Január 15. kedd

Reggel megszokottan keltem ki az ágyamból és mentem a fürdő szobámba. Unottan csináltam mindent. Mendy fölhozta nekem a reggelimet mert nem volt kedvem lemenni reggelizni. Anya a kedvencemet csinálta (bár nem érdemeltem meg) de még azt sem tudtam lenyomni a torkomon. Egyszerüen nem ment le egy falat sem. Hihetetlen hogy intőt kaptam egy hülye veszekedés miatt. Mondjuk érthető ,de........ nem tudom még mindig felfogni hogy én...... Rentai Rebeka intőt kaptam. Hogy ebből hogy mászok ki azt nem tudom. Áhhh.......sehogy nem tudok már ebből kimászni. El kell fogadnom hogy ez történt. Minden Linett hibája. Ha ő nem kezd el flegmázni akkor nem történik ez az egész. Na mindegy levittem a tálcát és a táskámat és vettem a cipőmet és a kabátomat.
* Te meg hova mész ilyen korán?-kérdezte Mendy a konyhából
* A suliba! A büfés néni ilyenkor még jó kedvében van!-mondtam és kimentem az ajtón. Tudom hogy még igen korán van a suliba menéshez de nem tudok otthon megmaradni. Miközben sétáltam a suliba menet megláttam Martint amint sétál a járdán. Mikor észre vett felém közeledett.
* Szia Rebi! Te meg miért mész még a suliba?-kérdezte mikor az ő hátán is táska volt!
* Szia Martin! Ömmmm......csak úgy! Na és te??-mosolyogtam
* Én azért mert....... ilyenkor még jó kedve van a büfés néninek!!-mondta suttogva mire én fölkaptam a fejem
* Mi??? Te is azért mész mert ilyenkor osztogat ingyen csokit?? Képzeld én is!-mondtam nevetve
* Ahha! Tök jó nem?-nézett rám mosolyogva. Elképesztő!! Martinnak és nekem van egy közös titkunk. :) Tök jóóóó! A suli fele csak beszélgettünk és beszélgettünk. Mikor megérkeztünk a suliba láttam hogy csak Meg van ott bent és Viki. (a két "kemény" csaj) Martinnal elválunk mikor a padunkhoz mentünk. Én csak leraktam a táskámat és már mentem is a csajokhoz.
* Sziasztok! Miről beszélgettek ha szabad tudnom?!-mondtam mosolyogva
* Szia! Rebi szörnyen érzem magam a tegnapi miatt! Az én hibám hogy intőt kaptál  ne haragudj!!-mondta unottan Viki a bocsánat kérést
* Nem a te hibád hanem Linett hibája meg az enyém! Mi kezdtünk el veszekedni!-szégyeltem el magam
* De miattam kezdtetek el veszekedni!-mondta Viki
* Nem! Hanem....... áh tudod mit....... hagyjuk az egészet!-fogtam meg a kezét mosolyogva és nagy meglepetésemre Viki is vissza mosolygott rám. :) De ez nem tartott túl sokáig mert belépett az osztály sárkánya a kis Linettke. Mikor én és Viki észre vettük Viki gyors elhúzta a kezem alól a kezét és csak szomorkodott tovább. Aztán Megre néztem aki látszólag Ádámmal volt elfoglalva. Veszekedtek a kémia házin. Jellemző erre a két "gyerekre"!! :) Aztán megjött Odett, vele együtt Ami is. Ami boldogan ugrándozott be a terembe mintha örülne annak hogy megint intőt kapott. Mert hisz örült is. :) Odett pedig teljesen úgy nézett ki mint Viki mikor először belépett az osztálytermünkbe vagyis tegnap. Oda mentem hozzá.
* Szia! Hogy vagy?-karoltam át gyengéden
* Szia! Nem látszik rajtam hogy hogy vagyok?-kérdezte elég flegmásan ,de most nem vettem nagyon a szívemre mert én is ugyan ebben a helyzetben vagyok sajnos. Mikor letette a táskáját és elfordult jobbra meglátta Linettet amint a fizikát tanulja. Össze szorította a fogait és le ült a helyére mögém.
* Tudom mit érzel! Én is legszívesebben most neki esnék ,de nem tehetjük.-mondtam Odettnek aki csak szorongatta a tolltartóján a kis kulcstartót amit tőlem kapott. Nem szólt vissza semmit mert látta hogy Linett felénk közeledik. Mikor ide ért hozzánk majdnem beszóltam neki.
* Hé Rebike! Oda tudnád adni a kémia házit?-kérdezte mosolyogva majd Odettre nézett
* NEM!! Kérd el mástól!!!-válaszoltam vissza undokan
* Oké!!-mondta majd Odett felé fordult hatalmas egóval
* Na és te?? Oda adod?-kérdezte csípőre tett kézzel Linett
* Még ha kötelező is lenne neked oda adnom a házit , még akkor sem adnám oda!!-állt föl Odett a helyéről. Már azt hittem meg fogja ütni.
* Chhh!!-lobogtatta meg a haját Linett majd sarkon fordult és Ami felé vette az irányt. Remélem Aminak lesz annyi esze hogy nem adja oda neki. Szerencsére nem adta oda neki. Mikor becsengettek és bejött a tanár és vagy egy fél órát arról beszélt hogy nem kellett volna veszekednünk főleg nem órán. Jó igaza van ,de már egy csomószor vágja mindenki ezt a témát a fejemhez és már elegem van. Felfogtam már. Szerintem látszott hogy már majdnem felrobbanok az idegességtől mert Martin rám nézett és közbe szólt a tanár mondandójába.
* Tanárnő kérem , hagyja abba! Rebi , Ami , Odett és Linett már megbánták elégszer amit tettek , kérem ne vágja még maga is a fejükhöz ezt a témát!-nézett a tanárnőre Martin majd mikor befejezte a tanárnővel újra rám és Odettre nézett. Én csak mosolyogtam rá Odett pedig csak próbált mosolyogni. Aztán a tanárnő feltartotta a fejét és elkezdte mondani a tananyagot én pedig sóhajtottam egy nagyot. A következő órákban is párszor előkerült a téma ,de szerencsére nem tartott sokáig. A sulinapnak végén Martinnal sétáltam haza mert megmondtam anyának hogy inkább sétálok. Szóval sétáltam és Martin is jött velem hisz egy utcában lakunk.
* Khmm.....-köhhintettem * Köszönöm hogy figyelmeztetted a tanárnőt arra hogy már mennyire idegesít hogy folyton mindenki ezzel jön.-köszöntem meg
* Nagyon szívesen!-Bólogatott zsebre tett kézzel
Aztán halk lépteket észleltünk a hóban mögöttünk. Egymásra néztünk Martinnal majd, hogy meg győződjünk róla hogy tényleg jön-e valaki utánunk egyszerre megálltunk az úton és nekünk jött Odett és Vanda. Hanyatt estek az úton mikor nekünk ütköztek és mi csak röhögtünk Martinnal és pacsiztunk is egy nagyot. :)
* Áúúúú , ez fájt!! Milyen erős a hátad Martin!-fogta az orrát Odett
* Ááááá!-jajjgatott Vanda
* Nagyon fájt??-mosolyogtam és fölsegítettem Vandát
* Hát a te hátad talán puhább volt mint Martiné!!-válaszolta nevetve Vanda. Aztán láttam hogy Martin föl segítí Odettet a földről aki csak fogja az orrát.
* Tuti hogy puhább!!-mondta Odett orrhangon
* Bocsi ,de miért követtetek minket?-kérdezte Martin
* Én történetesen nem követtelek titeket mivel én ebben az utcában lakom!-mondta Vanda
* Jó azt tudjuk!-válaszoltam és ránéztem Odettre
* Ömm........ én csak el akartalak kísérni haza ,de megláttam hogy Martinnal sétálsz így inkább hagytam  az egészet.-válaszolta Odett félrefordított fejjel
* Na jó hagyjuk! Gyertek akkor menjünk haza mindannyian!-karoltam át Odettet és Vandát
* Csak hogy én nem erre lakom!-vette le a kezemet a válláról Odett
* Oh tényleg!-szomorodtam el * Akkor sziiia!-köszöntem el egy öleléssel és Odett már indult is. Utána hárman mentünk csak azon az úton. Sokat beszélgettünk erről-arról míg nem el kellett búcsúznunk Vandától. Mikor elköszöntünk és a mi házunkhoz értünk megálltunk mind a ketten a házunk ajtaja előtt és egymásra néztünk.
* Hát , akkor sziia!!-köszöntem el mosolyogva mire ő vissza rántotta a kezemet
* Várj!-állította meg hogy belépjek a házba *Ömm......volt matekból házi?-kérdezte pár perc múlva
* Igen volt! Úgy hogy csináld meg!!-válaszoltam szomorkásan mert azt gondoltam valami jót fog mondani vagy kérdezni ,de erre csak azt kérdezi hogy volt-e matekból házi. Na mindegy elköszöntem tőle még egyszer és bementem a házba. Ott bent Mendy várt karbatett kézzel.
* Mi folyik közted és Martin közt?-kérdezte érdeklődve
* Semmi sem! Tényleg!!-dobtam le a cipőmet a földre
* Oké! Már kétszer azt látom hogy haza kísér! Amúgy tök aranyos srác szerintem , és illik is hozzád!!-fordította el a fejét és oldalasan nézett rám
* Nem kértem a véleményed!-nevettem és hozzá dobtam a kanapéról egy párnát és fölmentem a szobámba. Tudom kicsit sok időt töltök a szobámba ,de ott jól el tudok gondolkozni mindenen. Beléptem a facebookomba és láttam hogy valaki bejelölt ismerősének. Egy szőke pasi volt az. Nem volt egy rossz pasi és amint rá mentem a facebookjára láttam hogy egy csomó közös  ismerősünk van így (most az egyszer) visszajelöltem. Mikor kiírta hogy ismerősök nagyon elkezdett dobogni a szívem és liftezett a gyomrom ,de nem értettem miért. Aztán nagyokat kezdtem sóhajtozni hogy elmúljon de mikor észre vettem hogy fönt van ez a gyerek akkor megint liftezett a gyomrom. Aztán jött egy hívásom Odettől és felvettem.
Én: Igen Odett?-válaszoltam a telefonba sóhajtozva
Odett: Szia! Veled meg mi van? Mit sóhajtozol?-kérdezősködött ő is sóhajtozva
Én: Na és te?-kérdeztem vissza
Odett: Én azért mert bejelölt egy igen helyes pasi és vissza jelöltem és mikor megláttam hogy fönt van elkezdett nagyon dobogni a szívem ,de nem tudom miért!-sikítozta a telefonba mire én annyira megdöbbentem ezen az egészen hogy föl jegyeztem gyorsan ezt a napot egy lapra és válaszoltam.
Én: VELEM IS UGYAN EZ TÖRTÉNT!!!-kiabáltam én is mire visítozást hallottam a  telefonba
Odett: Na nee!-válaszolt Odett
Én: Téged is egy szőke pasi?-kérdeztem miközben nézegettem a képeit
Odett: Nem , engem egy barna hajú!-válaszolta döbbenten mire én is megdöbbentem
Én: Ezt nem nagyon értem!-ráncoltam össze a homlokom
Odett: Mindegy! Az a lényeg hogy bejelölt minket két helyes pasi! A tiéd hogy néz ki?-kérdezte
Én: Mindjárt küldök róla egy képet!-mondtam majd kijelöltem a képet és bemásoltam Odettnek az üzenőfalába
Én: Ha belépsz a facebookodba és rá mész az üzeneteinkre már is meglátod!-mondtam mosolyogva
Odett: Oké akkor sziia!-köszönt majd kinyomta a telefont
Én pedig kiléptem a facebookomból és lementem vacsizni.
* Milyen volt ma a suli?-kérdezte anya
* Nagyon jó!-mondtam flegmán
* Na mi történt?-kérdezte anya
* Semmi különös csak az hogy folyton minden tanár a veszekedésünkkel jön!-mondtam duzzogva
* Hát meg értem! Mert ti voltatok a második legjobb osztály!-öntött a narancsléből
* Jah..... Ami miatt csak a második!-nevettem
* Igen!-nevetett anya is
* Na én mentem! Még be kell fejeznem a matekházit!-mondtam és fel álltam
* Oké menny csak!-mosolygott anya. Fölmentem a szobámba és gyors megtanultam a leckét amit kellet és bekapcsoltam a laptopom. Egyből a facebookot hozta ki. Bejelentkeztem és rá mentem annak a pasinak a facebookjára. Rá mentem a képeire. Hát...... nem tartottam a leghelyesebbnek ,de annyira rossznak sem. Mutatok róla két képet:

                                             és

 Nem rossz! De sosem fogok vele találkozni úgy hogy mindegy. :/ A neve: REIL DORIÁN. Hát Odett nem találta helyesnek. Egyáltalán nem! Pedig szerintem nem rossz! Na mindegy sajnos már mennem kellett aludni mert anya észre vette hogy ég a villany a szobámba. Bebújtam az ágyamba és lekapcsoltam a villanyt. Egysze csak meghallom hogy anya azt kiáltja föl hozzánk (3-munkhoz) hogy: "Jó Éjszakát nektek" és mi egyszerre pedig azt hogy: "Neked is anya" és hallottam ahogy lekapcsolja mindenki a lámpát. Én is nyomban elaludtam.

Ha kíváncsiak vagytok Rebiék házára.... tessék itt van :*

 Ez itt a mi házunk. Imádok ebbe a házba lakni na és persze ezen a környéken. Közel van a suli is a barátok is. :)

 Ez itt az én szobám. Én terveztem és ezért is tetszik nagyon! :)

 Ez Mendy szobája. Hát igen. Kicsit sötétes ,de neki így tetszik. :)

 Ez pedig Beni szobája. Nekem nagyon tetszik ez is. Órákat tud el tölteni ebben a szobában. :)

 Ez anya szobája. Csak az övé mert apa már nem él velünk.

 Ez a konyha :)

 A nappali :)

 Ez a fürdőszoba fönt van az emeleten nálunk :)

 Ez pedig lent anya fürdőszobája. :)

Január 14. hétfő

                           EZ EGY PROLÓGUS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ KAPCSOLATOSAN!!
Rebiék osztályába új lány érkezik. Beteges,sápadt,lány akit soha senki sem lát mosolyogni és senkit se enged magához közel.Kivéve Rebekát. Vele különös módon kivételt tesz. Rebit nem érdekli a lány bizar kisugárzása,az sem,hogy mit mondanak a többiek. Az épp kialakuló barátságuk révén a főhős rájön Vanessza titkára: kokain függő.
Rebekát sokként éri,de úgy dönt meg próbál rajta segíteni. Viszont Vanessza nem hajlandó elvonóba menni,ráadásul Rebeka lelkére köti,hogy a titkot senkinek ne adja tovább ( még Odettnak se)
Viszont amikor Vanessza rosszul lesz az iskolában és össze esik, Rebi mindenenm erejével próbálja leszoktatni és kísértésbe esik,hogy ne mondja el senkinek a titkot. Vanessza Rebeka segítségével úgy dönt új életet kezd, akkor is ,ha egy szörnyű emlék nem engedi lépi. Vajon győz a tiszta akarat erő? Vagy a lány örökre a fehér por rabja marad?

                                               EZ EGY BEVETETÉS:
Gondolkodtatok már rajta,hogy milyen szörnyű ha egy velünk egy idős fiatal drogozik és ilyen fiatalon romokban hever az élete? Nem kell,hogy minden arról szóljon,milyen csodásak a gimis évek,a barátok a bulik,na meg a szerelem. Van akiknek az egyetlen barátja a kokain okozta pillanatnyi nyugalom,a bulikat és a szerelmet pedig meghagyná másnak.

                                                     NA EZ MÁR A TÖRTÉNET:
Egy esős napon ismerem meg Viktóriát. Hétfő reggel volt és senki sem volt túl jó kedvében az osztályból. Először is: Bence lehet,hogy elmegy!! :(
Másodszor: Nem akarjuk,hogy elmenjen
Harmadszor: A helyére egy vadidegen jön az osztályba
Negyedszer: Most ( reggel 8:15-kor) derült ki,hogy kémia röpdogát írunk
És ötödször: Senki sem tanult arra a dogára
Szóval besétált a terembe,és senki sem volt kíváncsi az új tagra,mert mindenki vagy puskát írt ( pl. Amina) vagy az utolsó pillanatban kezdett kémiát tanulni ( pl. Odett).
Én néztem fel először a füzetemből,mikor hallottam az ajtó becsukódását. Középmagas,fekete hajú,sápadt bőrű,karikás szemű velem egykorú lány állt az ajtóban. Szürke pulóvert és egyszerű fekete farmer nadrágot viselt. Az arcából semmi jelét nem tudtam kivenni az osztály felé irányuló érdeklődésnek.
Inkább valami ilyesmit láttam: " Nem érdekel az osztály,nem érdekel a suli,csak kijárom itt azt a pár évet"
Nem köszönt,de én üdvözöltem:
-Szia! Rebeka vagyok,de hívj csak Rebinek. Téged hogy hívnak?
- Lendvai Viktória.-válaszolta és már indult is az utolsó pad felé,közben fel sem nézett. Mielőtt oda ért volna, Amina hozzá szólt( Ami egy ideje az utolsó előtti padban ül, hogy a tanárok ne vegyék észre,hogy puskázik a dogáknál)
-Cső! Ami vok.És te?-köszöntötte,a maga laza stílusában.
-Lendvai Viktória vagyok,és az,hogy nincs padtársam,nem jelenti azt,hogy keresek egyet.
Amina nem hagyta annyiban.
- Nekem van,csak most beteg. Addig biztos nem ülsz mellém?
-Megmondtam,hogy nem. Tartsuk meg a kellő távolságot és akkor valahogy kibírom ezt az évet.
-Jól van na,csak kérdeztem. De miért is ne? Bolhás vagy,vagy mi a szösz?
Ezen az osztály többi tagja jót nevet. De Viktória csak azt mondta: Nem,rosszabb. Ne akard tudni mi,legyen elég,hogy nem csak a bolhánál,de még a koleránál is rosszabb bajom van,mert nem csak a testem beteg.
Amina elsápadt.
-És fertőző?
-Depis,te csöki.-szólt rá Domi.
-Szegényem. Mennyi időd van még hátra?-kérdezte szomorúan Ami.
Ekkor már én is közbe szóltam:
- A depresszió lelkibetegséget jelent. Ne aggódj,egyikőtök se fog belehalni.
- Pszihológushoz is jársz?-kérdezte Domi.
-Egy dilis érkezett az osztályba.-Állapította meg Linett.
Ez a lány egyre elviselhetetlenebb. Muszáj volt közbelépnem. Nem hagyhattam,hogy így kitárgyalják. Még ha fura is. Elég fura,
-Hagyjátok már abba! Nem látjátok,hogy még itt van? Nektek hogy esne,ha így beszélnétek rólatok?-védtem az újoncot.
-Bocsi,Viki. Hülye voltam.Nem gondoltam komolyan.Ha magányra vágysz,nem állok majd utadba. Így görbüljek meg,ha nem. -szabadkozott Amina.
-Jaj,ne játszd a szentfazekat Rebekka! Hagyja magát,akkor te minek véded?
Úgyis szilánkokká tört a szegény kis lelke. -Gúnyolódott Linett.
- Te meg légszíves Linett,ne akarj azzal menőzi,hogy másokat megalázol,főleg ha nincs ki megvédje. A gyengéket pedig gyávaság bántani.-mondtam olyan erős és határozott hangsújjal,hogy magam is megrémültem.Ez a lány tényleg fel tud dühíteni.
Viktória hálásan mosolygott rám.
- Köszönöm,hogy mellém álltál.-suttogta.
- Szívesen. Ha még egyszer piszkálnak,csak szólj nekem-ígértem. Sajnos az osztálytársaimat ismerve lesz még egyszer.  Hirtelen fülsüketítő sikítást hallottam: -JÖN A TANÁR!!!-Ami volt,természetesen.
Amina gyorsan vissza sietett a folyosóról ( eggyel talán miért megy ki oda óra alatt? Büfézni természetesen.) Mindenki a helyére futott,eltette a könyvét ( vagy a puskályát) sa pad alá. Én is vissza slisszantam a helyemre,Odett mellé. Úgy vártuk a tanárt mint a kisangyalok,ahogy mondani szokás.
-Osztály,vegyetek elő egy papírt,röpdolgozatot írunk.
-mondta mihelyt belépett a terembe.
- Magának is jó reggelt tanító néni! Olyan szép esős napunk van ma,ne írjunk röpit!-nyöszögött Ami.
- Nem akarom hallgatni a kifogásaitok. Írtok és kész. Ezt nem ti döntitek el.
- De még olyan fáradtak vagyunk! -próbálkozott Domi.
- Akkor talán feküdj le időben. Most vegyetek elő egy lapot.
Akkor Odettnek eszébe jutott az adu ász: -Új lány van az osztályban!-mondta és hátra mutatott a sápadt Viktóriára.-Ő még nem tudja az anyagot.
Havasy tanárnő nagyot sóhajtott,majd megengedte,hogy bemutatkozhasson az osztálynak.Így nem írtunk. :)
-De-tette hozzá Havasy-jövő órán két oldalas dolgozat az atomok felépítéséből. És ne hálálkodj Dominik! Mező Zsanett és Kovács Amina ne táncoljatok!-össze pacsiztam Odettel- Rentai Rebeka,Odett mit örültök? Óra van. Szidott le minket is.majd folytatta mondókáját:- Te,hogy is hívnak? Gyere elő,és mesélj magadról az osztálynak!
Linett persze nem állhatta meg,hogy megjegyzést ne tegyen:-Akkor inkább már a dolgozat.
Hátra néztem és láttam,hogy Viktória is inkább röpit írna,minthogy ennek a libának magyarázzon az életéről. Ökölbe szorította kezét,de nem akart vissza szólni Linettnek.
- Inkább most kihagynám. Akit érdekelek,azzal majd beszélek a szünetben.-mondta Viki és vissza ült a helyére.
- Hálleluja!! -kiáltott fel tettetett örömmel Linett.-Nem kell a szánalmas életedet hallgatnom.
- Hogy te mekkora bunkó vagy! Nem látod,hogy miattad nem meri vállalni magát?- Kiáltottam,egyrészt,mert dühös voltam,másrészt,mert megígértem Viktóriának,hogy megvédem.
- Törődj a magad dolgával! Vagy olyan szánalmas életed van neked is, mint neki,ezért segítesz a kis sorstársadnak? Honnan ez a nagy bátorság,hogy velem pofázz,te kretén?
Most már úgy éreztem,felrobbanok mérgemben. De komolyan, erőt kellett vennem megamon,hogy ne remegjek,és azt hiszem egy kicsit el is vörösödtem. Nem elég,hogy ezt a szegény lányt bántja,még engem is meg alázna az osztály előtt? Na,ez már több volt a soknál.
- Csönd legyen,vagy mentek az igazgatóhoz!-fenyegetett Havasy. Senki sem figyelt rá. Sőt ,azt is hallottam,hogy egy fiú a padsorunkból ezt mondja: "Csaj bunyó!"
- Rebi annak pofáz vissza akinek akar. És te vagy a kretén.-fordult szembe Linettel Amina,és teljes nyugalommal leoltotta. Ő nem egy észlény,valljuk be,nem tudta kivel húzott ujjat. Nem is érdekelte. A kialakuló botrány érdekelte. Azért jó,hogy megvédett.
-Tanárnő , Rebeka ellenem lázítja az osztályt! Ez már nem az első alkalom.-árulkodott Linett. Bár még soha nem lázítottam senki ellen senkit.
-Rentai,igaz ez?-kérdezte Havasy.
- Nem,nem igaz. Rebinél béketűröbb emberrel még nem találkoztam-szólt mérgesen Odett. Úgy tűnik,ő sem tudta tovább tűrtőztetni magát. És ez volt a veszte. Annyira igazságtalan néha az élet!
 -Kérdeztem,hogy milyen emberekkel találkoztál? Vagy te vagy Rentai magyar hangja?
-Kiabálta Havasy-
-Amilyen sok értelmetlenséget locsog,elhinném róla,hogy Rebeka szinkronja.-szólt közbe Karcsi,Linett barátja.
Pff..Úgy tűnik Linett talált magának egy pártfogót. Ha nekem is lenne egyszer barátom (<3  ) biztos segítene,ha bajban vagyok,de a dolgaimba nem szólna bele. Azt nem szeretném.
-Nem,én csak...izé,nem akartam,hogy olyanért büntessék a legjobb barinőmet amit nem csinált. -bizonytalonodott el Odett- Csak gondoltam....
-Hát ne gondold,akármi is az!-szólt közbe Linett
-Tanárnő,Rebeka már nem először keveri bajba ezt a lányt.
-Nem is igaz!-védekeztem majd Amina is közbe szólt!
- Itt én vagyok a fő bajkeverő,Rebi még csak késni sem szokott óráról.-mondta Ami.- Ha mindenképp be akarsz mártani valakit,az miért nem én vagyok? Még a végén azt hiszik rólam,hogy megjavultam.Vagy kijöttem a formámból. Köpj be,Lini, lécci,had kerüljek ismét bajba! Vagy az már unalmas? Úgy menőbb ha az ellenséged Rebi?-szekálta Amina Linettet. Az már 10000% hogy bajba fog keveredni.
- Na ide figyelj te rohad...-kezdte a beszólást Linett,de a csúnya részét nem tudta befejezni,mert a tanárnő sípolása félbe szakította. ( hogy miért hord egy kémia tanár sípot a nyakába? Na arról gőzön sincs)
Mind hárman irány az igazgatói iroda-kiáltotta Havasy.
-De Rebi miért? Ő csak Vikit védte!-szólt közbe Odett. Hát ezt nem kellett volna hogy meg tegye.!! De meg tette és Havasy tekintete egyből Odettre meredt:
 - Ha annyira bánt,hogy Rentai bajban van,te is mehetsz vele az igazgatóiba!-monda Havasy
- Na,ugye megmondtam,hogy bajba keveri a kretén kis haverjait-vigyorgott elégedetten Linett,azzal mit sem törődve,hogy ő is nyakig benne van a pácban.
Mielött kimehettünk volna a teremből,Viki hirtelen felszólalt:- Rebi nem érdemli meg a büntetést.Miattam vitatkozott órán,mert megígérte,hogy nem fogja hagyni,hogy piszkáljanak. Na ekkor megint megszólalt a szájhős Linett:
-Hallottátok gyerekek,ez a hogy is hívják tud beszélni.-szekálta tovább az undok liba ( bocsánat,Linett) Az osztály nagy része röhögött : S
-Ezt majd a következő órán megbeszélitek az osztályfőnökötökkel.Most sipirc az igazgatóiba-küldött ki a tanár.
A folyosón mindenképp beszélni akartam Odettékel,de Odett előbb oda jött hozzám:-Nagyon szép volt tőled,hogy megvédted szegény lányt. Én biztos nem mertem volna Linettel szembe szállni.
- Én megköszönöm,hogy a tanárral szemben is segítettél.-mondtam.
-Khm.-forgatta a szemét Ami
-Azért rólad sem feletkeztünk meg.-nyugtattam meg-Nem sokan mernének beolvasni egy olyan zsarnoknak mint Linett.
-Köszönd a bennem- álló- nagy számnak.-vigyorgott elégedetten.Majd hozzá tette: -Stoppolom a kék fotelt az igazgatónál.
Akkor esett le nekem és Odettnak,hogy mi most tulajdonképpen kapunk egy intőt. Amikor eszt szóvá tettem Anima kicsit meglepődött:- Miért mit hittetek,hogy ott majd cukorkát kapunk? Oké,hogy jó kislányok vagytok,de mindenki volt már büntetve,vagy nem?
Megráztam a fejem.
- Hogy néz ki egy intő?-kérdezte halálra várt arcal Odett.
-Hát így-mondta Ami és elő kapta az ellenörzöjét.-Nézd,ez egy igazgatói...vagy nem ez a szaktanári...ez a három ófői-monda és tovább lapozott- Na,ez egy igazgatói-mondta Amina büszkén. De Odett egy cseppet sem örült annak hogy ilyet fog most kapni!! De én sem!!
- És te ennyire büszke vagy rá?-kérdezte meglepetten Odett.
-Már mér' ne? Pityognom kéne miatta? Az intőnek is meg van a jó oldala.A balhés fiúk a suliban tökre menőnek tartanak miatta.  Alapítottak egy facebook csopit,a neve: Akiknek már van igazgatóijuk.-büszkélkedett a barinőm.
-Igazad van,az évfolyamból egyedül neked,meg a "c"-s Taminak van igazgatója a lányok közül.-fűztem hozzá.
- C-s Tami? Én még nem ismerem-mondta Odett.
-Sajnállani tudlak-nevetett gonoszul Amina.
-Vécsey Tamara, tizedik c. Az iskola egyik fő bajkeverője. Amival versenyeztek félév elején,hogy melyikük kap előbb igazgatóit.Végül összefogtak és együtt elkövették azt amitől olyan hirhedt lett a neve a suliban: Amival két óráig bezárták magukat a büfébe és kiitták a colás autómata tartalmát,meg a nyalókákat. Az árát letették az autómata tetejére,és kimásztak az ablakon. Az akciónak asszem nevet is adtak. Mi is volt az Amina? Nem akartunk sorban álni küldetés?-mutattam be röviden a vadócot. Odett persze jót nevetett rajta :)
- Az évfolyamból csak nekik van igazgatójuk, a lányok közül.-tettem hozzá
- A-a-tiltakozott Amina -Már nektek hármótoknak is van.
Hát,ezt hallva mi nagyon elszomorodtunk Odettel.Mit kapok ezért én most majd otthon? És milyen példát mutatok ezzel majd a tesóimnak?
- Nem biztos,hogy kapunk.-próbált vígasztalni Odett,és megsimogatta karomat. Közben oda értünk Lothár igazgató irodája elé.
Linett,aki végig mögöttünk baktatott ( direkt megtartotta tőlünk az öt méteres távolságot. Jellemző. Pff..)
Ismét megjegyzést tett:
-Igen, valószínű Odett. Rebinek majd biztos megkegyelmeznek. Elvégre nem csinált semmi büntetésre méltót,csak kiabált velem órán.Komolyan,ennyire naiv vagy? Majd meg ismered Lothárt,és akkor már nem bíztatod annyira a kis barátnődet.
-Úgy beszélsz ,mint aki biztos benne,hogy nem büntetik meg. Különben is,amikor nem hozzád beszélünk,valahogy mindig meghallod,ha viszont hozzád szólunk,úgy teszel,mintha csak a szél fújna erősebben.-védtem Odettet.
-Tudd meg,hogy Lothár hármunk közül téged büntet majd meg,ugyan is a vitát te kezdted.
-kontrázott Linett.
Hát erre tényleg nem tudtam mit válaszolni. Én kezdtem. Szerencsémre Amina veszekedős kedvében volt.:
- Valószínűleg!!-utánozta Ami Linett hangját-neked biztos megkegyelmeznek majd. Ugyan is nem csináltál semmit,csak ugyanúgy oltottad órán Rebit.-nyávogott Amina Linett hangján.
-Ne lopd a dumám,te nyomorék liba!-ordította le Linett Amina fejét-Ha még egyszer lázadsz nekem a szánalmas kis beszólásaiddal én komolyan mondom...
A mondatot nem tudta befejezni,mert kinyílt az ajtó,és kilépett a rettegett Lothár igazgató. Amikor megláttam,azt hiszem megfagyott a vér az ereimben.De nem csak nekem. Odett is elsápadt kicsi .Megértem. Új az iskolánkban,és az igazgatónak ez az első tapasztalata róla.Öltönyt,és nyakkendőt viselt. Szódásüveg vastagságú szemüvege mögül szúrósan nézett ránk.
-Ti meg mit kerestek itt? Ááá... Kovács Amina. Akkor már mindent értek.
-Hogy tetszik lenni Gyuri bácsi?-kérdezte Amina,arcán barátságos mosollyal,mintha egy régi barátját üdvözölné.
Lothár az ornyergét masszírozva kioktatta Aminát:-Kovács,nem a szomszédod vagyok,hanem az iskola igazgatója.Mikor tanulod már végre meg,hogy hívj igazgató úrnak,vagy tanár úrnak,vagy bánom is én Lothár úrnak,de a "bácsi"-t nélkülöznöd kell!!
-Meg próbálom,igazgató bácsi...va-vagyis tanárúr bácsi-szabadkozott bűnbánó képpel Amina.
-Meg tisznelnél.
-Aminától ne várjon semmi komolyat. Nem látja,hogy most is gúnyt űz magából?
-akadékoskodott Linett
-Nem is igaz.-védekezett Amina-megkönnyítem a diriúr dolgát.Szóval a Havasy néni azért küldött minket fel,mert kiabáltunk egymással órán.De most,hogy már nem vagyunk órán,kiabálhatunk egymással megint?
-Na látja,igazgató úr, már megint gúnyt űz magából.-mondta Linett.
-Csönd legyen!! Halljam,hogy történt! Rentai,Új lány, ti tűntök közülük a legnormálisabbaknak. Meséljétek ti el!
-Kezded te ?-kérdezte félénken Odett.
-Hát persze-feleltem! -Szóval-kezdtem-új lány érkezett az osztályunkba,biztosan emlékszik még rá,és Linett kicsúfolta.Én meg megsajnáltam,és a védelmére keltem. Órán is csúfolni kezdte,én meg a védelmére keltem és ez veszekedésbe torkollott. Amina közbeszólt,de Linett kiabálni kezdett vele.A tanárnő megszidott,mert Linett azzal vádolt,hogy bajba keverem a barátaimat,és amikor vesztésre álltam Odett kiált mellettem,Bíró Károly beszólt Odettnek,aztán meg...a tanárnő kiabált,Amina és Linett szekálták egymást,Odett védett engem,Károly Linettet,Én mindenkivel vitatkoztam ...szóval elszabadult a pokol.-fejeztem be a mondókám
-És eközben mit csinált az emített lány?-kérdezte az igazgató
-Hogy Ő mit csinált? Gyászolta a szánalmas kis lelkét.Meg Rebekáét.-mondta Linett.
-Mit gyászolt?-kérdezte az igazgató
-A lelkét. Tetszik tudni depis.-válaszolt Linett
-Hogy milyen? Depressziós?-kerekedett el Lothár szeme.
-Rentai igaz ez?-kérdezte az igazgató
-Hááát..-.kezdtem-elég meggyötörtnek tűnt... ekkor Linett elém jött és folytatta a mondandómat:
-Igen,egy totál dilis lány érkezett az isakolába. Kérem tüntesse el minél előb!-nyávogott Linett.
Ekkor Odettnek eszébe jutott mivel üthetné ki Linettett a ringből:
- Ezt mondtad Viktóriának is,amikor csúfoltad.
- Nagy,igaz ez?-kérdezte Lothár
-Hááát...én csak...tudja,Viki hagyta magát,meg minden...izé...én csak poénból mondtam...szóval-bizonytalonodott el Linett.
Bekell vallanom,(bár kicsit szégyellem) jó volt a zsarnokot megalázva látni. Végre nem adta a nagymenőt.
- A társaidat alázod meg,ráadásul tanórán?-förmedt rá az igazgató-És ráadásul kiabálsz órán,ami sérti az iskola házirendjét?
-I-igen,de Rebeka kezdte.-tért vissza Linett régi önmagához
-Igaz ez Rentai?-ráncolta a szemöldökét az igazgató-te nem szoktál rendetlenkedni.
-Igaz.-vallottam be szomorúan-Meg akartam védeni szegény lányt. Nagyon megsajnáltam. Az első nap,első óráján máris kicsúfolják.Úgy láttam,hogy amikor ezt mondtam,az igazgató kicsit megenyhült.
-Kovács és Novák hogy jönnek a történetbe?-kérdezte a diri- Ők is bántották Lendvait?
-Nem.Odették engem védtek. Na jó,Amina kicsit cukkolta Linettet-vallottam be,mire Ami büszkén ki húzta magát,hogy balhézhatott velem
 -A történet további részeire nem vagyok kíváncsi. Lendvait hívjátok majd fel az irodámba.-mondta Lothár.-az ellenőrzőiteket tegyétek az asztalomra. Egy figyelmeztetéssel elengedlek titeket.
-Köszönöm szépen Gyuri bácsi!!-újjongott Ami
Ez a lány annak örül,hogy nem intőt,hanem csak figyelmeztetést kapott. Remélem,én soha nem fogok ilyen mélyre süllyedni. Már ami a magatartásomat illeti. A nap hátra lévő részében nem történt semmi említésre méltó,Odettel eleget tettünk az igazgató kérésének,és felküldtük Vikit az irodájába. Linett persze nem állhatta meg,hogy szóvá ne tegye,hogy ( szerinte ) miatta kapott figyelmeztetést Odett. Amikor meghallottam a hatodik óra után a csengőt,eléggé feszült lettem,mivel most haza kell indulnom,és anyának bekell számolnom a figyelmeztetőmről. De Odettnek rosszabb. Még új a suliban és az anya tuti kiakad majd rá,hogy máris balhézott.  Szóval,mielőtt felszálltam volna a buszra,hogy haza menyjek,Odettel váltottunk egy más közt egy-két bátorító szót. Hála istennek az nap busszal mentem haza!! A haza út egy örökké valóságnak tűnt. Úgy éreztem magam,mint aki valami nagy bűnt követett volna el,és az ítéletere várna. Annyira izgultam,hogy megfordult a fejemben,hogy meghallgatom Amina tanácsát :maradjak fenn a buszon még pár megállót,hogy anyukám aggódjon miattam és ne büntessen meg.Ezt persze végül nem valósítottam meg. A többiek viszont sok sikert kívántak és sajnáltak. Vanda még azt is felajánlotta,hogy szól a szüleinknek az érdekünkben. Persze nem futhattuk el.  Szóval,amikor haza értem anyukám épp a konyhában főzött,valami finomat és elég jó kedvűnek tűnt. " Remek"-gondoltam-" szépen lerontom a kedvét.Rebeka,te szerencsétlen!"
Vidáman oda fordult hozzám.
-Szia Rebi! Hogy vagy?-kérdezte
-Öööö..Helló,ötöst kaptam rajzból.-mondtam zavartan
-Ennek örülök. Történt valami más is?
Miért,miért pont ma érdeklődik ennyire a sulim iránt? Miért pont ma van olyan beszédes kedvében? Végül elmondtam.Nehéz volt,de elmondtam. Anya egy percig szótlanul nézett rám. Egyre kellemetlenebbé vált számomra a helyzet. Aztán megtörtem a csendet:-Én igazán sajnálom. Többször nem teszek ilyet.-szabadkoztam saját megítélésem szerint teljesen fölöslegesen.-Én csak... annyira sajnáltam szegény lányt,hogy a többiek így kicsúfolják.meg akartam védeni.
- Szép tőled,hogy segítettél valakin,akivel gonoszak voltak a többiek. De lehettél volna előre látóbb.-mondta Anya.
Sokáig beszélt,példamutatásról,fegyelemről,de amikor elmondtam,hogy megvédtem szegény szomorú osztálytársam,kicsit meg enyhült. Elmondta,hogy a figyelmeztetésért nem haragszik annyira,inkább azért mérges,mert rossz példát mutatok a tesóimnak. Büntit azért kaptam. Két hétig nem mehetek el otthonról és a laptopomat is elkobozta:-( De azért azt megengedte,hogy üzenjek a többieknek,hogy egy idejig nem leszek elérhető. Szóval beléptem facebookra,és szinte az egész osztály rám írt. Mindenki tudni akarta,hogy otthon mit kaptam.Mindenkinek megírtam,hogy mit mondott anyu. A barátaim megkönnyebbültek,hogy nem mérgesek rám komolyan.  Linett viszont szerintem csalódott. Odett sajnos nem járt ilyen jól. A szülei egy hónap szoba fogságot adtak neki. Most is csak egy SMS-t dobott nekem,mert nem gépezhet. Aztán,hirtelen beugrott két chat ablak,videó hívást kezdeményezni. Az egyik Amitól, a másik ( nagy meglepetésemre) Vikitől.
Írtam Aminak: Rebi üzenete: Bocsi,de Viki is hív és azt írja fontos.
Ami üzenet: Ok.Úgyis te vagy az egyetlen barija. De FELTÉTLEN írd majd + hogy mi volt otthon!
Rebi üzenete: +lesz
Rányomtam a fogadás gombra. Viki sápadt arcát pillantottam meg a kamerában.
- Szia Rebeka! -köszönt Viki
- Szia!-köszöntem vissza
- Figyelj,csak meg akartam köszönni amit értem tettél. Nekem biztos nem lett volna hozzá bátorságom. Mindig ilyen ez a Linett?
- Háát,a barátjával Karcsival egész rendes. Na meg Bencével.
- Bence az akinek a hejére jövök?-kérdezte
- Ő.
- Ó.. akkor már értem miért fúj rám Linett. Mert Bence tetszik neki és én -úgymond-kitúrom őt.
Hát persze! Hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe? Linett mindig is az osztály zsarnoka volt,de most,hogy elmegy a titkos szerelme,még undokabb,és a dühét az új tagon vezeti le. Még félórát webkameráztam Vikivel,mikor Anyu benyitott a szobámba és elkérte a laptopom.
- Akkor az iskolában talákozunk. Jó,hogy végre van egy barátom.-köszönt el Viki.
Miután én is elköszöntem,be kellett vallanom magamnak,hogy Aminak igaza van: tényleg én lennék Viki egyetlen barátja. Egy kérdés viszont még maradt előttem: Miért én vagyok az egyetlen? Sokáig nem tudtam töprengeni,mivel megbeszéltem Vandával,hogy három órakor találkozunk a Plazában. Elkezdtem készülődni és már majdnem kiléptem az ajtón,mikor hirtelen eszembe jutott: szobafogságban vagyok. Elkeseredetten ballagtam vissza a hálószobámba. Hogy fog én ezt bírni még egy hónapig? Szóval se laptop,se teló, se tv, el se mehetek itthonról...mi maradt ? Könyvek és magazinok. Elő matattam egy tinimagazin régebbi számát és megláttam benne egy banda gitárosának fotóját,aki szakasztott mása volt álmaim Dávidjának. Hátra dőltem és álmodozni kezdtem Dávidról és arról,hogy mi ketten valaha is... mégis hogyan ? Mostanában a saját szobámban kell raboskodnom,addig úgy se találkozok vele. Egy pozitívum azért van: Odett se. Szóval nem csak én jártam rosszúl. El sem hiszem hogy intőt kaptam!! Na mindegy mikor le szállt az est a párnám alá tettem azt a fotót és mentem a fürdőbe. Mikor végeztem a tusolással leültem az író asztalomhoz és neki álltam tanulni. SEMMI KEDVEM NEM VOLT HOZZÁ!!!! Szóval...... miután egy kicsit foglalkoztam a tanulással elpakoltam holnapra és befeküdtem az ágyamba. :) Rögtön el is aludtam.

Január 13. Vasárnap

Reggel úgy néztem ki mint egy aszalt szilva mert a víz teljesen kiszívott tegnap. Bekentem valami krémmel az arcom hogy egy kis formája legyen. Rá néztem a telefonomra és láttam hogy 7 sms jött Martintól. Megnéztem őket és azt írta az első hogy:

 1. Jó reggelt Rebeka! Van kedved eljönni velem egy sétára a hegyek felé?

 2. Igen csinos voltál tegnap ;)

 3. Ha észre vetted akkor írj vissza az elsőre!!

 4. Mikor írunk dogát valamiből is?

 5. Van kedved fagyizni ma?

 6. Téged is kiszívott a víz?

 7. Ha eljössz velem ma sétálni a hegyekbe akkor hozz magaddal szánkót! Vagy nem is kell majd én viszek! :)

Legjobban az első kérdésen és az ötös kérdésen csodálkoztam. Fagyizni? Télen? Mondjuk van aki fagyizik még télen is ,de én nem vagyok olyan!! Én csak nyáron fogadom el a hűsítő fagyit. Hát egy fél órát biztos gondolkoztam azon hogy menjek-e vele sétálni míg arra jutottam hogy..... igen megyek vele. El sem hiszem. Anyának elujságoltam ezt a nagy hírt és csak nézett. Aztán a beszélgetésünk végén azt tanácsolta hogy vegyek fel nagyon meleg ruhát mert nagyon , nagyon hideg van. Elfogadtam a tanácsot és elő is szedtem egy nagyon meleg rucit ,de még nem vettem fel mert nem tudtam mikor jön értem ezért vissza írtam neki egy kérdéssel. Vártam a válaszát már vagy 5 perce ,de semmi. Míg nem mikor a telefonomat pont le tettem az asztalra akkor berregett egy nagyot a telcsim hogy jött egy üzim. Tuti hogy Martin írt. Az ám!! :) Fél 4-kor jön értem. Addigra pont el tudok készülni. Anyának elmondtam és mondta hogy jól öltözzek föl mert nagyon , nagyon hideg van kint.  Meg fogadtam a tanácsát és fölvettem egy hosszú ujjút , rá egy pulcsit és persze majd a kabátomat. Mikor már mindent elkészítettem csöngettek az ajtón. Na ki volt az??? Igen, Martin. 

* Szia Martin! Gyere csak be!-mondtam Martinnak mikor kinyitottam az ajtót

* Köszi!-mondta Martin és bejött a házba. Gyengéd lépdelésekkel taposgadta a lábtörlőt és belépett. Körülnézett a házban mintha még soha nem járt volna emeletes házban. Ekkor megszólal.

* Gyönyörű házatok van!-nézte a nappalit majd a konyhát.

* Köszi! 1 perc és itt vagyok , csak lehozom a dzsekimet.-mondtam és futottam is a szobám felé. Gyors fölkaptam magamra a dzsekim és rohantam le a lépcsőn. Anyától elköszöntünk és mentünk is ki az ajtón. Tiszta hó volt minden és csupa jég. A fákon semmi növény , a rét  szemvakító fehér volt. Elsétáltunk egy domb fele ahol aztán kezdődtek a párbeszédek:

* Jó volt tegnap egyet fürdeni nem?-kérdezte Martin és zsebre tette a kezét

* Ahham! Jó volt!-válaszoltam egy egyszerű válasszal

* Jól néztél ki bikiniben!!-mondta mosolyogva mire én fölkaptam egy hógolyót és jól nyakba vágtam vele nevetve. Aztán látom hogy lassan megfordul és felém közelít. Olyan ijesztő volt és meg is ijedtem tőle hogy most mit fog csinálni ezért elkezdtem futni a dombról lefele. Szerencsére nem kellett nagy lendületet vennem mert nagyon meredek volt a lejtő. Aztán hátra fordultam hogy megnézzem nem jön-e , de nem láttam sehol. Ekkor valaki gyengéden megfogja a két karom és magával ránt , és nem enged el. Rá néztem az "e lrablómra" és persze hogy Martin volt az. Csak vitt és vitt míg meg nem állt (de még mindig a karomat fogta) és bele tett egy hatalmas hógolyót a nyakamba és vissza futott a dombtetőre annyira lassan hogy szerencsére utol tudtam érni és vissza dobtam. Aztán csak dobálóztunk egymással és mikor ő jött hogy vissza dobja en elfutottam egy korlát felé és megálltam és csak fogtam a korlátot mintha arra várnék hogy ide jöjjön. (még mindig fogom) körbe nézek hogy hol van és mikor megfordultam ott állt velem szemben nagyon közel. 

* Ezt hogy csinálod?-kérdeztem értetlenül

* Úgy, hogy mindig tudom hogy hol vagy! Mert én , egy látnok vagyok!!- emelte fel hírtelen a hangját amítől egyszerre nevetnem kellett és erre ő is elkezdett nevetni. Aztán....... elállt a mosoly az arcáról és csak nézett.

  Még szerencse hogy nem hajolt oda hozzám. Na aztán még egyszer én is a szemébe néztem és mosolyogni kezdtem és elindultam a dombok felé ahol ott hagytam a cipőmet a hóban mert annyira futottam Martin elől. 

* Hé!!-szólt Martin mire megfordultam

* Mi van??-kérdeztem nevetve

* Hol hagytad a cipőd?-kérdezte nevetve és a lábamra nézett

* Miattad a hóban maradt!!-válaszoltam nevetve és elnidultam. Ő is utánam jött és együtt mentünk vissza. Mikor megtaláltam a cipőm (nem tudom hogy , hogy lehettem ilyen hülye hogy cipőbe mentem) és felvettem és kaptam egy hívást anyától hogy már haza kellene mennem. Martin haza kísért és elköszöntünk egymástól úgy ahogy a korlátnál. Sokáig egymás szemében néztük magunkat míg én el nem mosolyodom és ki nem nyitom "véletlenül" az ajtót és bemegyek szép lassan hogy megmaradjon a szem konktantus. Aztán elköszöntem tőle és becsuktam az ajtót majd neki dőltem. Anya kukucskált ki a konyhából kíváncsi tekintettel. Mindent elmeséltem neki szóról-szóra. De anya csak nevetett rajta majd nekem is kellett. Aztán mikor befejeztük a társalgást fölmentem a szobámba hogy le dobjam a táskámat az ágyamra. Benyitott hozzám Mendy. 

* Mi volt Martinnal?-kérdezte mosolyogva

* Azt meg honnan tudod hogy Martinnal voltam?-kérdeztem

* Anyától tudtam meg!-mondta * Na de mesélj már!!-kérlelt és közben le ült az ágyamra és a kezébe vette az egyik díszpárnámat és csak nézett. Nem volt már semmi erőm ahozz hogy még egyszer elmeséljem valakinek is ezt a napot ,de még egy kivételt tettem. Tehát elmeséltem neki és ő is csak nevetett a végén. Mikor végre megszabadultam tőle bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Mikor végeztem lementem a nappaliba pizsiben filmet nézni. Úgy a legjobb filmet nézni!! Egy romantikus filmet néztem ezért csupa zsepi volt az egész kanapé. De még a földön is voltak. A film címe pedig nem más mint: "A FELHŐK FÖLÖTT 3 MÉTERREL" :( Nagyon rossz volt. Szomorú!! Mikor kikapcsoltam a tv-t fölmentem a szobámba és fölkapcsoltam az éjjeli lámpámat és láttam hogy jött egy új üzenetem Martintól. Megnéztem és ez állt benne: "Jó volt veled ma" Jó tök aranyos!! De nem illik hozzám és már van egy kiszemeltem. De nem tudom mit csináljak mert Martinnál meg több az esélyem mint Dávidnál. De nem adom fel!! Akkor is meg akarom ismerni és meg is fogom ismerni. Vissza írtam neki azzal a válasszal hogy: "veled is" Mert tényleg nagyon jól éreztem magam vele. Gyorsan át néztem a tanulni valómat és elpakoltam holnapra majd le kapcsoltam a villanyt és bele vágódtam az ágyamba és elaludtam

Január 12. szombat

Úgy döntöttem a szombatomat tv-nézéssel töltöm , de  aztán másképp lett mert mikor épp hogy felébredtem már kopogtak is az ajtón. Odett volt az. :) Aztán kopogtatott Vanda majd Ami. Tehát nem töltöttem barátok nélkül a szombatomat. Fölmentünk a szobámba és kibeszéltük a pasikat a suliban , GIRL újságokat olvasgattunk és kivágtuk a helyes pasik képét az újságból. Aztán csináltunk egy kis popcornt de sajnos történt egy kis baleset a popcornal. Az hogy mikor kivettük a mikróból a popcornt ki öntöttük egy tálba és fölvittük Ami és Vanda veszekedtek a popcornos tálon míg Ami közelebb nem ment az ablakhoz és Vanda egy jó nagy lökéssel kiverte Ami kezéből a popcornt és kiesett az ablakon az egész tál popcorn.:
* Most ezt muszáj volt?-idegeskedett Ami
* Bocs, nem direkt csináltam! De te nem adtad ide!!-Erősködött Vanda
* Hát már mindegy!! Oda a popcorn!-ült le az ágyamra Ami
* Na és? Csinálunk majd másikat!-mondtam erre hirtelen nagy csönd lett a szobában. A következő másodpercben anya ront be a szobába.:
* Lányok sajnálom ,de mennetek kell!-mondta anya a csajoknak
* Jó!! Na akkor sziiia Rebi!-köszöntek és kimentek a szobából.:
* Anya!! Miért küldted őket haza?-mutattam utánuk
* Mert mi most elmegyünk a termálba!!-mondta nevetve és utána én is bekapcsolódtam a nevetésbe és anya nyakába ugrottam. Gyorsan megkerestem a bikinimet és felvettem a ruhám alá , eltettem az úszószemüvegem amibe úgy nézek ki mint egy béka. :) Vittem egy hajgumit a hajamnak és levittem a táskámat amibe a cuccaim voltak. Anya csomagolt el szendvicseket , gófrit és bele tette a táskájába. Rakott el még 2 üveg narancslevet és azt is beletette a táskába. Aztán láttam hogy az egyik osztálytársam apukája parkol a házunk elé. Mikor anya észre vette hogy itt van a fuvarozónk gyorsan kapkodni kezdett és föl szólt Mendynek és Beninek hogy jöjjenek le. Le is jöttek azonnal. Anya fölkapta a cipőjét meg mi is és bezártam az ajtót anya pedig vitte a táskákat a kocsiba. Beszálltunk a kocsiba , köszöntünk és indultunk. Mikor oda értünk bementünk és anya letette a fotelba a táskákat és fizetett is. Benéztem a termálba és láttam hogy nem sokan vannak aminek örültem is aztán rá pillantottam a csajra aki adta a jegyeket és a belépőkártyát és láttam hogy ő egy 10-es csaj akit nagyon nem bírok! Mikor én kerültem a sorra hogy átvegyem a jegyem a szemembe pillantott és gonoszan rám mosolygott.:
* Itt a jegyed és a kártyád Rebeka!-nyújtotta át nekem a jegyet és a kártyát
* Köszönöm Ramóna!-szorítottam a kezembe a jegyet és a kártyát és egy mosoly nélkül mentem tovább. Anya értetlenül rám néz ,de én csak legyintek. Az öcsémet bekísérte anya a férfi öltözőbe és utána mentünk a női öltözőbe. Megkerestem azt a számot ami a kártyámra volt írva és ahhoz a szekrényhez mentem. Kinyitottam és bele tettem a táskámat és egyéb cuccokat amik nem kellenek majd a fürdéshez. Gyors lekaptam a kabátom aztán a pulcsim majd a pólóm , nacim. Mindent betettem a szekrénybe és bele bújtam az ujjas papucsomba. Hátra mentem anyához és Mendyhez hogy én kész vagyok. Anya mondta hogy mennyek és keressek 4 "napozó ágyat" a törcsiknek a kajáknak , innivalóknak. Beléptem a termálba és egy kis meleg pára csapta meg az arcom. Kellemes volt , főleg télen. Először egy kis vizes valami volt előttem és csak úgy tudtam átjutni a termálba hogy ha belelépek. Megtettem. A papucsom is elázott ,de nem lett tőle semmi baja. Aztán mentem a napozó ágyakhoz és letettem a törcsimet aztán leültem. Csak néztem amint fürdenek a vízben az emberek néha látok gyerekeket is csúszdázni. :) Mikor végre megjöttek anyáék is egyből bele ugrottam a vízbe. A víz elviselhetően langyos  volt és kellemes. Úsztam pár kört míg én szerencsétlen meg nem csúszok és a víz alá nem merülök levegő nélkül. Mendy fölhúz és én egyből levegő után kapkodok. Pár köhécselés után kimentem egy kicsit a vízből és az "ágyamra" dőltem. Fogom a hasam és úgy pihenek. Már majdnem elaludtam mikor megcsörrent a telefonom. Vanda volt az. Fölvettem:
Én: Szia Vanda!-köszöntem
Vanda: Sziaaaa! Na... mizujs a Martinnal?-kérdezte elég fura hangon
Én: Martinnal? Milyen Martinnal? Nincs itt semijen Martin akit legalább is ismernék!-mondtam és közben körülnéztem
Vanda: De nem úgy volt hogy a Martinék visznek titeket a termálba?-kérdezte
Én: De igen és az apukája hozott is minket!-mondtam. Aztán vártam Vanda válaszára ,de valami lekötötte a figyelmemet. Az hogy megláttam Martint és az apukáját amint jönnek felénk.:
Én: Vanda! Bocsi ,de le kell tennem!-mondtam és kinyomtam a telefont gyorsan mert éppen felém jött Martin.:
* Szia Rebeka!-köszönt és leült mellém az "ágyra"
* Szia Martin!-köszöntem vissza
* Fürödtél is vagy csak vagy ezen a napozó ágyon?-kérdezte és végigmérte a testem hogy nem-e vagyok vizes
* Igen fürödtem már csak......gyorsan száradok!-mondtam. Pedig nem is igaz hogy gyorsan száradok, még mindig érzem hogy a hátam vizes.
* Értem!-állt fel * Jössz úszni egyet?-kérdezte és a vízre nézett aztán rám
* De..... miért ne?!!-nevettem és fölálltam és levettem magamról a törülközőt aztán láttam amint Martin a vízbe ugrik aztán én. Aztán elmegyünk (a vízben) a forgóba és ott úszkálunk. Aztán éhes lettem és mondtam Martinnak hogy ki megyek enni mire ő is azt mondta hogy kijön. Kimentünk az "ágyakhoz" és gyors magamra tekertem a törülközőmet. Elő vettem egy gófrit a táskából és enni kezdtem. Aztán láttam hogy Beni éppen azt kéri anyától hogy vegyen neki jégkrémet az emeleten. Addig ugrándozott , könyörgött míg anya nem ment a táskájához és nem vett neki egyet. Remélem lenyugszik. Aztán oda hívott magához anya és én mentem ott hagyva Martint és anya megkérdezte tőlem hogy én is kérnék-e jégkrémet. Mondtam hogy nem , nem kell ,de anyának nem lehet nemet mondani. Ő azért is vett nekem ,de nem bírtam megenni úgy hogy Mendyé lett a jégkrémem. Nagyon unatkoztam és már vissza akartam menni fürdeni ,de egyedül nem akartam. Rá néztem Mendyre aki épp nem ért rá mert ette a jégkrémem aztán Benire néztem ő sem ért rá mert egy újabb jégkrémet vetetett anyával aztán már csak Martin maradt aki meg a telefonjával volt elfoglalva így nem maradt más választásom , egyedül mentem fürdeni. Mikor bele mentem a vízbe oda úsztam az egyik hatalmas ablakhoz és csak néztem kifelé. Olyan fura volt hogy télen bikiniben tartózkodtam egy helyiségben ahol fürdeni lehet télen is. Csak néztem az embereket akik elhaladnak a termál előtt fagyoskodva kabátban , bundás csizmákban miközben én idebent ebben a forróságban majdnem megsülök. Aztán oda úszik hozzám Mendy és érzem hogy valami nincs rendben vele mert eddig soha nem jött oda hozzám hogy velem legyen csak akkor mikor valamit el akart mondani vagy hogy csak idegesítsen valamivel. Valamiért a ugrott be hogy Rajmund van a képben. Hogy ő miatta ilyen szomorkás Mendy. Rá kérdeztem:
* Valami baj van?-kérdeztem és közben Mendyre néztem
* Nem , semmi bajom!-mondta tekergetve a fejét
* Tuti van valami mert ha nem lenne semmi bajod nem jöttél volna ide!-állapítottam meg
* Igaz! De ne mond el anyának jó?-kérdezte mire én össze ráncolt szemöldökkel megígértem neki hogy nem mondom el
* Szóval..... Rajmundnak van egy..... úgy mond "bandája" amibe meghívott hogy legyek én is részese a "bandának" és én belementem!-mondta szégyenkezve
* Hogy mit csináltál? Nem vagy normális!-mondtam meghökkenve a hírtől. Nem hittem volna a húgomról hogy egy pasi miatt belemegy ilyen hülyeségbe.
* Én szeretem Rajmundot , és ha ő úgy akarja hogy legyek én is bent a bandában akkor bent leszek!-mondta és el úszott mellőlem. Hihetetlen. Anyának nem akarok szólni mert akkor örökre magamra haragítanám a húgomat és azt nem akarom. Nagyon nem. Kikászálódtam a vízből és mentem a helyünkre hogy átgondoljam ezt az egészet. A húgom.... nem normális! Ezt bátram kijelentem. Csak arra tudtam gondolni hogy milyen szörnyűségeket csinálhatnak ott ahol ez a "banda" tartózkodik. Aztán csak arra lettem figyelmes hogy Martin mellettem ül és nagyon nézeget valamit a telóján. Talán éppen olvasott valamit mert egyfolytában ide-oda forogtak a szemei. Tuti hogy olvasott valamit. Na mindegy rá hagytam had olvasson. Ledőltem és megpróbáltam aludni mire egy csapást érzékelek a combomon és kinyitom a szemem és látom hogy Martin keze van a combomon és közben a telefonját nézte és olvasott tovább úgy mintha egy horror történetet olvasna. Levettem gyorsan a combomról a kezét és vissza dőltem mire újra a combomra csap!
* Mi van már?-ültem fel gyorsan és idegesen
* Csak mutatni akartam valamit ,de már mindegy!-vette le a kezét a combomról lassan. Vissza dőltem és sóhajtottam egy nagyot és becsuktam a szemem. Pár másod perc múlva Martin kiabálva kérdezi hogy nem megyünk-e fürdeni. Hát komolyan , nem hagy békén aludni egy kicsit sem. Ideges fölnyitottam a szemem és mondtam hogy persze menjünk csak , ugyan kit is érdekel hogy aludni akarok.  Hát.... jó mentem egyet fürdeni. Nagyon jól éreztem magam Martinnal , de most komolyan! Csinált rólam képeket is amint fürdök ,de mikor észre vettem elkezdtem üldözni a vízben hogy azonnal törölje ki ,de Martin csak azért sem törölte ki. Attól féltem a legjobban hogy Martin elejti a telefonomat és az pedig a vízbe zuhan. De szerencsére erős keze van és akár hogy is kergettem gőzerővel ő akkor sem ejtette el. Már nagyon ideges lettem mikor hirtelen eltűnt Martin a szemem elől. Kerestem a tekintetemmel ,de  nem láttam sehol sem. Aztán valaki a víz alá nyomta a fejemet gyengéden és én kapkodtam a víz alatt ide-oda mire végre levegőhöz jutottam. Mikor megláttam Martint az idegesség futott végig rajtam. Letöröltem a szemem és kikaptam Martin kezéből a telefont és gyors kitöröltem a képet amit rólam készített. Kimentünk a vízből mert anya szólt hogy megyünk haza. Magamra tekertem a törcsit és mentem Martinnal az öltözők felé. Aztán a kereszteződésnél meg álltunk Martinnal és egymásra mosolyogtunk.:
* Akkor.... én megyek öltözni!-mondtam és elindultam jobbra a női öltöző felé
* Oké! Siess!-kacsintott rám és elindult balra a férfi öltöző felé és benyitott. Bementem és megkerestem a szekrényemet , kinyitottam és elő vettem a ruháimat. Felkaptam a ruhákat a kezembe és bementem gy fülkébe ahol át vettem a ruhámat. Tiszta víz volt a hajam. :( De a fürdés ezzel jár! :)) Aztán oda mentem anyához hogy szóljak neki hogy kimegyek és megszárítom a hajam. Kimentem és a kezembe vettem a hajszárítót és nem tudom miét ,de a férfi részleg felé néztem és láttam hogy Martin pont akkor jön ki az öltözőből és én gyorsan elfordulok. Miközben szárítom a hajam érzek valamit a vállamon ezért a vállamra teszem a kezem és mikor megnéztem hogy mi az láttam egy kézfejet és megfordultam és nagyon közelről láttam Martint. Nem tudtam máshova nézni hirtelen csak a szemébe. Gyönyörű szép szeme van!!!!!! <3 Na aztán mikor le zuhantam a földre el löktem magamtól mosolyogva Martint és tovább szárítottam a hajam és csak ennyit mondtam neki:
* Tudhatnád hogy ez nálam nem jön be!-néztem Martinra mosolyogva a tükörből aztán látom hogy lassan közelít felém és suttog valamit a fülembe és a lehelete csikizi a nyakam
* Még próbálkozom!-súgta gyengéden a fülembe mire én lassan megfordultam és a szemébe néztem és ő csak mosolygott. Sóhajtottam egy nagyot aztán leállítottam a hajszárítót és bementem az öltözőbe hogy a táskámat kihozzam. Mikor kihoztam kimentem az ajtón a kocsihoz hogy ne történjenek újabb és újabb események Martinnal. Beszálltam Martinék kocsijába és köszöntem a Martin apukájának. Nem sokkal később jött is mindenki és elindult a kocsi. Martin szerencsére nem mellém került hanem szegény húgom mellé. Csak nézegettem kifele az ablakon hátha megint meglátom Dávidot ,de sajnos egy árva lélek sem volt az uctán a akit netán ismerhetnék is. Mikor Martin apukája megállt a kocsival a házunk előtt kiszálltam és elköszöntem Martintól majd az apjától. Bementünk a házba és én gyorsan fölfutottam a szobámba és levágtam magam az ágyamba és csak az járt a fejemben mikor Martin olyan közel volt hozzám. Nem volt egy rossz érzés az biztos. Mikor észhez tértem felhívtam Amit majd Odettet majd Vandát (Vanda majdnem hányt ,de boldog volt)!! :) Csak Vandának nem tetszik Martin az osztályban és persze nekem. Eddig! Nem tudom ,de valami fura érzésem támadt mikor Martin a nyakamhoz ért. Na mindegy anya szólt hogy menjek le vacsizni majd mikor megettem fölmentem , lezuhanyoztam majd az ágyamba dobtam magam és elő vettem egy fényképet Martinról ami még tavaly készült róla az osztály kiránduláson és azt nézegettem addig míg el nem aludtam.

Sziasztok olvasók!! :D

Sajnos nem tudom mikor hozom a kövi részt!! :( De az biztos hogy hozni fogom majd!! :D :D Addig is jóóóó olvasást!! :**
 ♥♥♥♥♥

Január 11. péntek

Na végre péntek van!!!! Fúúú már annyira vártam hogy vége legyen ennek a hétnek. Ma reggel kimentem az erkélyemre mert kint volt a cicám és nem tudott bejönni így beengedtem ,de kicsit kint maradtam. Mikor lenéztem a kezembe repült egy szórólap amin ez volt: VÁRUNK TITEKET MEGINT A MAI BULIN!! ESTE FÉL 7-KOR LESZ!! GYERTEK EL!! Ez nagyszerű! Tuti megint ott lesz Dávid :( Mindegy mennem kellett lefele reggelizni és anya elment dolgozni aztán nem sokkal később Mendy ugrott a kocsiba Rajmund mellé én pedig megint mehettem az öcsémmel a buszmegbe. A buszra várva megint megláttam azt a szórólapot a falon. Már mindenhol csak azt látom. :( Mikor megjött a busz felszálltunk rá és 5 perc múlva indultunk is. Aztán megérkeztünk a suliba és bementem az osztályba. Hirtelen elém ugrott Vanda egy hírrel.:
* Szia! Képzeld jön ma egy új osztálytársunk!!-mondta vidáman
* Mi?? Már mindenki a mi sulinkba akar járni?? Nincs másik suli?-háborogtam mikor megfordultam és megláttam Odettet az ÚJ OSZTÁLYTÁRSUNKAT!!!!! Jeeeeeeeee!!! :))) Gyorsan a számhoz kaptam a kezem és csak mosolyogtam. Mikor észbe kaptam Odett nyakába ugrottam!! :)) Vanda csak nézett hogy mi van velem , hogy miért örülök ennyire neki mikor az előbb még azon kaptam fel a vizet hogy minek jönnek ide folyton új lányok/fiúk. Vanda volt az első akinek bemutattam.:
* Szia Vanda vagyok!!-köszönt Vanda mosolyogva
* Szia én Odett vagyok!! Az új lány!-mondta és közben rám nézett. Tuti hallotta azt amit mondtam még mielőtt észre vettem volna hogy ott áll mögöttem.:
* Ezt nem tudom elhinni!! Te?? A mi sulinkban?? Ez a legjobb nap!!-mondtam mosolyogva és boldogan. Aztán be mutattam mindenkinek az osztályban!! Mindenki mosolyogva üdvözölte!! Aztán becsengettek irodalomra. A tanár bejött és jelentés után fel állította Odettet és bemutatta az osztálynak aminek nem volt semmi értelem megint miattam. :) Aztán a tanárnő adott egy irodalom könyvet Odett kezébe és mondta neki hogy üljön ahova akar. Hát persze hogy mellettem akart ülni ,de ugyebár mellettem Vanda ül már év eleje óta. Odett körül nézett az osztályban mikor észre vettem hogy Dani integet neki hogy ülhet mellette mert el ültették a régi padtársa mellől akit úgy hívnak hogy Bence. Oda fordult felém Odett és bólogattam hogy Dani jó padtárs lesz. Meg nyugodott a biztos bólintásom miatt és Dani felé vette az irányt , le ült a székre és csak mosolygott Danira aki viszonozta. Aztán rám nézett és rám is mosolygott. Teljes mértékben untam ezt az órát ,de hát a mi osztályunkban nincs olyan aki ne unná az irodalmat. A tanárnő mindig elolvassa nekünk a tananyagot és csak utána fogunk hozzá. Aztán megszólalt a megkönnyebbülés hangja ami mint tudjuk a csengő. A szünetben Odettel Meggel és Vandával voltam az udvaron a hóesésben. A nagy csöndben megszólal Vanda hogy: "milyen jó lenne ha ide jönnének a ZTE-sek focizni a hatalmas füves pályánkra amit nem is használunk"-mondta hevesen pislogva mert a hópelyhek a szemébe hullottak mikor fölnézve az égre mondta ezt a kívánságát!!  Amúgy tényleg hatalmas!!! Pont el férne rajta egy szurkoló pálya. Mikor ezt meghallottam Odettre néztem és Odett is rám. Mivel tudtuk hogy Dávid is ZTE-és ezért is tartottuk ezt jó ötletnek.:
* Ez tényleg nagyon jó lenne!-mondtam zsebre tett kézzel és a földre néztem
* Ahham! Jó lenne!-karolt belém Odett és mosolyogva rám meredt a szép világos barna szemével. Aztán gyorsan vissza kellett futnunk a szekrényeinkhez elő venni a következő órára a könyveket. Mikor elő vettem láttam hogy Odett nem békél meg a szekrényével. Nem tudta kinyítani. Oda mentem és egy kicsit megütögettem a szekrény ajtaját és kinyíllott.:
* Ezt hogy csináltad?-pakolta ki a cuccait Odett
* Az enyémmel is néha történik ilyen és én már edzett vagyok benne!-mondtam nevetve és Odett karjába karoltam és vezettem az osztályba. Bent az osztályban intett nekem és ment Dani mellé a töri cuccával , aztán elkezdődött az óra. Aztán még 3 óra és ebéd aztán még 1 óra és jött is értem anya! Elköszöntem Megtől aki aztán futott Ádámhoz :/ Aztán elköszöntem Vandától aki meg futott is a nővéréhez és a barátjához , Amitól is elköszöntem ő pedig futott utána a húgához és mentek haza. Odett pedig elkísért anya kocsijához. Anya mikor meglátta Odettet kiszállt a kocsiból csodálkozva és köszöntek egymásnak. Anya azt mondta Odettnem hogy:
* Szívesen haza doblak ám!!-mondta anya
* Nem , nem kell köszönöm!-mondta Odett ellenkezve
* Na gyere szállj be!-nyitotta ki anya a kocsi ajtót mire én biztatóan mosolyogtam rá és beszálltunk.:
* Anya! Mendy és Beni nem jönnek?-kérdeztem mikor anya beindította a kocsit és tolatott.
* Nem jönnek most mert Mendyt be kellett íratnom balettre és pont most van neki , Beni meg foci meccsen van!-mondta tolatás közben
* Értem!-mondtam és kinéztem az ablakon. Mikor elhaladtunk egy oszlop mellett amin megint volt egy olyan szórólap amin tudjátok mi állt , na és mutattam Odettnek és láttam a szemében a mosolyt ,de nem mutatta a száján. Vissza dőlt és úgy tett mintha nem törődne azzal hogy ma is lesz egy buli és ott lesz a Dávid. Mikor betolatott anya a kocsival a garázsba és kiszállt oda hajoltam Odetthez és azt mondtam neki hogy:
* Ne szomorkodj! Ma el megyünk abba a buliba!!-mondtam mosolyogva mire Odett azonnal fölkapta a fejét és rám nézett értetlenül:
* Mi van?? De nem azt mondtad hogy többet nem mész buliba?-kérdezte
* De igen ,de......ha ez az egyetlen esélye annak hogy újra lássam/lássuk a Dávidot akkor inkább elmegyek!-mondtam nevetve
* Víííííííííííííí!!! Megyünk ma buliba jeeeee!!-őrjöngött Odett a kocsiban. Anya nem értette hogy miért nem szálltunk már ki és hogy miért sikítozunk. Anyának nem szólhattam a buli dologról tehát titokban tartottam és mondtam valami más indokot hogy miért visítozunk és szerencsére elhitte. Kiszálltunk a kocsiból és fölmentünk a szobámba ahol kirámoltam a szekrényemet és mindent az ágyamra szórtam. Mikor már minden ki volt pakolva kikértem Odett véleményét a ruháról amit fölakartam venni ma este. Nagyon tetszett neki úgy hogy maradt az a választásom , utána pedig Odettet beküldtem a gardróbomba hogy próbálja fel azt a ruhát amit az ágyamon nézegetett már egy ideje. Mikor felpróbálta úgy nézett ki mint egy mesebeli hercegnő. Azonnal neki is adtam azt a ruhát mert rajtam nem nézett ki ennyire jól. Megköszönte és fölvettem a karórámat , gyorsan levetettük a ruhákat mert nem akartuk hogy anya meglásson minket ilyen ruhában mert még rájönne hogy buliba megyünk. Szóval vissza öltöztünk abba a ruhánkba amibe haza érkeztünk a suliból és bele gyömöszöltem a bulis ruhánkat egy szatyorba és betettem a szekrényem sarkába hogy majd könnyen megtaláljuk a ruhákat ha menni kell. Lementünk a lépcsőn anya tálalt nekünk melegszendvicseket és ettünk. Mikor megettük fölmentünk a szobámba gyorsan és beléptem a facebookomba hogy megírjam Aminak hogy ma is megyünk buliba Odettel. Mikor leírtam lenyomtam az enter gombot és csak vártam. Vissza írt:
Ami üzenete: Jujj ,de jóó lesz! Én is megyek , ki nem hagynám!
Rebeka üzenete: Aham jó lesz! Okés :)
Ami üzenete: De....tuti hogy csak azért jössz mert tudod hogy ott lesz a Dávid igaz?
Rebeka üzenete: Jajj nem dehogy is! De persze azért is ,de...nem csak ezért hidd el!
Ami üzenete: Oké elhiszem! Akkor ne késsetek sziasztok! :)
Rebeka üzenete: Jó szia!!
Kiléptem a facebookomból és lenyomtam a laptopomnak a tetejét és egy nagyon sóhajtottam. Végre ma is láthatom!!!!!! Ez többet ér mindennél most nekem ,de sajnos nem vagyok egyedül mert Odettnek is ugye bejön és hát..... így elég nehéz megszerezni. :/ De ez van! Betettünk egy filmet és csináltunk popcornt egy nagy tálban és a film közben azt ettük. Hát egy 2 órás biztos volt az a film úgy hogy mikor észre vettem hogy már 5 óra és ugye fél 7-kor kezdődik a buli.:
* Figyelj Odett! Mindenkinek el kell aludnia mire elindulunk!!-mondtam törökülésbe
* Szerintem is! De hogy éred el hogy már fél 7-kor elaludjanak? Péntek van , ilyenkor senki nem fekszik le fél 7-kor  még 10-kor sem!-emelte fel mind két kezét
* Tudom!! Erre való ez!!-mutattam fel neki egy dobozt amibe altató található. Anyának beleöntök egy kicsit az altatóból a poharába amit mindig bevisz magának lefekvés előtt. Az öcsémet könnyű lesz elaltatni úgy hogy nincs gáz! Csak az hogy Mendyt is magunkal kell hozni mert Ami is hozza a húgát Emíliát és Emi meg azt akarja hogy ott legyen vele Mendy. Kicsit rám vigyorgott Odett mintha azt mondaná hogy ez jó ötlet. Cselekednem kellett!! Lementem a lépcsőn és bementem anya szobájába. Szerencsére épp fürdött úgy hogy könnyű dolog lesz. Aztán mikor lecsavartam a kupakját anya nyitott be.:
* Te meg mit csinálsz azzal a pohárral Rebeka?-kérdezte köntösben és egy törölközővel a fején csípőre tett kézzel hirtelen nem tudtam mit csináljak, a hátam mögé dugtam az altatót és villám gyorsan rá csavartam a kupakot.:
* Semmit anya! Csak azt vizsgáltam éppen hogy.... nem-e limonádét hoztál be magaddal mert tudom hogy azt nem szereted!-mondtam félre húzott szájjal. Anya nagyon furán nézett rám!
* Ha tudod hogy nem szeretem akkor szerinted azt hoztam volna be?-mosolygott rám
* Nem anya!-tettem a szégyent és kimentem a szobájából az altatóval a kezembe. Hát ez nem jött be. Vissza mentem Odetthez a szobámba és elmondtam neki mi történt. Ő csak nevetett az egészen. Aztán mikor megint hallottam hogy kijön anya a szobából és az ajtó felé megy , akcióba lendültem és gyorsan lefutottam anya szobájába. Ha most meglát akkor már biztos el kezd gyanakodni úgy hogy sietnem kellett. Gyorsan öntöttem a poharába hát egy kicsit sok lett ,de ez a gyorsaságomnak a hibája ,de annál jobban alszik. Nagyon gyorsan rá csavartam a kupakot és fölfutottam.:
* Na mi az? Sikerült?-nézett rám Odett hatalmasra nyílt szemmel
* Igen SIKERÜLT!!-ujjongtunk a szobámba
* Ügyes vagy , nagyon ügyes vagy!!-ölelt át hirtelen
* Ne nekem hálálkodj hanem a postásnak! Ő kopogott az ajtón és anya nyitott ajtót. Bár nekem is hálálkodhatsz!-nevettem
* Na jó , már csak az öcsédet kéne elaltatni!-mondtam halkan
* Azzal nem kell törődnötök! Már elaltattam!!-mosolygott ránk Mendy
* Mendy te zseni vagy! Köszi!-mondtam
* Ezt nem értetek csináltam! Csak azért hogy simán el tudjak menni én is a buliba!-mondta lenézően
* Na jó mindegy akkor menjünk szerintem!-mondta Odett
* Várj! Mi lesz a szüleiddel? Nem tudják hogy hol vagy és ha nem tudják hogy hol vagy akkor hívják a zsarukat!-modtam
* Ez igaz! Gyors kitalálok valamit! Meg van! Azt mondom hogy nálatok alszok ma!-mondta Odett
* Ez jóó!-mondtam és a kezébe nyomtam a telóját. Föl hívta az anyukáját és beleegyezett hogy "itt aludjon" szóval indulhattunk a buliba. Nagyon lassan és halkan bezártam az ajtót és lekapcsoltam mindent. Odett szerencsére már tudott vezetni így ő vitt el minket Amiékhoz és a buliba. Az autóban is szólt a zene és jó volt a hangulat is. Emi és Mendy jól el voltak egy telefonnal , Ami , Odett és én énekeltük azt a számot ami ment a "pendrájvom-ról"!! Mikor oda értünk már hallottuk a zenét. Asszem ez ment: Jennyfer Lopez ft. Pittbul: Dance Agen! Jó ez a szám csak a jelentése a szövegnek kicsit durva. Vettem egy nagy lélegzetet és benyitottunk a helyszínre. Mikor beléptem találkozott a tekintetem azzal a fiúval akit szeretek!!!! Igen Dávidéval! Úgy 1 vagy 3 másodpercig néztük egymást és aztán ment tovább a színpadon a haverjaival. Asszem hangolták a gitárokat. Csak 10-en voltunk még csak , meg amúgy is kicsit előbb érkeztünk mint kellett volna ,de nekem ez megfelel hogy nem késtem el!! Letettük a táskánkat a székre és csak voltunk ,míg Ami meg nem szólal:
* Hé csajok! Van egy új számom! Nagyon jóó!-mondtam különböző hanglejtésekkel
* Na muti!-kérte Odett hátra dőlve. Ekkor Ami benyomott egy számot ami nekem is nagyon megtetszett ,de nem csak nekem hanem még a DJ-s srácnak is nagyon megtetszett. Oda jött hozzánk és elkérte a számnak a címét. Megköszönte és ment is hogy beprogramozza a számot. Ránk mosolygott Ami és oda ment a Dj-s hez. Pár perc múlva beront egy csomó ember és a DJ-s már nyomja is a zenét. Mindenki levetette a pulcsiját/kabátját és táncolni kezdtek. Megfogtam Odett kezét és ki húztam a tánc parkettre. Kicsit táncoltunk míg Dávid nem jött a gitár szólójával. Előkaptam a telefonomat és levideóztam ahogy Dávid gitározik. :) Annyira jól tud!!!!! Zseniálisan gitározik!!!! Odett csak nézte mit csinálok miután Dávid végzett a gitározással és aztán elhúzott engem az ajtó sarkába.:
* Te meg mit művelsz?-kérdezte és közben nézte a Dávidot
* Hát levideóztam Dávidot ahogy gitározik!!-mondtam
* Azt vettem észre!! Na küld át!!-nevetett és előkapta a telefonját. Átküldtem neki és mehettünk vissza bulizni!!!!!!!!!!!!!!! Aztán mikor Dávid még mindig a színpadon gitározott ,de már nem szólóban egy csaj fölment hozzá és átkarolta a nyakát. :( De Dávid nem csinált semmit viszont látszott Dávidon hogy egy kicsit zavarja hogy átkarolta a nyakát az a csaj mert így nem tudott valami jól gitározni. Odettnek és nekem már semmi kedvünk nem volt táncolni így elmentünk a székekhez és ott ültünk. Ami oda jött hozzánk és megkérdezte mi a bajunk:
* Valami baj van csajok? Nem tetszik a buli?-kérdezte tréfásan Ami
* De tetszik csak az nem!!-mutattam fel a színpadra
* Oh értem! Ne is törődjetek azzal a csajjal , tudom ki ő , hisz nekem mindent elmond Dávid!-mondta Ami és biztatott minket hogy menjünk vissza táncolni ,de nekem még enni sem volt kedven mikor előttem elhaladt egy tálca csokis és epres muffin annyira le voltam törve.:
* Ne haragúdj Ami ,de ez most nem megy! Meg keresem Mendyt és szerintem megyek haza!-mondtam és lecsúztam a székről. Át mentem egy csomószor a tömegen ,de nem láttam Mendyit sem Emit. Vissza akartam rohanni Amihoz a rossz hírrel hogy nincs meg a húga és az enyém sem amikor beleütköztem abba a csajba aki Dávidot ölelgette. Persze volt rám egy megjegyzése ,de nem is figyeltem rá mert csak a nagy düh jött ki belőlem mikor megláttam. Azt hittem mindjárt megpofozom ,de inkább mentem és megkerestem Mendyt és Emit. A nagy tömeg közepén megtaláltam mindkettőt és oda vittem őket Odetthez és Amihoz. Ami is menni akart szóval mindannyian mentünk ki az ajtón. Beszálltunk a kocsiba és indultunk is haza. Először Amitól és Emitől köszöntünk el aztán már csak hozzánk vezetett az út. Mikor Odett lassan betolatott a garázsba kiszálltunk és elköszöntünk Odettől és bementünk a házba Mendyvel. Anya szerencsére még mindig aludt ,de egy valaki nem. Hát igen az öcsém volt az!! Nagy bajba ón voltunk mert az öcsém olyan hogy mindent elmond anyának. Szerencsére elfogadta a zsebpénzem felét ami 5000 volt. :/ :) De legalább nem árul be anyának. Megköszöntem a kedvességét és mentem zuhanyozni este 11-kor. De sajnos foglalt volt a zuhanyzó mert Mendy lefoglalta. Vártam egy 20 percet és bemehettem a zuhanyzóba. Én is egy olyan 20 percet zuhanyoztam és mentem aludni. Nagyon szomorúan aludtam el ,de legalább nem maradtam fent egész éjjel.!!