34. fejezet

Másnap reggel az iskolában az igazgató bejelentette hogy német csere diákok jönnek a sulinkba! Amiva és Odettel összenéztünk hogy mi az hogy német csere diákok jönnek ide. Mikor ott hagyott minket az igazgató mindenki a németekrő kezdett el beszélni. Nagyon izgatott lettem ettől a hírtől , de egyben boldog is voltam hogy megismerhetek pár német gyereket és lehet hogy annyira jóba leszek valamelyikkel hogy nyáron majd hozzájuk megyek nyaralni. :) Az nagyon jó lenne. Amina viszont egy cseppet sem rajongott azért hogy németek jönnek majd ide így hát Gyuri bácsi (igazgató) után futott azzal hogy:
*Gyuri bácsi magának valami baja van velem! Csakis az lehet az oka hogy német nyelvű srácokat hív ide , elvégre én angolt tanulok és ezt maga is tudja! Hogy fogom majd megértetni magam velük? Mit ártottam magának?-kérdezte Ami
* Nekem semmit...Csak a kocsimnak!-mondta a diri
* Az a horpadás magától került oda! Megy össze a kocsija diri báá!-jegyezte meg Amina
* Neked meg az agyad megy össze!!-kiabálja vissza a diri bá Aminának és erre mindenki elkezd röhögni. Amina nem képes belenyugodni abba hogy pont német srácok és csajok jönnek ide és nem angolok. Én nekem sem lesz azért könnyebb mert nem sokat tudok németül pedig németes vagyok. Hisz a tanárunk egyrészt bolond mésrészt az osztálytársam is jobban tud nála németül. Szóval....!
* Ugye te voltál!-mondtam
* Még is micsoda?-kérdezte kajálás közben az ebédlőben
* Tudod te! Te horpasztottad be a diri kocsiját igaz?-mosolyogtam
* Még hogy én? Láttam egy lányt gördeszkázni a diri háza előtt a kocsijánál és az az ügyetlen lány rá ugrott a szélvédőjére és amikor meghallottam a riasztót a csaj elfutott és a deszkát meg a kezembe nyomta és ott hagyott! Rebi....ugye milyen szörnyű emberek vannak??-fogta meg a vállam
* Hát igen...! Ugye nem hiszed hogy ezt bevettem? Tudom hogy te voltál!-mondtam és közben nevettem azon ahogy elkébzeltem Amit a diri háza előtt egy gördeszkával a kezében. Nagyon vicces lehetett. :) Bár a dirinek nem nagyon!
* Szóval nem hiszel nekem?-kérdezte
* Nem! Mert ismerlek..tudom hogy mindig oda jársz gördeszkázni és senkinek nem jutna az az eszébe hogy a diri háza előtt gyakoroljon csak neked!-mondtam és még mindig nevettem
* Hát oké! Gondoltam hogy nem fogsz hinni nekem!-mondta majd mosolyogni kezdett rám. Kajálás után pedig következett a föci óra. :) Imádom a föcit. :) És pont Németországot vettük és Londont. Nagyon izgalmas volt a Londonos rész viszont a Németország még nem tudott annyira izgatni mint London. Imádom Londont!!! :) Órák után hazament mindenki csak én , Vanda , Ami és Odett maradtunk ott az osztályunkba hogy elő készítsük hogy mik lesznek a díszek majd a farsangra. Ami hozott egy csomó halál fejet és apró csontokat amik igaziak voltak és hozott még egy olyan képet ahol a diri föl van akasztva. XDD!! Azt ő maga csinálta! Olyan hülye!! :) De mi így szeretjük! :) Vanda meg hozott egy csomó fodrot meg mindent , Odett pedig csak magát hozta :) ! Én meg pár díszes növényt és állarcokat. Miután elő készítettük őket mindenki a jelmezéről kezdett el beszélni a másiknak. Ami boszorkány lesz , Vanda zsiráf lesz , Odett egy 80-as évek beli diszkó királynő lesz , én pedig Hófehérke és mint tudjuk Linett is. Az osztályunkba van két szerelmes pár akik nagyon de nagyon szerelmesek egymásba és ők Rómeó és Júlia lesznek. :) Annyira illenek egymáshoz és bírom is őket! Nagyon kedvesek. Aztán mikor kitárgyaltuk egymást mindenki távozott a helyszínről csak én maradtam egy kicsit. Miközben nézegettem a díszeket és az osztályomat valaki kopogott az ajtón majd benyitott. Dorián volt az!! :) Nagyon meglepődtem , először el sem hittem hogy ő az!
* Dorián te vagy az?-mosolyogtam
* Igen! Na végre láthatlak!-mondta majd bejött az osztályba és becsukta az ajtót
* Te meg hogy kerültél ide?-kérdeztem és közben megöleltem
* Megjegyeztem hogy hol van a sulid!-mondta nevetve
* Örülök hogy itt vagy ,de nekem mennem kell már!-mondtam majd a táskámhoz mentem
* Ne menj még!-mondtam
* De muszáj! Sokat kell tanulnom!-ráztam le
* Oké akkor elkísérlek!-mondta és az ajtó felé ment hogy kinyissa nekem
* Oké!-egyeztem bele. Kimentem az ajtón és elindultunk hozzánk. Mikor már a park előtt sétáltunk el csörgött a mobilom. Martin volt az! Nagyon nem volt kedvem vele most beszélni mikor olyan jól elvagyok Doriánnal ,de muszáj volt fölvennem mert nem akartam hogy még ezért is megharagudjon rám. Beszéltünk és azt mondta hogy holnap után költöznek külföldre és hogy most döntsem el hogy megyek-e velük vagy sem. Persze még nem tudtam válaszolni így vágződött a beszélgetésünk. Doriánnal olyan könnyű elbeszélgetni mert ő nagyon megértő nem mint  Martin aki néha csak úgy fölkapja a vizet mindenen. Mikor már majdnem a házunknál voltunk egy játszótérnél meglátjuk egymást Martinnal és oda jön hozzánk.
* Csá Dorián! Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte Martin kicsit bunkón
* Hát neked is csá! Elkísérem Rebekát haza!-mondta
* Oké nem érdekel! Na Rebeka döntöttél már?-kérdezte
* De hisz az előbb beszéltünk arról hogy még nem tudtam dönteni!-mondtam
* Azóta eltelt 2-3 perc!-mondta és rá nézett az órájára
* Ugye most csak viccelsz?-kérdeztem
* Úgy nézek ki mint aki viccel? Na most azonnal dönsd el!!!-mondta elég szigorúan (ilyennek még soha nem láttam)
* De én nem....
* Nehogy azt mond hogy nem tudsz egy ilyen apróságon dönteni Rebeka! Ne viccelj már velem! Dönsd el és kész! Hogyha igazán szeretnél engem akkor nem akadnál fel ilyenen hanem gondolkodás nélül velem jönnél mert egy igazán hűséges barátnő nem mond le a szerelméről!-mondta mire én hirtelen nagyon gonosznak éreztem magam hogy mennyire igaza van Martinnak és könnyekbe törtem ki és nem tudtam meg állni hogy ne sírjak. De ekkot Dorián észre vette hogy nincs velem valami rendben!
* Hé öcsi ezt most muszáj volt úgy érzed? Miért zsarolod szegény lányt? Az ő döntése hogy elmegy vagy nem!-mondtam Dorián és közben átkarolta a derekam vígasztalás képpen
* Mit szólsz te bele? Mit képzesz mi vagy te? Valami kapcsolatbíráló vagy mi?-bunkóskodott tovább
* Martin!-törölgettem a szemem * Döntöttem! Nem megyek veled külföldre! Még a te kedvedért sem!-mondtam egész határozottan
* Ezért a kis dologért hagysz el? Mit eszel Doriánon annyira? Hogy együtt siránkozik veled ha szomorú vagy?-kérdezdte
* Igen! Pont ezt szeretem benne! Mert benne meg van az ami benned nem volt meg! EGYÜTT ÉRZÉS!-mondtam majd elindultam hazafele Dorián kezét fogva. Dorián olyan megértő volt egész úton. Mikor a házunkhoz értünk elbúcsúztam Doriántól egy arcra puszival és bementem a házba ahol anya fogadott sütivel és tejeskávával. Pont erre volt most szükségem. Mandy és Beni a kanapén videójátékoztak. Majd valaki behajtott az udvarunkba egy motorral és mikor levette a sisakját láttam hogy Rajmund volt az. Majd mikor Mandy észre vette hogy megjött rohant kifelé mint hogyha hercegnő lenne és lovagja jött volna fehér lovon vagy az ő esetében fehér motoron. :)