Január 18. péntek

Ők itt Mandy és Rajmund amint egymással csetelnek!! :)

PÉNTEK!!! Végre! Mikor fölébredtem és felültem az ágyamba anya üdvözölt egy nagyon jóóó hírrel!! Ma a nagy hó esés miatt elmarad a tanítás! :) Jeeee! :) Nagy örömmel keltem ki az ágyamból és mentem lefele hogy végre nyugodtan megreggelizzek. Nagyon boldog voltam az nap. Miközben reggeliztem Mendy ült az asztalhoz és nagyon emósan nézett ki. Bár lehet hogy azért mert csak most kelt föl ő is.
* Mendy , ugye csak azért nézel ki így mert most keltél föl!!-kortyolgattam a kakaómat
* Képzeld én már 7 óra óta fönt vagyok!-mondtam szem húnyásokkal erre én kiköptem a kakaómat
* Mi?? Te beteg vagy?-fogtam meg a homlokát
* Nincs semmi bajom! Tudom hogy egy kicsit furán nézek ki ,de ez a stílus bejön Rajmundnak és nekem is!-mondta majd vissza vitte a tányérját és fölment a szobájába. Nagyon féltem! Rajmund folyton belehúzza ilyen hülyeségekbe. Még jó hogy nem jön érte mostanában. Fölmentem halkan Mendy szobájához hogy megtudjak valamit. De csak azt láttam hogy az ágyán ül és csetel valakivel közben pedig fejhallgató van a fején amit anyától kapott. Biztos voltam benne hogy Rajmundal csetel. Mindegy , jobb ha nem szólok bele! Ez az ő dolguk. Vissza mentem a szobámba és pont be akartam kapcsolni a laptopom mikor jött egy hívás Odettől.
Én: Szia Odett!
Odett: Szia! Képzeld ma kikkel találkozunk!-kiabált a telefonba , komolyan......mindenki megsüketít aki csak felhív
Én: Találkozunk?-értetlenkedtem
Odett: Igen! Hát azokkal AKIK BEJELÖLTEK MINKET!!!!!!!-most már torka szakadtából üvöltött. Mintha még soha nem találkozott volna ilyen helyes pasival
Én: Na neeeeee! Komolyan?? Mikor??-fogtam meg a fejem
Odett: 2 óra mulva! Vagy bocsi már csak 1 óra mulva!-mondta egész nyugodtan , de én egy cseppet sem voltam nyugodt. Hihetetlen hogy találkozom azzal a pasival akitől félek hogy rám ír facebookon. Egyáltalán nem volt kedvem ehhez az egészhez ,de Odettnek nem akartam csalódást okozni azzal hogy nem megyek. Bár lehet hogy ő nem is akarja hogy mennyek. Nem tudom.
Én: Jó , akkor most leteszem szia Odett!-nyomtam ki a telefont és egy kicsi gondolkodás után észbe kaptam majd a másik pillanatban a szekrényem mélyén voltam egy csomó ruha közt. Fogalmam sem volt hogy mit vegyek fel. Aztán megláttam egy igen csinos ruhát amit még nem vettem föl sehova. Kaptam hozzá farmert , táskát és egy sapit is. :) :

  A csizma meg már tavalyi ,de még mindig jó. Gyors  fölkaptam magamra majd lementem a konyhába hogy bekapjak valamit indulás előtt.
* Te meg hova mész?-kérdezte anya
* Találkozóm van!-büszkélgedtem
* Na ne mond , és kivel?-érdeklődött anya
* Inkább kikkel!! Odettel és az egyik........ barátjával!
* Oh...... értem! De tudod hogy nem mehetsz sehova sem gy hogy bocsi kicsim ,de nem engedlek el! Büntiben vagy!-mondta anya
* De anya légyszii! Ígérem ez lesz az utolsó alkalom hogy bünti alatt elmentem jó?-alkudtam
* Hát........Jó legyen! De időben gyere haza!-mondta anya majd a nyakába ugrottam Kopogtak az ajtón és sejtettem hogy Odett lesz az. Betessékeltem a házba és még gyorsan megettem a kajámat majd fölkaptam a csizmám , köszöntem anyának és kimentünk a házból.
* Szóval hova megyünk?- kérdeztem
* Az egyik legjobb sütizőbe megyünk!-mondta Odett
* Renben ,de szólhattál volna hogy ne egyek mert tele vagyok és egy falat sem megy le a torkomon!-szóltam Odettre
* Ezt nem mondanám! Abban a sütizőben vannak a világ legfinomabb sütijei.-mondta
* Hát.......talán megtudom majd enni!-kételkedtem a dologban. Mikor a sütizőbe értünk a pasik ott vártak minket egy asztalnál. Én egy kicsit meg álltam és nézni kezdtem őket. Annyira fura volt őt látni élőben és nem képen. Odett értetlenül nézett vissza rám mikor észre vette hogy meg álltam. Egy kis bátorító mosollyal Odettől  elindultam a fiúk felé. Egész úton vert a szívem. Aztán mégjobban elkezdett verni mikor észre vettek minket a fiúk. Jah és mikor  az a Dorián rám mosolygott na akkor úgy éreztem végem van. De szerencsére nem ájultam el ahogy szoktam izgalmamban. Le ültünk hozzájuk. Én Doriánnal szemben Odett pedig Ádámmaé szemben (az az a fiú aki Odettet jelölte be)
* Sziasztok!-álltak fel a pasik az asztaltól
* Sziasztok!-köszöntünk vissza
* Én Reil Dorián vagyok!-mutatkozott be Dorián mind a kettőnknek
* Én meg Rentai Rebeka!-mutatkoztam be
* Én pedig Novák Odett!-mutatkozott be Odett
* Már csak én maradtam! Én Perl Ádám vagyok!-mutatkozott be Ádám
* Gyertek , üljetek le!-mondta az az Ádám. Nekem nem kellett kétszer mondani és annak a Doriánnak sem mert egyszerre gyorsan ültünk le és egy kicsit mind a ketten elmosolyodtunk. Aztán a kezembe vettem az étlapot és a sütikhez lapoztam. Csak nézegettem a finomabbnál finomabb sütiket ,de nem tudtam választani. Letettem az asztalra az étlapot és fölé könyököltem és néztem a sütiket. Gondolkodásom közben Dorián megszólal (hozzám).
* Én ezt választanám a helyedben!-mutatott egy oreo-s sütire
* Tényleg jól néz ki!-mondtam és jól megnéztem azt a sütit
* Hidd el! Nagyon finom!-dőlt hátra a székben és karba tett kézzel nézett rám mosolyogva
* Rendben! Meg győztél!-nevettem és hívtam a pincért
* Te már már is rendeltél?-kérdezte Odett
* Igen!!-mondtam * Dorián segítségével döntöttem ennél a sütinél!-mosolyogtam és mutattam a sütire amit már ki is szállítottak. Mikor megpillantottam a sütit én is elámúltam!! NAGYON!! Olyan jól nézett ki!! Mutatom:

  Na milyen? Nagyon finom volt!! Doriánnak egész jó az ízlése. :))
* Egész jó ízlésed van!-mondtam miután megkóstoltam azt a sütit
* Tudom!-nevetett majd én is elkezdtem * Én is ilyen sütit kérnék szépen!-mondta Dorián a pincérnek.
* Rebi , én és Ádám elmegyünk sétálni oké?-kérdezte Odett
* Rendben menjetek csak!-mondtam zabálva azt az istenien finom sütit. Dorián csak nevetett rajtam mikor látta hogy eszem azt a sütit.
* Te aztán tudsz enni!!-állapította meg Dorián nevetve
* Te is!! Hisz most eszed a másodikat!-nevettem
* Igaz!-mondta és neki esett a másodig adag oreo sütiének. El kell ismerni nagyon jó volt Doriánnal sütizni és a süti is nagyon , nagyon finom volt! Annyira hogy én is kettőt rendeltem belőle pedig nem vagyok egy süti imádó ,de ez a süti páratlan. :) Sokat beszélgettünk és nevettünk jó sokat. Annyira vicces!! Ez tényleg egy nagyon jó nap!! Lett volna ha meg nem látom Linettet a "követőivel" amúgy a "követői" is az osztálytársaink és persze lányok akik szeretnének olyan lenni mint Linett csak nem értem miért.
* Ó-ó!-mondtam mikor észre vettem Linettet
* Mi ó-ó?-kérdezte Dorián és hátra nézett
* Ott vannak az osztálytársaim! Látod azt a szőke hajú lányt aki pink fölsőbe van és kék magassarkúban?-kérdeztem
* Igen látom!-mondta Dorián
* Őt nagyon nem bírom és ő sem engem (remélem)! Azok a csajok akik vele vannak azok pedig a "követői"!-magyaráztam Doriánnak
* Egész csinos!-nézett végig Linetten
* Úgy látszik csak a sütikben van jó ízlésed!-néztem rá
* Ez van!!-fordult vissza velem szemben
Ekkor látom hogy Linett ide jön hozzánk. Már készen álltam a beszólásaira amiket már tavaly is mondogatott sokszor mindenkire. Készen álltam rá hogy vissza pofázzak neki.
* Csá bénaság és szia számomra helyes pasi!!-köszönt mind a kettőnknek Linett
* Mit akarsz Linett?-kérdeztem unottan
* Semmit , csak tudod nagyon szeretlek piszkálni és még itt is akad rá alkalmam!-mondta
* Te nagyon nem vagy kedves!-mondta Dorián
* Köszi!-köszönte meg Linett
* El mennél?-kértem Linettet hogy hadja már ott az asztalunkat
* Rendben! Tessék itt a számom! Majd hívj!-hajolt le Doriánhoz és átnyújtott neki egy cetlit majd elment köszönés nélkül a "követőkkel". Kíváncsi voltam rá hogy vajon föl hívja-e majd Dorián az a libát.
* Fel fogod hívni?-kérdeztem kíváncsian
* Dehogy! Nem jön be!-tépte szét a cetlit
* Oké!-mondtam majd a kabátomat vettem. Már nagyon késő lehetett és anyának azt mondtam hogy időben haza érek.
* Most meg hova mész?-tette szét a kezeit
* Nézted te az időt?-néztem rá
* Nem mert nem érdekel!-állt fel az asztaltól és felém jött. Megint dobogott a szívem ,de nagyon! Nem tudom miért! Hisz nem érzek Dorián felől szerelmet. Nagyon közel jött hozzám már majdnem hátra estem az asztalra. Aztán szerencsére kicsit vissza fogott és hátrébb ment.
* Bocsi Dorián ,de mennem kell mert anyának meg ígértem hogy időben haza érek és amúgy is......büntibe vagyok!-vallottam be
* Büntibe? Mit csináltál?-kérdezte mosolyogva mintha nem tudná elképzelni rólam hogy kerülhetek büntibe.
* Majd elmondom ha majd valamikor még egyszer találkozunk!-mondtam és próbáltam kikerülni ,de nem engedett át mellette mert az utamat állta
* Nem engedlek el míg nem válaszolsz a kérdésemre! Mikor találkozunk még?-kérdezte
* Nem tudom Dorián!-kerülgettem
* Csak mond meg hogy hova jársz suliba!-kérte
* A Petőfi út melletti utcában van a sulink!-mondtam
* Rendben!-mosolygott majd el állt az utamból
* Szia Dorián! Jó volt veled lenni!-köszöntem majd elindultam a kijárat felé
* Veled is!-kiáltotta utánam majd vissza néztem rá és egy mosoly után ott hagytam. Aztán mikor kiléptem az ajtón neki botlottam Odettnek és Ádámnak. Odett épp elköszönt Ádámtól és elindultunk Odettel. Odett egész úton Ádámról fecsegett hogy milyen figyelmes , aranyos , kedves. Ezt kellett hallgatnom egészen a házunkig. De nem is figyeltem annyira rá mert Doriánon gondolkodtam hogy milyen jó volt vele lenni abba a sütizőben. Tök jól éreztem magam vele. Ez az igazság.
* Ömmm.........hogy érted el hogy anyukád elengedjen a büntidből?-kérdeztem
* Nehezen! De még is elengedett!-mondta kiabálva az örömtől
* Értem! Bejössz egy kicsit hozzánk?-kérdeztem
* Nem bocsi , mennem kell!-mondta
* Jól van sziiia!!-köszöntem el egy öleléssel Odettől
* Sziia!-köszönt majd hátat fordított és haza ment. Bent a házban anya várt mérges tekintettel. Majd rá néztem a faliórára ami velem szemben volt a falon és már fél 9 volt. Ez anyánál már késő. Kaptam egy kis leszidást ,de szerencsére nem kaptam még egy hét büntit. Aztán fölmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Majd anya kiáltott fel hozzám az emeletre hogy mennyek le vacsizni mert már a többiek megvacsiztak csak én nem. Lementem nem nagy kedvel ,de lementem. A vacsi rántott husi volt krumplipürével és savanyúval  ,de én csak egy szendvicset kértem és mellé a szokásos kakaómat. Mikor megettem a szenyát és megittam a kakaómat anyának adtam egy jó éjt puszit (kakaós lett az arca :) ) és fölmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyamba és csak gondolkoztam Dorián mondatán: "Csak mond meg hogy hova jársz suliba". Vajon miért kérte hogy mondjam el. Vannak elképzeléseim hogy miért ,de az képtelenség lenne. Aztán anya kiáltott fel hozzánk hogy: "Jó éjt nektek" mire mi hárman: "Neked is" és lekapcsolódtak a lámpák. Majd én is elaludtam! :))