Reggel úgy néztem ki mint egy aszalt szilva mert a víz teljesen kiszívott tegnap. Bekentem valami krémmel az arcom hogy egy kis formája legyen. Rá néztem a telefonomra és láttam hogy 7 sms jött Martintól. Megnéztem őket és azt írta az első hogy:
1. Jó reggelt Rebeka! Van kedved eljönni velem egy sétára a hegyek felé?
2. Igen csinos voltál tegnap ;)
3. Ha észre vetted akkor írj vissza az elsőre!!
4. Mikor írunk dogát valamiből is?
5. Van kedved fagyizni ma?
6. Téged is kiszívott a víz?
7. Ha eljössz velem ma sétálni a hegyekbe akkor hozz magaddal szánkót! Vagy nem is kell majd én viszek! :)
Legjobban az első kérdésen és az ötös kérdésen csodálkoztam. Fagyizni? Télen? Mondjuk van aki fagyizik még télen is ,de én nem vagyok olyan!! Én csak nyáron fogadom el a hűsítő fagyit. Hát egy fél órát biztos gondolkoztam azon hogy menjek-e vele sétálni míg arra jutottam hogy..... igen megyek vele. El sem hiszem. Anyának elujságoltam ezt a nagy hírt és csak nézett. Aztán a beszélgetésünk végén azt tanácsolta hogy vegyek fel nagyon meleg ruhát mert nagyon , nagyon hideg van. Elfogadtam a tanácsot és elő is szedtem egy nagyon meleg rucit ,de még nem vettem fel mert nem tudtam mikor jön értem ezért vissza írtam neki egy kérdéssel. Vártam a válaszát már vagy 5 perce ,de semmi. Míg nem mikor a telefonomat pont le tettem az asztalra akkor berregett egy nagyot a telcsim hogy jött egy üzim. Tuti hogy Martin írt. Az ám!! :) Fél 4-kor jön értem. Addigra pont el tudok készülni. Anyának elmondtam és mondta hogy jól öltözzek föl mert nagyon , nagyon hideg van kint. Meg fogadtam a tanácsát és fölvettem egy hosszú ujjút , rá egy pulcsit és persze majd a kabátomat. Mikor már mindent elkészítettem csöngettek az ajtón. Na ki volt az??? Igen, Martin.
* Szia Martin! Gyere csak be!-mondtam Martinnak mikor kinyitottam az ajtót
* Köszi!-mondta Martin és bejött a házba. Gyengéd lépdelésekkel taposgadta a lábtörlőt és belépett. Körülnézett a házban mintha még soha nem járt volna emeletes házban. Ekkor megszólal.
* Gyönyörű házatok van!-nézte a nappalit majd a konyhát.
* Köszi! 1 perc és itt vagyok , csak lehozom a dzsekimet.-mondtam és futottam is a szobám felé. Gyors fölkaptam magamra a dzsekim és rohantam le a lépcsőn. Anyától elköszöntünk és mentünk is ki az ajtón. Tiszta hó volt minden és csupa jég. A fákon semmi növény , a rét szemvakító fehér volt. Elsétáltunk egy domb fele ahol aztán kezdődtek a párbeszédek:
* Jó volt tegnap egyet fürdeni nem?-kérdezte Martin és zsebre tette a kezét
* Ahham! Jó volt!-válaszoltam egy egyszerű válasszal
* Jól néztél ki bikiniben!!-mondta mosolyogva mire én fölkaptam egy hógolyót és jól nyakba vágtam vele nevetve. Aztán látom hogy lassan megfordul és felém közelít. Olyan ijesztő volt és meg is ijedtem tőle hogy most mit fog csinálni ezért elkezdtem futni a dombról lefele. Szerencsére nem kellett nagy lendületet vennem mert nagyon meredek volt a lejtő. Aztán hátra fordultam hogy megnézzem nem jön-e , de nem láttam sehol. Ekkor valaki gyengéden megfogja a két karom és magával ránt , és nem enged el. Rá néztem az "e lrablómra" és persze hogy Martin volt az. Csak vitt és vitt míg meg nem állt (de még mindig a karomat fogta) és bele tett egy hatalmas hógolyót a nyakamba és vissza futott a dombtetőre annyira lassan hogy szerencsére utol tudtam érni és vissza dobtam. Aztán csak dobálóztunk egymással és mikor ő jött hogy vissza dobja en elfutottam egy korlát felé és megálltam és csak fogtam a korlátot mintha arra várnék hogy ide jöjjön. (még mindig fogom) körbe nézek hogy hol van és mikor megfordultam ott állt velem szemben nagyon közel.
* Ezt hogy csinálod?-kérdeztem értetlenül
* Úgy, hogy mindig tudom hogy hol vagy! Mert én , egy látnok vagyok!!- emelte fel hírtelen a hangját amítől egyszerre nevetnem kellett és erre ő is elkezdett nevetni. Aztán....... elállt a mosoly az arcáról és csak nézett.
Még szerencse hogy nem hajolt oda hozzám. Na aztán még egyszer én is a szemébe néztem és mosolyogni kezdtem és elindultam a dombok felé ahol ott hagytam a cipőmet a hóban mert annyira futottam Martin elől.
* Hé!!-szólt Martin mire megfordultam
* Mi van??-kérdeztem nevetve
* Hol hagytad a cipőd?-kérdezte nevetve és a lábamra nézett
* Miattad a hóban maradt!!-válaszoltam nevetve és elnidultam. Ő is utánam jött és együtt mentünk vissza. Mikor megtaláltam a cipőm (nem tudom hogy , hogy lehettem ilyen hülye hogy cipőbe mentem) és felvettem és kaptam egy hívást anyától hogy már haza kellene mennem. Martin haza kísért és elköszöntünk egymástól úgy ahogy a korlátnál. Sokáig egymás szemében néztük magunkat míg én el nem mosolyodom és ki nem nyitom "véletlenül" az ajtót és bemegyek szép lassan hogy megmaradjon a szem konktantus. Aztán elköszöntem tőle és becsuktam az ajtót majd neki dőltem. Anya kukucskált ki a konyhából kíváncsi tekintettel. Mindent elmeséltem neki szóról-szóra. De anya csak nevetett rajta majd nekem is kellett. Aztán mikor befejeztük a társalgást fölmentem a szobámba hogy le dobjam a táskámat az ágyamra. Benyitott hozzám Mendy.
* Mi volt Martinnal?-kérdezte mosolyogva
* Azt meg honnan tudod hogy Martinnal voltam?-kérdeztem
* Anyától tudtam meg!-mondta * Na de mesélj már!!-kérlelt és közben le ült az ágyamra és a kezébe vette az egyik díszpárnámat és csak nézett. Nem volt már semmi erőm ahozz hogy még egyszer elmeséljem valakinek is ezt a napot ,de még egy kivételt tettem. Tehát elmeséltem neki és ő is csak nevetett a végén. Mikor végre megszabadultam tőle bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Mikor végeztem lementem a nappaliba pizsiben filmet nézni. Úgy a legjobb filmet nézni!! Egy romantikus filmet néztem ezért csupa zsepi volt az egész kanapé. De még a földön is voltak. A film címe pedig nem más mint: "A FELHŐK FÖLÖTT 3 MÉTERREL" :( Nagyon rossz volt. Szomorú!! Mikor kikapcsoltam a tv-t fölmentem a szobámba és fölkapcsoltam az éjjeli lámpámat és láttam hogy jött egy új üzenetem Martintól. Megnéztem és ez állt benne: "Jó volt veled ma" Jó tök aranyos!! De nem illik hozzám és már van egy kiszemeltem. De nem tudom mit csináljak mert Martinnál meg több az esélyem mint Dávidnál. De nem adom fel!! Akkor is meg akarom ismerni és meg is fogom ismerni. Vissza írtam neki azzal a válasszal hogy: "veled is" Mert tényleg nagyon jól éreztem magam vele. Gyorsan át néztem a tanulni valómat és elpakoltam holnapra majd le kapcsoltam a villanyt és bele vágódtam az ágyamba és elaludtam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése