egy "clikk hangot" olyat mint amikor a fényképezőgép gombjával a képet megörökítünk. Kicsit meg ijedtem. Majd Linett és majmolói elő bújtak a bokor mögül. Gondolhattam volna. Csak röhögött. Dorián pedig követelte hogy törölje ki azonnal és hogy menjenek el innen , de gyorsan mert semmi közük hozzá , hogy mi folyik itt. Erre Linett:
* Rebi...Dávid majd biztos örülni fog ennek a képnek , főleg , ha a legjobb barátjával smárolsz. Épp hogy elhagyott Martin már is új fiúd van? C-c-c... nem hinném hogy sok esélyed lenne nála.-mondta nagyon bunkón
* Te ezt honnan tudod?-engettem le a kezem Doriánról
* Láttam hogy , hogy sóvárogtál Dávid után mikor átkaroltam a buliban! Utána pedig úgy menekültél mint egy megriadt kis kutya a viharban! -mosolygott gúnyosan
* Te szerelmes vagy Dávidba?-engedte el a kezem
* NEEEM! Vagyis az voltam , de csak voltam! De már nem , mert itt vagy te!!-szavatkoztam majd próbáltam átkarolni , de Dorián kicsit elhúzódott
* Ez szívás!-mondta Linett
* Mond a szemembe hogy nem érdekel Dávid!-mondta Dorián
* Oké...mire a szemébe néztem és azt mondtam... NEM ÉRDEKEL DÁVID!!-határozottan mondtam
* Rendben... hiszek neked! Linett , most már nem tudod manipulálni Rebit!-mondta majd át karolta a derekam.
* De aranyos...-mondta majd újból lefotózott. Erre Dorián oda megy szép nyugodtan aztán elveszi a telefonját a kezéből majd pár mozdulattal kitörli a képeket.
* Hé..!-szólt rá Linett majd kikapta a kezéből a telefonját és csinált gyorsan még egy képet és elfutott. Dorián meg akarta állítani , de én vissza tartottam. Aztán kicsit lenyugodott majd megfogta a kezem és mentünk a házunk fele.
* Mióta tetszem neked?-kérdeztem mosolyogva
* Mióta a Martinnal elkezdtél járni. Már akkor tetszettél , de nagyon!-vallotta be
* Értem!-mondtam szorongatva a kezét. Majd mikor a házunkhoz értünk a szemembe nézett , elengedte a kezem és megcsókolt búcsúzás képen és elment. Integetünk egymásnak majd bementem a házba. Olyan jó hogy össze jöttem vele. De ezt szerencsére csak én tudtam meg Linették. De viszont Linett elkiabálhatja a suliban. Na mindegy..úgy is egyszer mindenki megtudja majd. Csak nem akartam hogy ilyen hamar mindenki megtudja. Otthon pedig egy árva lélek sem volt szóval egyesül voltam. Át is hívtam a barátnőimet. Aminát , Odettet és Vandát.
* Na mi a helyzet?-kérdezte Odett
* Ehhez le kell hogy üljetek!-mondtam mosolyogva erre meglepődve leülnek a kanapéra
* Igazából csak Odett ismeri azt az illetőt akiről most mondok valamit!-mondtam és leültem a kanapéra
* Húúú...akkor nem Dávid-sóhajtott Odett * Hangosan mondtam?-kérdezte ilyedten
* Nem....nem Dávid!-nyugtattam meg * Hanem Dorián!!-mondtam mosolyogva és elpirultam
* Mi??-kérdezte Odett tátott szájjal
* Ki??-értetlenkedett Vanda
* Gazdag??-(hülye lány! :D)
* Amina!! :D-szóltam rá * Igen a Doriánról van szó!-mondtam
* Na mond már mi van?!-mondta Odett türelmetlenül
* Hát ÖSSZE JÖTTEM VELE!!-ujjongtam. Odettnek nyitva volt a szája és közben kicsit elmosolyodott és fölkelt a kanapéról majd ugrálni kezdett velem örömében.
* Na jó! Elmondaná valaki hogy ki az a Dorián?-állt fel Vanda
* Ő egy nagyon helyes pasi! Gyere megmutatom!-mondtam majd fölléptünk facebookra és megmutattam a képét.
* De helyes!!!-mondta Vanda
* Jó , de gazdag?-kérdezte Amina
* Amina kérlek!!-szóltam rá
* Jól van na! Akkor csóró!-állapította meg
* Ajj de hülye vagy!-mondtam kicsit mosolyogva
Miután megmutattam Dorián képét megcsörrent a telefonom. Dorián hívott!! :)
* DORIÁN!!!-kiálltottam. Felvettem a telefonomat.
Én: Szia , mi a helyzet?
Dorián: Szia , csak azt akarom kérdezni hogy..át jössz hozzánk?
Én: Persze! Mikor?
Dorián: Mindjárt megyek érted! Na puszi!-köszönt el majd kinyomta. A többiek ott hallgatóztak mellettem a telefonba. Mikor lassan leemeltem a telefont a fülem mellől elkezdtem mosolyogni.
* Meghívott magukhoz!-mondtam boldogan
* De jóó!-mondta Vanda
* Az...így most nem lehetünk veled!-szomorkodott Amina
* Hagyjad már Rebit had pasizzon!-mondta Odett kacsintva rám
* Rendben akkor sziia!-köszöntek el tőlem majd mindannyian megöleltek. Aztán kimentek az ajtón. Én meg az ablakból néztem hogy mikor jön már Dorián. Vártam úgy 10 percet mire csöngetett. Kinyitottam majd a köszöntem neki és megöleltem. Viszonozta :)
* Na akkor indulunk?-kérdezte
* Persze csak veszek fel egy dzsekit!-mondtam majd bementem a dzsekimért. Aztán elindultunk Doriánékhoz. Út közben kicsit mesélt a családjáról. Az öccse 10 éves és kicsit nyomulós , az anyukája gyanakvó , az apja pedig tök jó fej! :) Szóval csak nem lesz gond. Aztán mikor oda értünk épp a kapun akartunk átmenni mikor az ölembe ugrott egy nagy kutya. Olyan aranyos volt. :)
* Boszkó!! Nem szabad!-szólt rá Dorián
* Az a neve hogy Boszkó? Szia Boszkó!!-simogattam meg miután kiugrott az ölemből
* Igen! Úgy látom kedvel téged!-mosolygott
* Remélem a szüleid is kedvelni fognak!-mondtam
* Persze hogy kedvelni fognak!-mondta majd átkarolt
Mikor bementünk azt láttam hogy az öccse épp videó játékozott pont mint az öcsém. Az anyukája takarította a polcokat , az apukája pedig pont akkor lépett be a házba.
* Sziasztok!-köszönt meglepődötten az apukája
* Jó napot!-köszöntem
* Szia apa!-veregette a vállát
* Biztos te vagy az a Rebeka!-mondta az apukája
* Én , igen!-mondtam. Közben pedig oda jött hozzám Dorián anyukája és tetőtől talpig végig mér. Nem tudtam mit kéne csinálnom. Nem is csináltam semmit. Csak hagytam hogy nézegessen xD!
* Te vagy az a lány akivel az én legidősebb fiam kavar?-kérdezte elég szigorúan
* Igen én lennék az!-mondtam megijedve majd a kezem Doriánéba csavartam a háta mögött.
* Márkás a cipőd? Mivel foglalkoznak a szüleid? Sok fiúd volt eddig , vagy még van más is az én Doriánomon kívül? Milyenek a jegyeid? Nagy házatok van? Egyke vagy? D....-folytatta volna csak Dorián leállította.
* Anya! Elég volt!!-szólt rá Dorián
* Csak még egy kérdést! Tudod hogy Dorián plüss báránnyal alszik? * Gyapjaska nélkül le se fekszik. Szóval,ha nálad alszik ...
Itt szerncsére Dorián apja kézen fogta és elhívta,mondván a kutya leverte a porcelán étkészletet. Nem tudom miért , de csak a röhögés fojtogatott. :) Annyira bírom már most! Csak azt nem tudom hogy ő bír-e engem vagy nem. Rá néztem Doriánra és elkezdtem nevetni aztán ő is. Aztán fölmentünk a szobájába. Tök jóó :D! Mutatom:
* De jó a szobád!!-mondtam körülnézve
* Köszi!-mondta majd le ült az ágyára és oda hívott engem is
* Hol van Gyapjaska?-kérdeztem nevetve aztán a párnájára mutatott én meg fölemeltem és ott volt. :)) Tehát az anyukája még sem hazudott. :)) Olyan aranyos!! :)
* Jajj... de aranyos!!-mondtam majd átöleltem
* De erről egy szót se senkinek a suliból!-mondta
* Rendben!-mondtam majd neki dőltem. Majd mondta hogy nézzük meg hogy lent van-e még az öccse mert ha nem akkor az ő szobáját is megnézhetjük. Aztán nem volt lent , tehát itt fent volt a szobájába gondolom.
* Az a neve hogy Ricsi!-mondta majd benyitottunk hozzá. Épp tanult és a jobb keze alatt egy kosárlabda volt. Mutatom:
Olyan aranyosan tanult. :)* Szia!-köszöntem erre ő fölnéz rám és csak néz.
* Szia! Azt hiszem mi már találkoztunk! Az álmomban!-mondta mire én elkezdtem "olvadni" olyan aranyosan mondta!
* Na jó öcsi , befejezni!-mondta Dorián Ricsinek
* De olyan kis cuki!-mondtam
* Cuki? Inkább helyes vagy valami más , de nem cuki!-mondta
* Pedig az vagy!-mondtam majd megsimogattam a fejét
* Na jó tőled elfogadom!-mondta és megölelt. Pont át érte a derekam. :) Aztán kimentünk és újra vissza mentünk Dorián szobájába. Ott leültem az ágyára és Dorián is mellém ült majd közelebb jött és adott egy csókot. Én viszonoztam majd elvesztettem az egyensúlyom és ledőltem az ágyra Dorián pedig követett. De sajnos pont azt anyukája nyitott be. Ciki volt nagyon! Majd csípőre tette a kezét.
* Mi folyik itt? Dorián...azt hittem megbeszéltük nem?-nézett mérgesen ránk
* Igen anya , de..-hagyta abba a mondandóját
* Sajnálom...-mondtam szégyelve magam
* Hát szégyelheted is!-mondta ajánlva. Mit kapok ezért otthon...
* Anya! Nem történt semmi!-mondta Dorián
* Még jó hogy nem! Mert szerencsére bejöttem!-mondta majd becsapta az ajtót maga után. Na tessék...ez az én szerencsém -.-" ! Ennél rosszabbul még nem éreztem magam.
* Sajnálom Dorián!-mondtam.. * Most inkább megyek!-mondtam majd fölkeltem és az ajtóhoz mentem.
* Inkább én sajnálom! Te nem tehetsz semmiről! De ha annyira menni akarsz akkor kikísérlek az ajtóig!-mondta majd kicsit rám mosolygott..
* Rendben!-mondtam majd kimentem volna ha csak nem állta volna el az utam Ricsi.
* Miért mész el? És miért kiabált anya az előbb?-nézett rám majd Doriánra
* Nem érdekes! Menj a szobádba! Rebi sajnos elmegy!-mondta Dorián a hátam mögött , majd rá néztem.
* Szia Ricsi!-simogattam a fejét majd lementem a lépcsőn..jött utánam Dorián is.
Lent az anyukája teregetett kint a fedett teraszon , az apukája pedig polcokat szerelt a szobába. Nem akartam megzavarni tehát nem köszöntem. Szomorúan nyitom ki az ajtót és lépek egyet kifelé aztán megfordulok és Dorián szemébe nézek. (Olyan szép kék szeme van!!) Gondolkoztam kicsit majd adtam az arcára egy puszit. Nem így akartam , de majdnem mellettünk teregetett az anyukája. Majd elmentem. Vissza néztem , integettem és ő is majd eltűnt. Lehet hogy most haragszik rám nem tudom , de majd csak kibékülünk. Most majd a németekkel is törődnünk kell mert holnaptól megint a sulinkba lesznek. Mert eddig a diri meg a lánya elvitte őket Balatonra ♥ és Budapestre ♥ egy kicsit körülnézni. Talán még Keszthelyre ♥ is mentek...mintha azt mondta volna a diri lánya. Na mindegy...holnap amúgy is kemény napunk lesz nekünk négyünknek. Mikor hazaértem már mindenki otthon volt. Kivétel nélkül. Mandy , Rajmund , Emília és barátja a kanapén kártyáztak majd mikor észre vettek oda hívtak hogy játszak velük. Most nem volt kedvem..főleg nem Rajmundal. Szóval inkább fölmentem a szobámba. Mikor benyitottam anya pakolászott a szekrényembe.
* Szia anya! Te meg mit csinálsz?-kérdeztem meglepetten
* Szia Rebeka! Inkább te mit csináltál eddig hogy nem voltál itthon?-hagyta abba a pakolást
* Hát...én..csak..az új barátomnál voltam!-mondtam teljesen nyugodtan
* Az új barátoddal? Mesélj, ki az?-mondta majd leült az ágyamra
* Hát...Doriánnak hívják és most épp nem jár suliba , de majd fog!-nyugtattam anyát * Na és nála voltam mert elhívott magukhoz. * Az anyukája nem valami kedves , viszont az apukáját bírom!-mondtam
* Értem , majd szeretném én is megismerni!-mondta majd kiment a szobámból. Én meg benéztem a szekrényembe és láttam hogy új ruhák vannak benne és a szekrényem melletti polcon új könyvek sorakoztak amiket már rég ki akartam olvasni. :)) Nagy boldogsággal lekiabálok anyának hogy: "KÖSZÖNÖM!!" Majd mentem zuhanyozni minél előbb hogy olvashassak! Aztán bebújtam az ágyba a kezembe vettem a telefonom és láttam hogy Dorián írt: "Jó éjszakát :**" :)) Én is vissza írtam: "Neked is!! :**" majd a kezembe vettem az egyik könyvet majd elkezdtem olvasni. A címe: " Angyalsors" Aztán hallottam lépteket az ajtóm előtt.
* Ki vagy Kik vagytok?-kiáltottam ki
* Hát mi!-jöttek be Mandy és barátai
* Mit akartok?-kérdeztem kicsit idegesen..még jó hogy takaró alatt voltam különben meglátták volna az Ariel-es (hercegnő♥) pizsifölsőmet a fiúk.
* Csak az Uno kártyádat!-mondta Mandy majd elvette a polcomról és kimentek az ajtón
* Jó , de hozd majd vissza!-kiáltottam utána majd olvastam tovább.
2013. augusztus 29., csütörtök
41, fejezet 1/1 ♥
Másnap a suliban Ófőin a farsangról beszéltünk. Csak azt akartam elkerülni hogy a tanár ne kérdezze meg mik leszünk , mert akkor Linett már most megtudná. Azt akarom hogy farsang napján tudja meg. Szerencsére elkerültem azt hogy megkérdezze a tanár mert csak az osztály díszítésével foglalkoztunk. Mert Amina mindenképp föl akarta rakni a koponya fejeket a plafonra.
* De Ami! A csontvázak és a koponya fejek halowinra lennének jók!-mondta Odett
* Tudom! De a farsangra is kiválóak!-mondta Ami
Aztán a tanár még is csak megengedte Aminak hogy feltegye őket. Kicsit ijesztőek voltak hogy ott lógtak a plafonon , mint az igazi hullák. De próbáltam nem felfele nézni az elkövetkezendő 3 órában. A szünetben Ami , én és Vanda kimentünk Ami bicikliéhez mert mutatni akart valamit. Hát mutatott is. Egy hatalmas pókot vett elő a biciklikosarából ami akkora volt mint a két tenyerem. Én majdnem elájultam mikor megláttam mert utálom a pókokat és rosszul vagyok ha meglátok egyet is.
* Minek hoztad ide ezt a förtelmes állatot?-kérdeztem
* Hogy rá tegyem Linett fejére! Tegnap leszólta a mosómacikat és azt hitte hogy megússza a dolgot! Nem! Amina nem felejt!!-nézett egész ijesztően
* Hát oké!-mondta Vanda egész nyugodtan és elindult a suliba. Mi pedig utána indultunk a tenyér méretű pókkal. Fúúúj!! Töri órára épp beértünk. Amina Linett mögül kilökte a padból Kevint hogy ő oda ülhessen. Kevin meglepetten nézett Aminára aki csak annyit mondott halkan hogy bocs , aztán Kevin át ült máshova ahol volt hely. Kicsit röhögnöm kellett. :) Amina fölemelte a pókot Linett feje fölé majd a tanárra nézett aki csak írt a táblára. Ami pedig lassan a fejére tette. Mikor rajta volt és Veronika épp súgni akart valamit Linettnek, észre vette a nagy majd akkorát sikított hogy a mellettünk lévő osztályból is át jött a tanár és csapata. A mi osztályunkba is mindenki Linettet és Veronikát nézte majd ők is észre vették a pókot. A tanárunk közelebb megy Linetthez majd megfogja a pókot. Nagyon izgultam Amina miatt.
* Ki tette ezt Linett fejére?-emelte fel a pókot. Amina azonnal felugrik a padból
* Én voltam tanárnő!-vallotta be
* Tudod milyen büntetés jár ezért?-kérdezte a tanárnő
* Ófői? Igazgatói? Szaktanári?-kérdezgetett Amina
* Igazgatói! Na gyere!-mondta a tanárnő idegesen
* Ez az! A harmadig igazgatóim!-örvendezett Amina. Mi hárman pedig egymásra néztünk hogy most lehet hogy kicsapják Amit a suliból. Remélem nem. Szükségünk van rá.
* Lányok nem hagyhatjuk hogy kicsapják!-mondta Vanda
* Az nagyon rossz lenne!-mondta Odett
* Menjünk a igazgatói szoba elé és ha meghalljuk azt hogy ki akaják csapni mi bemegyünk és szépen megakadályozzuk!-mondtam majd mindenki bólintott és elindultunk. De Linett ezt sem hagyta hogy megoldjuk. Mert ő utálja Amit , ki nem állhatja.
* Ti meg hova mentek?-állt föl a padtól
* Az igazgatóiba! Megakadályozzuk hogy Amit kicsapják!-mondta Odett undokan
* Nem mehettek!-tette keresztbe a kezeit
* Nem tudsz minket megakadályozni!-toltam ki Vandát és Odettet az osztályból és elindultunk. Kicsit elbizonytalanodtam mert mi van ha a beszólásunk miatt mi is kapunk igazgatóit. De aztán eszembe jutott milyen lenne Amina nélkül a suli. Borzalmas. Szóval nem hagyhatjuk! Mikor már az infó teremnél voltunk ami már közel volt az igazgatóinál , Odett megállított.
* Mi van?-kérdeztem
* Csak az hogy mi van ha mi is igazgatóit kapunk ha benyitunk csak úgy?!-mondta Odett
* Ez igaz! Otthon engem kinyírnak!-mondta Vanda
* Nyugi lányok! Amináért megtesszük igaz?-kérdeztem erre mind a kettő nagyon sóhajt majd elindulunk az igazgatói ajtóhoz. Kicsit hallgatóztunk majd épp be akartunk nyitni , de ránk kiálltott az angol tanárnő. Annyira megilyedtünk hogy azonnal hátra fordultunk a tanárnő fele és ilyedten válogattam a fejemben a megfelelő szavakat. Nem jött ki egy hang se a számon.
* Mit kerestek ti itt az igazgatóinál?-kérdezte
* Hát....
* Várj ne is próbálkozz megmagyarázni! Be!-mutatott az igazgatóiba és beküldött minket. Ott bent javában ment a tárgyalás Amina ügyében. Mikor meglátott minket Amina kicsit elmosolyodott.
* Ezek 3-an az ön ajtaja előtt hallgatóztak!-jelentette be a tanárnő a dirinek
* Miért lányok?-nézett ránk a diri
* Csak mert...nem akarjuk hogy kicsapja Aminát!-mondtam , majd Amira néztem aki csak mosolygott tovább
* Igen! Nagyon rossz lenne nélküle!-mondta Vanda majd mellé ült a bőrkanapéra
* Nagyon "üres" lenne Amina nélkül ez a suli!-mondta Odett majd ő is oda ült Amiékhoz
* Hát lányok , teljesen feleslegesen mondtátok el ezeket a szép szavakat mert...nem akarom elküldeni Aminát!-mondta a diri
* Mi? Tényleg?-kérdezte Amina meglepődve
* Tényleg! Igaz sok olyan dolgot teszel ami nem valami megengedett az iskolámban , de mindenki szeret téged , és hogy őszinte legyek én is bírlak!-mondta a diri. Nekünk közben tátva maradt a szánk. Azért is mert (hála istennek) nem akarja kicsapni Amit , meg azért is mert bírja Aminát. Ezt nem tudtam volna elképzelni a diriről.
* Kössz diri bá!-dőlt hátra Amina a kanapén mosolyogva
* Na de most kifelé! Még tart az óra!-mondta a diri majd felálltunk
* Ja , 5 percig!-mondta Ami
* Ne szólj vissza! Na kifelé!-küldött ki minket a diri
Kint a folyosón megöleltük Amit és mentünk az osztályba.
* De Ami! A csontvázak és a koponya fejek halowinra lennének jók!-mondta Odett
* Tudom! De a farsangra is kiválóak!-mondta Ami
Aztán a tanár még is csak megengedte Aminak hogy feltegye őket. Kicsit ijesztőek voltak hogy ott lógtak a plafonon , mint az igazi hullák. De próbáltam nem felfele nézni az elkövetkezendő 3 órában. A szünetben Ami , én és Vanda kimentünk Ami bicikliéhez mert mutatni akart valamit. Hát mutatott is. Egy hatalmas pókot vett elő a biciklikosarából ami akkora volt mint a két tenyerem. Én majdnem elájultam mikor megláttam mert utálom a pókokat és rosszul vagyok ha meglátok egyet is.
* Minek hoztad ide ezt a förtelmes állatot?-kérdeztem
* Hogy rá tegyem Linett fejére! Tegnap leszólta a mosómacikat és azt hitte hogy megússza a dolgot! Nem! Amina nem felejt!!-nézett egész ijesztően
* Hát oké!-mondta Vanda egész nyugodtan és elindult a suliba. Mi pedig utána indultunk a tenyér méretű pókkal. Fúúúj!! Töri órára épp beértünk. Amina Linett mögül kilökte a padból Kevint hogy ő oda ülhessen. Kevin meglepetten nézett Aminára aki csak annyit mondott halkan hogy bocs , aztán Kevin át ült máshova ahol volt hely. Kicsit röhögnöm kellett. :) Amina fölemelte a pókot Linett feje fölé majd a tanárra nézett aki csak írt a táblára. Ami pedig lassan a fejére tette. Mikor rajta volt és Veronika épp súgni akart valamit Linettnek, észre vette a nagy majd akkorát sikított hogy a mellettünk lévő osztályból is át jött a tanár és csapata. A mi osztályunkba is mindenki Linettet és Veronikát nézte majd ők is észre vették a pókot. A tanárunk közelebb megy Linetthez majd megfogja a pókot. Nagyon izgultam Amina miatt.
* Ki tette ezt Linett fejére?-emelte fel a pókot. Amina azonnal felugrik a padból
* Én voltam tanárnő!-vallotta be
* Tudod milyen büntetés jár ezért?-kérdezte a tanárnő
* Ófői? Igazgatói? Szaktanári?-kérdezgetett Amina
* Igazgatói! Na gyere!-mondta a tanárnő idegesen
* Ez az! A harmadig igazgatóim!-örvendezett Amina. Mi hárman pedig egymásra néztünk hogy most lehet hogy kicsapják Amit a suliból. Remélem nem. Szükségünk van rá.
* Lányok nem hagyhatjuk hogy kicsapják!-mondta Vanda
* Az nagyon rossz lenne!-mondta Odett
* Menjünk a igazgatói szoba elé és ha meghalljuk azt hogy ki akaják csapni mi bemegyünk és szépen megakadályozzuk!-mondtam majd mindenki bólintott és elindultunk. De Linett ezt sem hagyta hogy megoldjuk. Mert ő utálja Amit , ki nem állhatja.
* Ti meg hova mentek?-állt föl a padtól
* Az igazgatóiba! Megakadályozzuk hogy Amit kicsapják!-mondta Odett undokan
* Nem mehettek!-tette keresztbe a kezeit
* Nem tudsz minket megakadályozni!-toltam ki Vandát és Odettet az osztályból és elindultunk. Kicsit elbizonytalanodtam mert mi van ha a beszólásunk miatt mi is kapunk igazgatóit. De aztán eszembe jutott milyen lenne Amina nélkül a suli. Borzalmas. Szóval nem hagyhatjuk! Mikor már az infó teremnél voltunk ami már közel volt az igazgatóinál , Odett megállított.
* Mi van?-kérdeztem
* Csak az hogy mi van ha mi is igazgatóit kapunk ha benyitunk csak úgy?!-mondta Odett
* Ez igaz! Otthon engem kinyírnak!-mondta Vanda
* Nyugi lányok! Amináért megtesszük igaz?-kérdeztem erre mind a kettő nagyon sóhajt majd elindulunk az igazgatói ajtóhoz. Kicsit hallgatóztunk majd épp be akartunk nyitni , de ránk kiálltott az angol tanárnő. Annyira megilyedtünk hogy azonnal hátra fordultunk a tanárnő fele és ilyedten válogattam a fejemben a megfelelő szavakat. Nem jött ki egy hang se a számon.
* Mit kerestek ti itt az igazgatóinál?-kérdezte
* Hát....
* Várj ne is próbálkozz megmagyarázni! Be!-mutatott az igazgatóiba és beküldött minket. Ott bent javában ment a tárgyalás Amina ügyében. Mikor meglátott minket Amina kicsit elmosolyodott.
* Ezek 3-an az ön ajtaja előtt hallgatóztak!-jelentette be a tanárnő a dirinek
* Miért lányok?-nézett ránk a diri
* Csak mert...nem akarjuk hogy kicsapja Aminát!-mondtam , majd Amira néztem aki csak mosolygott tovább
* Igen! Nagyon rossz lenne nélküle!-mondta Vanda majd mellé ült a bőrkanapéra
* Nagyon "üres" lenne Amina nélkül ez a suli!-mondta Odett majd ő is oda ült Amiékhoz
* Hát lányok , teljesen feleslegesen mondtátok el ezeket a szép szavakat mert...nem akarom elküldeni Aminát!-mondta a diri
* Mi? Tényleg?-kérdezte Amina meglepődve
* Tényleg! Igaz sok olyan dolgot teszel ami nem valami megengedett az iskolámban , de mindenki szeret téged , és hogy őszinte legyek én is bírlak!-mondta a diri. Nekünk közben tátva maradt a szánk. Azért is mert (hála istennek) nem akarja kicsapni Amit , meg azért is mert bírja Aminát. Ezt nem tudtam volna elképzelni a diriről.
* Kössz diri bá!-dőlt hátra Amina a kanapén mosolyogva
* Na de most kifelé! Még tart az óra!-mondta a diri majd felálltunk
* Ja , 5 percig!-mondta Ami
* Ne szólj vissza! Na kifelé!-küldött ki minket a diri
Kint a folyosón megöleltük Amit és mentünk az osztályba.
2013. augusztus 17., szombat
37. fejezet 1/2 ♥♥
Mikor felértünk a termünkbe észrevettem,hogy egy srác ül a helyemen.
* Ááá! Itt meg történt! -kiáltott fel Ami,és a srácra mutatott.
* Nem hittem volna,hogy így megvisel,ha elfoglalják a helyemet-mondtam.
* Nem azzal van a baj,hanem ezzel-mutatott a fiú szerkójára.* Ez a suli ünnepi-egyenruhája!!* Baah! Ki jár ilyenekben?-csodálkozott Ami a srác ruháján
* Igázábol,a régi sulimban egyenruhá volt. Csák megszokásból vettem fel.-szabadkozott a hívatta vendégünk. * Bocs,még be sem mutatkoztám. Valentin vagyok. Heilligenstadtból jövöktem. Németországban nöttem fel,és most hazá költözök. Ti kik vagytok?-kérdezte elég furcsa beszéddel
* Rebeka vagyok,de mindenki csak Rebinek szólít.-mondtam mosolyogva. Kicsit különc a srác a zakóban,meg az akcentusával,de azért kedvesnek tűnik.
* Odett vagyok,üdv a suliban!-mondta Odett
* Én meg Vanda. Ez a kis csaj mellettem pedig Amina-mutatott Ami-ra * Nem mindig ilyen ám , Csak tetszel neki,ezért gorombáskodik.-közölte Vanda. Erre Amina fejbe vágta Valentine sapijával.
* Aú!-kiáltott fel Vanda* Ezt most miért kaptam?
* Tetszik ám a nagy fenéket! Előbb jönnék össze egy széles orrú békagyíkkal mint ezzel a sznob majommal!!-kiabálta Ami Odett fülébe
* Csönd! Hát nem látjátok,hogy még ő is itt van?-mondta Odett
* Igaz. Menj ki,te Valter,vagy hogy is hívnak. Hagyj minket veszekedni!-mondta Amina. Én inkább karon fogtam az új fiút,és kivezettem a teremből,hogy az osztály kevésbé őrült felével ismerkedjen meg.
* Te,Rebi,tényleg olyan olyan sznobnak nézek ki? A régi sulinkban mindenki ilyenekben járt..-nézett rám majd rögtön a földre
* Háát,egy kicsit.
* Be kell,hogy vállaljam a beszédhibám miatt szégyenlős vagyok. Nem szeretnék valami cikis gúny névet.-vallotta be. Hirtelen remek ötletem támadt. Ha segítek neki a beszédben,talán ő is segít a németekkel. Elmondtam neki és ő is örült. Megbeszéltük,hogy suli után át jön hozzám tanulni. Az ebéd szünetben sms-t jelzett a telóm. Dorián írt.
Dorián: Sziia! Találkozunk délután nálam? Kettő körül?
Én: Bocsi,ma nem jó. Majd holnap. Megígértem valamit egy suli társamnak!
Dorián: Ki a tag?
Én : Nem ismered. Most költözött ide.
~DORIÁN SZEMSZÖGE~:
Ki lehet az a tag akiért Rebi lepattint engem? Remélem nem az a bunkó Martin,már megint. Jobb lesz,ha utána nézek...Nem féltékenységből,csak mert Rebi a barátom és nem akarom,hogy az a barom elszúrja a napjait,már megint. DE TÉNYLEG NEM FÉLTÉKENYKEDEM!! Csak meg akarom tudni hogy kivel lesz.
Nálam , Valentint tanítom kicsit a magyaros beszédre. Először a "r" betűt pörgetve mondta majd egyre jobban ment. A végére már traccs partit tartottunk. :) Jó volt de még mindig nem az igazi a magyaros beszéde , de már alakul. Arról beszélgettünk hogy milyen helyek vannak itt Keszthelyen ahol bulizni lehet , meg ahol vannak a történelmi helyek O.o ! LOL ! Majd miközben épp a németet tanultam valaki hívott a mobilomon...Dorián...:))
Dorián: Szia Rebi tudom hogy lemondtad a találkát de muszáj lesz találkoznom veled!
Én: De most nem lehet mert épp korrepetálok!
Dorián: Értem! Akkor sziia!-mondta letörve. Utána kicsit rosszul éreztem magam , de folytatni is akartam a korrepetálást. Már jól megy neki. :) Aztán kicsit kérdezgettem a csajokról a suliból.
* Tetszik eddig valaki a suliból?-kérdeztem mosolyogva
* Senki!-mondta egész magyarosan
* Még Ami sem?-kérdeztem
* Főlleg Amina nem!!-mondta
* Oké!-mosolyogtam
* Oh... mennem kel! Anyám hívott hogy menjek vele új tanszereket venni!-állt fel az ágyamról
* Rendben! Szia! Köszönöm a korrepetálást!-köszöntem meg
* Én kösznöm!-mondta majd kiment az ajtón. Aztán egyedül maradtam a házban. Kicsit gondolkoztam , majd eszembe jutott Dorián. Gyors felhívtam. Most meg neki nem jó! O.o! Áh nem értem. Az előbb még annyira beszélni akart velem most meg lemondja. Na mindegy biztos van valami oka annak hogy le mondta. Aztán lementem a konyhába majd csináltam magamnak szendvicset. Mikor indultam a nappaliba hogy tv-t nézzek berontott Amina , Vanda és Odett.
* Szia Rebi!-kiáltott Ami
* Sziasztok!-köszöntem meglepetten
* Bocsi hogy csak így berontottunk de ez most nagyon fontos!-mondta Vanda
* Ahha!-nézett rám Odett
* Itt vannak a jelmezek! A tiéd , Odetté , enyém , Amié!-vette ki a zsákból a jelmezeket. Mindenki felvette a jelmezeket. Mikor a nappaliba össze gyűltünk hogy megnézzük egymást mindenki szakadt a röhögéstől. Majd este 9-kor anyáék haza jöttek mi pedig még egy kicsit hülyültünk a jelmezekkel aztán mindenki haza ment. Majd én is meg ettem azt a szendvicsemet amit nem hagytak hogy megegyem. Aztán mentem zuhanyozni majd elaludtam.
* Ááá! Itt meg történt! -kiáltott fel Ami,és a srácra mutatott.
* Nem hittem volna,hogy így megvisel,ha elfoglalják a helyemet-mondtam.
* Nem azzal van a baj,hanem ezzel-mutatott a fiú szerkójára.* Ez a suli ünnepi-egyenruhája!!* Baah! Ki jár ilyenekben?-csodálkozott Ami a srác ruháján
* Igázábol,a régi sulimban egyenruhá volt. Csák megszokásból vettem fel.-szabadkozott a hívatta vendégünk. * Bocs,még be sem mutatkoztám. Valentin vagyok. Heilligenstadtból jövöktem. Németországban nöttem fel,és most hazá költözök. Ti kik vagytok?-kérdezte elég furcsa beszéddel
* Rebeka vagyok,de mindenki csak Rebinek szólít.-mondtam mosolyogva. Kicsit különc a srác a zakóban,meg az akcentusával,de azért kedvesnek tűnik.
* Odett vagyok,üdv a suliban!-mondta Odett
* Én meg Vanda. Ez a kis csaj mellettem pedig Amina-mutatott Ami-ra * Nem mindig ilyen ám , Csak tetszel neki,ezért gorombáskodik.-közölte Vanda. Erre Amina fejbe vágta Valentine sapijával.
* Aú!-kiáltott fel Vanda* Ezt most miért kaptam?
* Tetszik ám a nagy fenéket! Előbb jönnék össze egy széles orrú békagyíkkal mint ezzel a sznob majommal!!-kiabálta Ami Odett fülébe
* Csönd! Hát nem látjátok,hogy még ő is itt van?-mondta Odett
* Igaz. Menj ki,te Valter,vagy hogy is hívnak. Hagyj minket veszekedni!-mondta Amina. Én inkább karon fogtam az új fiút,és kivezettem a teremből,hogy az osztály kevésbé őrült felével ismerkedjen meg.
* Te,Rebi,tényleg olyan olyan sznobnak nézek ki? A régi sulinkban mindenki ilyenekben járt..-nézett rám majd rögtön a földre
* Háát,egy kicsit.
* Be kell,hogy vállaljam a beszédhibám miatt szégyenlős vagyok. Nem szeretnék valami cikis gúny névet.-vallotta be. Hirtelen remek ötletem támadt. Ha segítek neki a beszédben,talán ő is segít a németekkel. Elmondtam neki és ő is örült. Megbeszéltük,hogy suli után át jön hozzám tanulni. Az ebéd szünetben sms-t jelzett a telóm. Dorián írt.
Dorián: Sziia! Találkozunk délután nálam? Kettő körül?
Én: Bocsi,ma nem jó. Majd holnap. Megígértem valamit egy suli társamnak!
Dorián: Ki a tag?
Én : Nem ismered. Most költözött ide.
~DORIÁN SZEMSZÖGE~:
Ki lehet az a tag akiért Rebi lepattint engem? Remélem nem az a bunkó Martin,már megint. Jobb lesz,ha utána nézek...Nem féltékenységből,csak mert Rebi a barátom és nem akarom,hogy az a barom elszúrja a napjait,már megint. DE TÉNYLEG NEM FÉLTÉKENYKEDEM!! Csak meg akarom tudni hogy kivel lesz.
Nálam , Valentint tanítom kicsit a magyaros beszédre. Először a "r" betűt pörgetve mondta majd egyre jobban ment. A végére már traccs partit tartottunk. :) Jó volt de még mindig nem az igazi a magyaros beszéde , de már alakul. Arról beszélgettünk hogy milyen helyek vannak itt Keszthelyen ahol bulizni lehet , meg ahol vannak a történelmi helyek O.o ! LOL ! Majd miközben épp a németet tanultam valaki hívott a mobilomon...Dorián...:))
Dorián: Szia Rebi tudom hogy lemondtad a találkát de muszáj lesz találkoznom veled!
Én: De most nem lehet mert épp korrepetálok!
Dorián: Értem! Akkor sziia!-mondta letörve. Utána kicsit rosszul éreztem magam , de folytatni is akartam a korrepetálást. Már jól megy neki. :) Aztán kicsit kérdezgettem a csajokról a suliból.
* Tetszik eddig valaki a suliból?-kérdeztem mosolyogva
* Senki!-mondta egész magyarosan
* Még Ami sem?-kérdeztem
* Főlleg Amina nem!!-mondta
* Oké!-mosolyogtam
* Oh... mennem kel! Anyám hívott hogy menjek vele új tanszereket venni!-állt fel az ágyamról
* Rendben! Szia! Köszönöm a korrepetálást!-köszöntem meg
* Én kösznöm!-mondta majd kiment az ajtón. Aztán egyedül maradtam a házban. Kicsit gondolkoztam , majd eszembe jutott Dorián. Gyors felhívtam. Most meg neki nem jó! O.o! Áh nem értem. Az előbb még annyira beszélni akart velem most meg lemondja. Na mindegy biztos van valami oka annak hogy le mondta. Aztán lementem a konyhába majd csináltam magamnak szendvicset. Mikor indultam a nappaliba hogy tv-t nézzek berontott Amina , Vanda és Odett.
* Szia Rebi!-kiáltott Ami
* Sziasztok!-köszöntem meglepetten
* Bocsi hogy csak így berontottunk de ez most nagyon fontos!-mondta Vanda
* Ahha!-nézett rám Odett
* Itt vannak a jelmezek! A tiéd , Odetté , enyém , Amié!-vette ki a zsákból a jelmezeket. Mindenki felvette a jelmezeket. Mikor a nappaliba össze gyűltünk hogy megnézzük egymást mindenki szakadt a röhögéstől. Majd este 9-kor anyáék haza jöttek mi pedig még egy kicsit hülyültünk a jelmezekkel aztán mindenki haza ment. Majd én is meg ettem azt a szendvicsemet amit nem hagytak hogy megegyem. Aztán mentem zuhanyozni majd elaludtam.
2013. augusztus 10., szombat
Bocsánat!! :))
Sziasztok! :D Most jöttem haza Balatonról és azért nem tudtam írni új fejezetet...:/ De most neki állok :D
2013. augusztus 2., péntek
37. fejezet ♥ 1/1 ♥ = Széles orrú békagyík XDD ♥
(Széles orrú békagyík)
1. Beni ébresztett. Hajnali ötkor kopogott a szobám ajtaján. Én: Mi van? Szörnyecske van az ágyad alatt,és félsz elaludni?-szekáltam. ( amúgy nem szokásom bántani,csak dühös voltam az ébresztés miatt)
* Neeem,nem vagyok dedós. Izéé...szóval, tudod van egy osztálytársam,ööö
* Nyögd már ki!-szóltam rá
Erre komoly arcot vágott,még a hangja is komolyabb lett.
-*sóhaly* van egy lány az osztályban,Lili. És nagyon kedves,meg okos,és ...
Itt félbeszakítottam.
* Beni,Beni, neked tetszik az a lány.-nevettem. Az álmosságomat pedig már el is felejtettem.
* Ez így nem teljesen igaz!-háborodott fel.
* De,de!-kuncogtam.
* Na jó,térjünk a lényegre! Mit szeretnek a lányok?
* Először is,milyen ez a Lili? Csajos? Sportos? Félénk? Vagy vagány ?
* Háát,kicsit félénk,de jó fej.
* Légy nagyon figyelmes,de ne tolakodó.Érdeklődj az iránt amiét ő is.
* És ez szerinted bejön?
Na,ez volt az a pont,mikor nem tudtam el folytani a nevetést
A kis Rómeó! XD
Mivel már nem tudtunk vissza aludni,lementünk a konyhába regelit készíteni anyuéknak.
* Ha kapnak egy kis meglepit,anyu engedékenyebb lesz.-vélekedett Beni.
Azt leszámítva,hogy Beni egykis tojáshéllyat is tett a rántottába,egész jól sikerült.
* Pfujj! mi ez a kajámban?-kérdeztem undorodva.
* Tojáshéj.-vágta rá lazán az öcsém.
* Pfujj!-köptem ki.
* Bocs,azt hittem ROPOGÓSAN szereted.
* De,ennyire ne legyen!
Második fura dolog: Linett a suliban.Kedves volt velem(!?) Még azt is felajálotta,hogy segít a németekkel.
* Köszi,izé,de miért?-valahogy nem bíztam a hirtelen jött kedvességében,hiszen tegnap még a facebook falamra posztolgatott undok megjegyzéseket.
* Hát tudod,felebaráti szeretetből.Meg tudod,én nagyon jól beszélek németül.
Linett meg a szeretet?
* Írtam nektek egy cetlit,azzal amit illene mondatok majd nekik.
* Odettenk,Vandának és Aminak is?-ámultam.
* Ahha. Itt vannak.
* Köszi.-Mi lehet vele? Azt hittem utálja Odettéket?
Pár perccel később megérkeztek a lányok.Ők is csodálkoztak Linetten.
* Szerintem rájött,hogy eddig milyen bunkó volt velünk,és így próbál engesztelni.-találgatott Odett.
* Szerintem Linettet elrabolták az ufók,és kicserélték a jófej klónjára.-gondolkodott Amina.
* Am,ugye ezt te se hiszed el?-kérdezte Vanda.
* Nevess csak! Mi lesz,ha legközelebb téged rabolnak el? Vagy Rebit és Odettet?-most elsápadt * És ha engem?Nem akarom,hogy elvegyék az agyamaaat!!
* Nyugi,biztonságban vagy,ahhoz,hogy elvegyék az agyad,először is agyra lenne szükséged.-nyugtatta meg Odett,cseppet sem undokan,inkább kedvesen .
* Huh. Tényleg. De jó nekem.
Második órát a cserediákokkal töltöttük.Mindenki kapott egy partnert. Én egy Helen nevű lánnyal alkottam egy csapatot.Hogy is mondjam,a külseje nemigazán tett rám jó benyomást.Gót volt.Szóval be akartam mutatkozni neki,így hát elővettem a zsebemből a szöveg,nem hangzott túl "németesen".Mikor befejeztem a szövegemet,Helen úgy nézett mintha egy másik bolygóról jöttem volna,hiába beszéltem hozzá a saját anyanyelvén.
* Einshuldigung,was sagst du?
Erre elismételtem még egyszer a szöveget.Be kell vallanom elég cikinek éreztem magam.Épp a mondandóm közepén tartottam,mikor Odett félbe szakított.
* Fejezd be! Ez nem is németül van.
* Hanem?!
* Mit tudom én,talán oroszúl.Linett becsapott. Képzeld mikor köszöntöttem őket mindenki rajtam röhögött. Nagyon leégtem. Szőrnyen éreztem magam. Nem is tudtam mit csináljak szégyenembe. Gyors inkább hátat fordítottam a németeknek és elindultam a suliba. Aztán valaki a hátamba kapaszkodott és Odett volt az. Vigasztalni próbált vagy mit. Aztán ott bent Odett elmesélte Aminak hogy mi történt és Amina kicsit ideges lett , de nem annyira mint szokott. :)
* Te kis izé!-mondta Ami Linettnek
* Mizé?-kérdezett vissza Linett
* Te kis...kis...-találgatott Ami * Te kis széles orrú békagyík!-mondta Ami. Tuti a Szent Johanna Gimiből vette...:) Mivel olvassa.. :)
* Hogy mondtad?-kérdezett vissza Linett
* Azt mondtam hogy széles...-kezdte Ami
* Orrú...-folytatta Odett
* Békagyík!-fejezte be Vanda. Mire mindannyian nevettek.
* Ezt neked Linett!-fordult meg Ami és rá csapott a fenekére XD
* Uh...fújj!-mondta Linett
Nagyon kedves volt Amitól hogy megint megpróbált megvédeni. De mindegy...már leégtem...ezellen már nem tudok mit tenni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)