Január 6. vasárnap

Reggel gyorsan ébredtünk volna mert együtt akartunk még lenni Odettel ,de sajnos fél 11-kor ébredtünk mert nagyon álmosak voltunk.  Aztán fölhívott engem anya hogy:
* Szia Rebeka! Ma mennetek kell Vaspörbe a mamához!-mondta anya a vonalon keresztül
* Szia anya! Oké! Odett is jöhet?-kérdeztem és közben rá néztem Odettre
* Hát felőlem , persze! De akkor csak ti ketten mentek mert ki kell vinni a Missyt Vaspörbe a mamához!-mondta anya! ( A Missy a kutyánk akit minden második héten elviszünk a mamához)
* Oké szia!-nyomtam ki a gombot boldogan és mondtam Odettnek hogy jöhet velem Vaspörbe. Gyorsan ettünk valamit és Odett apukája elvitt minket először hozzánk. Ki tett minket és mentünk is a házba. Anya bent a nappaliba várt minket. Azt asztalon sütiket és narancslevet vettünk észre és elkezdtett fájni a hasam mert nem bírtam egy kajára sem nézni annyit ettem Odettéknél. Fölmentünk a szobámba és elkezdtünk arról beszélgetni hogy hogyan is ismerhetnénk meg Dávidot. Én úgy terveztem először hogy neki megyek majd valamelyik pénteken mert csak péntekenként láttam eddig Dávidot. De most már nem tudom hogy megyek majd valaha is bulizni. :( Odett meg csak nevetett azon az ötletemen hogy neki akarok menni. Bár tényleg nem ez lenne a legjobb megoldás. Aztán eszembe jutott még egy ötlet. Az hogy elejtek előtte valamit és majd fölveszi nekem és oda adja. <3 Olyan jó lenne :) Ezt akarja tenni Odett is :/ :) Kár hogy mind a ketten pont belé vagyunk szerelmesek. :( Aztán fölszólt hozzánk anya hogy mennünk kell Vaspörbe és gyorsan lefutottunk. Megkerestük a Missyt és rátettem a pórázt. Elköszöntünk anyától és mentünk a buszra. Fölszálltunk és kértem egy diákjegyet és egy kutyajegyet. Odett saját magának kérte a jegyét. Elfoglaltunk egy helyet és és én elkezdtem olvasni a kedvenc könyvem , Odett pedig fülhallgatózott. Sajnos én a suliba hagytam a fülhallgatóm úgy hogy olvastam. Mikor megérkeztünk bent a házban kártyáztunk , malmoztunk (utálom azt a játékot) !!! Aztán hamarosan mennünk kellett a buszra. Mama fölfizetett bennünket és a busz hátuljában integettünk a mamának. A buszon újra olvastam Odett pedig fülhallgatózott. Asszem átaludtam az egész utat mert Odett ide-oda rángatott hogy felkelljek. Hát igen.  Aztán haza mentünk (hozzánk) és kicsit még együtt voltunk Odettel aztán jöttek érte és elköszöntünk egymástól. Utálom a vasárnapokat és még nem is tanultam semmit. Miután elment Odett elkeztem kicsit tanulni valamit. Aztán mikor kinéztem az ablakon láttam hogy csak úgy szakad a hó. Azt hittem nem fog megmaradni , egy frászt annyi hó lett már este hogy a nagy teherautót is befedte. Előszedtem még egy takarót az ágyneműtartómból hogy ne fázzak éjjel. Elpakoltam holnapra és mentem az ágyamba olvasni.  Egyszer csak amint olvasom a könyvem valaki majdnem kidobta az ablakom egy kisebb kaviccsal. Lassan kezdtem felkelni az ágyamból és az erkélyem felé vettem az irányt lassan. Kinyitottam az ajtót és lehajoltam hogy megnézzem ki az. Hát.... elsem hittem amikor lenéztem hogy ő az. Tóth Roland volt az, akit már vagy 1 éve nem láttam. :) Nagyot néztem aztán mikor észbe kaptam hogy ott lent vár engem akkor azonnal magamra kaptam egy vastag pulcsit és a legbundásabb csizmámat és futottam le a lépcsőn halkan. Kinyitottam az ajtót és kimentem. Hátul az erkélyemnél Roland nyakába ugrottam (mint egy jó barátéba) és örültünk egymásnak.:
* Hát te?? Olyan régen láttalak!-öleltem meg újra
* Valaki... meg mondta hogy hol laksz és ide jöttem!-mondta miközben engem a karjai közt melengetett
* Ki volt az?? Ki mondta meg??-néztem fel a szemébe
* Hát.....-mutatott a bokor mögé és hirtelen kiugrott Odett mosolyogva. Ez azt jelentette hogy Odett mondta meg Rolandnak hogy hol lakok.  Oda futott hozzánk és akkor már 3-an öleltük egymást. Olyan boldogok voltunk hogy látjuk egymást. Aztán egész este együtt voltunk. :) Elmentünk a parkba hol leültünk a padra és beszélgetni kezdtünk.:
* Ömmm... Roland! Honnan ismered Felmalyer Dávidot?-kérdeztem
* Hát nagyon régóta!! De miért?-kérdezte
* Hát mert.... csak úgy kérdeztem!-gondolkodtam egy pillanatra hogy elmondjam-e neki vagy maradjon Odett és az én titkom. De sajnos kiszedte belőlem:
* Na mond!! Meg akarod ismerni igaz?-kérdezte
* Igen meg! De megoldom ám!-mondtam
* Nekem midegy! Be is mutathatlak akár!-ajánlotta Roland
* Komolyan?-kérdeztem mire bólogatni kezdett Roland
* Ömmmm.... bocsi hogy beleszólok , de ha már bemutatod Rebit akkor engem is bemutatnál?-kérdezte Odett mire Roland mind a kettőnkre olyan furán nézett.
* Szóval!-állt fel * Mind ketten meg akarjátok ismerni!-foglalta össze mire mi hevesen bólogattunk a padon ülve
* Ám legyen!-tette össze a karját a mellkasán és közben pedig mosolygott
* Köszi Roli!-öleltem meg újra
* Igen, köszi!-bújt oda hozzánk Odett. Csak az volt a baj , hogy Dávidot eddig mindig csak buliban láttam péntekenként és én már nem szeretnék buliba járni. Ekkor hirtelen eszembe jutott egy kis baki:
* Ó-ó!-Ó-ó-ztam
* Mi van?-állt meg Roli lélegzete
* Az a helyzet , hogy....inkább nem mutass be engem a Dávidnak!-ültem le szomorúan a padra
* Mert? Mi történt?-kérdezte Roli
* Hát voltam egyik pénteken buliba ahol ott volt a Dávid is , és hát egy kicsit ittam valami fura löttyből amitől be rugtam , és mikor Dávid jött a színpadra a gitárjával felfutottam mellé a színpadra és pengetni kezdtem a gitárját!-vallottam be jó nehezen
* Áh értem!-mondta Roli meglepetten
* Tényleg így volt!-mondta Odett
* Én elhiszem! Akkor csak téged mutatlak be ha nem gond neked!-mondta Roli Odettnek. Láttam Odett arcán hogy nagyon szeretné hogy bemutassa őt a Dávidnak ,de még is nemet mondott. Hogy miért arra kíváncsi lennék. Megkérdeztem tőle hogy: "Miért nem akarja hogy bemutasson?" erre ő ezt válaszolta: " Mert ha téged nem fog ismerni akkor inkább engem se!!" olyan aranyos volt. :) Mikor ezt megbeszéltük elköszöntünk egymástól és haza mentünk mind a 3-an. Bementem a házba fölmentem a szobámba és elaludtam. :)