Én és Martin végre együtt <3
Reggel kimentem a teraszra a csizmámban és fölkaptam a kabátomat is és vittem magammal a puha párnámat is hogy rá támaszkodjak. Miközben kint a teraszon gondolkodtam a tegnapi napon Mendy jelent meg mellettem. Ő is hozott magával egy párnát és mellém rakta majd rá támaszkodott és csak volt.
* Valami baj van?-kérdeztem mert már nem bírtam ki hogy ne kérdezzek rá. Nagy sóhajt hallok majd megszólal és rám néz lenézően
* Még kérded? Láttam hogy tegnap lefotóztál miközben cseteltem Rajmundal!-mondta majd újra rá támaszkodott a párnájára
* Igen mert.........áh ezt nem tudom kimagyarázni igaz?-mosolyogtam
* Nem , ezt nem!-mosolygott vissza
* Na én mentem enni!-mondtam majd bevittem a szobámba a párnámat és levettem a csizmát és a kabátot. Lementem a lépcsőn és az asztalhoz ültem. Majd Mendy is csatlakozott és anya is. Csak egy valaki hiányzott a reggelinél. Az öcsém. Mindig velünk szokott reggelizni , de ma nem volt ott. Nagyon fúrcsáltam.
* Anya hol van Beni?-kérdeztem majd Mendy is ránézett értetlenül anyára
* El ment az apátokkal valamerre!-mondta
* Mikor jön vissza?-kérdezte Mendy
* Holnap!-válaszolt anya. Mire össze néztünk Mendyvel és folytattuk a reggelizést. Reggeli után nem volt semmi ötletem hogy mit csináljak ma. Igazából nem volt kedvem semmihez sem. Leültem a kanapéra és néztem a tv-t. Olyan unalmas volt. Semmi jó nem ment sehol , egyik csatornán sem. Aztán eszembe jutott hogy már mióta megszeretnék nézni egy filmet amire sose jutott időm. Na most van rá időm bőven. Pont indulni akartam föl a szobámba mikor anya szólt hogy elmegy Mendyvel egy kis időre a városba vásárolni mert Mendynek kellettek új ruhák. Miután elköszöntem tőlük bezártam az ajtót és neki támaszkodtam egy nagy sóhajjal. Erre valaki megint kopog az ajtón. Én erre:
* Anya mit hagytál itthon?-nyitottam ki az ajtót dühösen mire meg akadt a lélegzetem mert Martin állt az ajtóban
* Ömmm.......szia Rebi!-köszönt Martin
* Jajj bocsi hogy kiabáltam , nem akartam!-tettem a szám elé a kezem
* Semmi gond! Láttam elmenni anyukádékat!-mondta mosolyogva
* Jah igen! Ömm..... gyere be!-tessékeltem be Martint a házba
* Csak azért jöttem hogy megkérdezzem.... lenne-e kedved sétálni velem és Vandával?-kérdezte
* Hát persze!-mondtam majd elgondolkodtam a filmen amit meg akartam nézni ,de már sajnos igent mondtam Martinnak. Hát már mindegy!
* Akkor megyek és át öltözök!-futottam fel a szobámba. Magamra kaptam valami egyszerű ruhát és már mentem is le. Elpakoltam a tányérakat amiket elöl hagytam a filmnézésre és mentünk ki a házból majd bezártam az ajtót.
* Most Vandáért megyünk?-kérdeztem
* Igen! Hisz mondtam nem?-mosolygott
* De!-válaszoltam majd befordultunk Vandáékhoz. Szerencsére Vanda nyitott ajtót így könnyebben elkérhettük. Miközben Vandát vártuk hogy jöjjön már anya hívott. Ajjajj és ekkor esett le nekem is hogy még mindig szobafogságban vagyok úgy hogy azt kell mondanom anyának hogy otthon vagyok. Nem mondhatom el neki hogy csavargok egyet a barátaimmal mert akkor teljesen kiakadna. Gyorsan figyelmeztettem Vandát és Martint hogy szigorúan maradjanak csendben majd fölvettem a telefont és nyúgottságot színleltem.
Én: Szia anya!-mondtam mintha minden rendben menne
Anya: Szia Rebikém! Képzeld otthon hagytam a pénztárcám és már nem érek vissza időben érte , eltudnád hozni nekem?-kérdezte
Én: Hát persze! Már is ott vagyok! Szia!-köszöntem el anyától majd kinyomtam a telefont és elújságoltam nekik hogy hova kell mennem ,de gyorsan. Azt mondták hogy ők is jönnek velem. Gyorsan haza siettünk és előkerestem anya pénztárcáját és futottunk anyáékhoz a plázába. Mikor oda értünk mondtam Martinéknak hogy várjanak meg kint a pláza előtt nehogy meglássa őket anya. Így is lett. Én gyorsan befutottam a plázába és kerestem őket a tekintetemmel majd megláttam amint anya integet a mozgólépcsőn jelezve azzal hogy ott vannak. Oda futottam de miközben futok neki esek egy srácnak majd hátra esek és beverem a fejem. Aztán már csak arra emlékszem hogy a plázában ülök egy székben és Dorián meg anya ül velem szemben. Azt hittem hogy csak hallucinálok , de nem. Tényleg Dorián ült előttem és anya. Anyát még megértem hogy ott ült ,de azt nem tudom hogy Dorián miért.
* Jól vagy?-kérdezte Dorián aggódó tekintettel
* Igen jól!-fogtam meg a fejem és a másik kezemmel pedig csipkedtem magam mert úgy gondoltam hogy csak álmodok
* Gyere kicsim haza megyünk!-mondta anya majd fel állt
* Vár egy kicsit anya!-emeltem meg a kezem és Doriánra néztem
* Tudom most azt kérded hogy miért ülök veled szemben igaz?-nevetett Dorián
* Igen , pontosan!-helyeseltem
* Hát azért mert én voltam az akinek neki futottál!-mosolygott
* Tényleg? Oh.... bocsi hidd el nem akartam!-fogtam meg jobban a fejem
* Tudom! Nem érdekes!-legyintett majd föl állt és felsegített engem is a székből. Elköszöntünk egymástól és anya kikísért a pláza elé ahol Martin és Vanda vártak. Azt hittem hogy lebukunk és soha többet nem enged ki a szobámból ,de szerencsére nem így történt. Oda adtam anyának a pénztárcáját és vissza ment Mendyhez én pedig Martinhoz és Vandához akik éppen kő , papír , olló-ztak és mikor észre vettek hogy ott állok mögöttük elkezdtünk nevetni majd kérdőre vontak.
* Hol voltál eddig? -kérdezte Vanda
* Hát bent a plázába!-tártam szét a karom
* Eddig tartott oda adni egy pénztárcát?-kérdezte
* Nem is voltam bent sokáig!-mondtam
* Áh.. nem! Csak 10-szer megvertem Martint kő,papír,ollóban! Bocs 11-szer!-mondta
* Bocsi ha kicsit sokat voltam bent!-kértem bocsánatot mind a kettőjüktől majd elfogadták a bocsánat kérést és elindultunk sétálni a parkerdőbe. Gyönyörű az a hely! Miközben sétáltunk Vandát hívta valaki és sajnos azt mondta az az illető Vandának hogy siessen haza mert az egyik unokatesója kórházba került és mennek meglátogatni. Elköszöntünk Vandától majd csak mi folytattuk együtt a sétálást. Majd mikor egy hídhoz értünk Martin elkezdett hozzám beszélni amit eddig a sétálás közben nem tett meg.
* Rebi!-mondta a nevem mire felkaptam a fejem és felé néztem * Mondanom kell neked valamit!-mondta. Jajj ne! Ezt szokták mondani a filmekben is mikor valami nagy bejelentést tesz a fiú a lánynak
* Igen!-mondtam várva a mondatát és azt remélve hogy valami jót mond és nem egy nagy hülyeséget
* Tetszel nekem!-mondta majd el állt a lélegzetem! * Tudom hogy ez most váratlanul ért igaz?-nézett a szemembe
* Igen! Váratlanul ,de nem gond!-mosolyogtam. Igazából mindig is éreztem hogy tetszem neki ,de azt hittem hogy nem fogja majd bevallani. Hát tévedtem.
* Nem gond?-nyílt nagyra a szeme
* Nem! Ugyanis nekem is tetszel!-vallottam én is be neki majd láttam az örömöt az arcán
* Most csak hülyésketsz igaz?-fordult teljesen felém
* NEM!-nevettem majd Martin megfogta a kezem. Ilyet még nem éreztem!!
* Akkor jó!-hajolt közelebb hozzám majd adott egy puszit szigorúan még az arcomra! Aztán el kellett indulnunk haza nehogy anya érkezzen meg előbb mint én. Egész haza fele úton fogta a kezem. :) Majd a házunk előtt elengedte és elkezdett fázni a kezem ezért beletettem a zsebembe és előszedtem gyorsan a kulcsot. Kinyitottam az ajtót majd elköszöntünk egymástól egy puszival és bementem a házba. Ott aztán nagy örömmel mentem fel a szobámba és elkezdtem olvasni a kedvenc könyvemet ami a szerelemről szól. Majd egy fél óra múlva meg érkeztek anyáék. Mendy 3 hatalmas szatyrokat cipelt be a szobájába anya pedig lent neki állt a vacsorának. Át mentem Mendyhez és megnéztem az új ruháit. Borzalmasak!!! Tiszta emós cuccok!!
* Te ezt hordani fogod valamikor is?-mutattam föl Mendynek egy szakadt fekete színű bőrdzsekit aminek a váll részén kis hegyes izék álltak ki!
* Képzeld igen! Hordani fogom!-kapta ki a kezemből
* Te tényleg nem vagy magadnál!-mondtam majd kimentem a "rémálmomból" majd lementem a földszintre anyához. Segítettem neki a vacsoránál meg a terítésben is. Igazából nem azért mentem le hozzá hogy segítsek neki hanem hogy megkérdezzem tőle hogy miért vette meg Mendynek azokat a borzalmas ruhákat , de nem akartam faggatni. Miután meg vacsorázott mindenki én lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágyamba és olvastam egy keveset majd Martinra gondoltam és Benire hogy holnap végre haza jön aztán eszembe jutott Dorián is hogy vajon fájt-e neki mikor neki futottam aztán eszembe jutott még egy személy. Felmalyer Dávid!! Olyan régen láttam már és most hogy össze jöttem (végre) Martinnal el kell felejtenem. A kezembe kaptam a mobilom és kitöröltem a képeit és az emlékeket is próbáltam ,de azt lehetetlen. Mindegy , majd csak elfelejtem. Vagy nem :( Remélem nem futottam gyorsan bele ebbe a szerelembe. :)
~Martin szemszöge~
Mikor haza fele indultam a "barátaim" meg állítottak.
* Na mi van Martin? Meg szerezted már Rentai Rebekát vagy még mindig szerencsétlenkedsz?-kérdezte Rajmund. Sajnos 1 héttel ezelőtt Rajmund oda jött hozzám hogy szerezzem meg neki Rebekát , de ez fordítva sikerült. Nem Rajmundnak szereztem meg Rebit hanem magamnak. Nem tehetek róla hogy nekem is megtetszett Rebeka. De ezt persze nem mondhatom el Rajmundnak mert akkor megöl.
* Nem még nem sikerült!-próbáltam kikerülni és elmenni
* De miért?-kérdezte
* Mert nincs egy jó alkalmam rá!-válaszoltam * Amúgy meg , neked már van egy barátnőd nem? Rebeka húga ugye?-kérdeztem
* Áh....ő nem kell! Csak szédítem!-nevetett gonoszan
* Értem! Nálad bunkóbbat nem ismerek! Na császtok!-köszöntem el és haza mentem
~Az én szemszögem~
Letettem a könyvemet az asztalomra és aludni próbáltam majd rá jöttem hogy úgy nem tudok elaludni hogy nem kívántam anyának Jó Éjt-et. Gyorsan kívántam és elaludtam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése