Január 20. vasárnap 1/1

Másnap reggel:
Arra lettem figyelmes hogy az öcsém Beni ugrál az ágyamon. Nagyon nyűgösen kelltem fel mert utálom ha felébresztenek ,de nem tudtam ideges lenni mert nagyon örültem az öcsémnek hogy végre itthon van. Mikor észbe kaptam szét tártam a karjaim és átöleltem Benit nevetve.
* Milyen volt apánál?-engedtem el
* Jó volt! Kaptam egy vadi új biciklit! Megmutassam?-örvendezett
* Mindjárt csak felöltözöm jó?-mondtam majd kiment a szobámból én meg öltözni kezdtem. Ez az itthoni öltözékem
Imádom mert kényelmes. :) Lementem majd Benivel kimentem a garázsba hogy megnézzem a biciklijét:

  Nagyon jól néz ki.
* Tudsz vele menni?-kérdeztem majd Beni nagyon értetlenül nézett rám
* Rebeka! 11 éves vagyok! Még szép hogy tudok vele menni!-nevetett majd a házba indult. Mikor Beni bement a házba és pont indulni akartam be mikor valaki pisszegett a kerítés mögött. Lassan fordultam a kerítéshez és megvártam míg az a valaki még egyszer pisszeg hogy biztos legyek benne hogy nem csak képzelődtem. Aztán újra meghallottam a pisszegést , na akkor már oda mentem a kerítéshez lassan. Martin volt a kerítésünk mögött. :)
* Hát te?-kérdeztem meglepetten? Mondjuk 4-kor?-kérdezte
* Szeretnék! Oké!-mosolyogtam * Elmehetnénk biciklizni!-ajánlottam
* Oké!-hajolt közelebb. :) Erre anya szól hogy mennyek be. Elköszöntünk egymástól egy puszival és bementem a házba. Anya a reggelit tálalta :) A szokásos gófrit:



  Én mindig nutellával eszem. :) Úgy a legfinomabb!! :) Reggeli után anyának szóltam hogy Martinnal elmegyek biciklizni a park közelébe. Anya nem nagyon örült a hírnek de aztán a végén el engedett 1 órára. Felhívtam Martint hogy anya elengededt 1 teljes órára aminek nem nagyon örült (én sem mert mind a ketten kicsit több időre vártunk) de nem baj mert az az 1 óra is tökéletes lesz. Legalább is remélem!! Fölmentem a szobámba és elő szedtem a legjobb ruháimat és választani akartam közülük mikor Odett hívott telefonon.
Én: Szia Odett!-köszöntem miközben a tükörben nézegettem magam
Odett: Szia! Lenne kedved ma velem lenni? Megint együt lehetnénk mint régebben vagy az elmúlt napokban! Na?-kérdezte a végén és hallottam a hangjában hogy nagyon szeretné hogy együt legyünk ezen a napon ,de ha megmondom neki hogy nem lehet mert Martinnal biciklizek ma akkor tuti hogy megharagszik! :( Bár még csak 1-óra volt és Martinnal 4-kor megyünk biciklizni úgy hogy megmondom neki hogy csak fél 3-ig jó nekem.
Én: Rendben , de csak fél 3-ig jó nekem!-mondtam
Odett: Mert?-kérdezte meglepetten
Én: Mert.... megyünk valahova anyával!-mondtam szégyelve magam hogy hazudok a legjobb barátnőmnek
Odett: Értem! Akkor hamarosan találkozunk.. Szia!-mondta majd kinyomta a telefont
Sajnálom de most Martinnal is szeretnék lenni! Alig ha találkozunk most meg majd nem is jön suliba. Szóval most muszáj volt hazudnom. Már 2 óra lehetett mikor letettük a telefont és elkezdtem készülni. Mikor fölvettem egy kényelmesebb ruhát lefutottam anyához hogy megmondjam neki hogy 3-kor megyek az Odettékhez majd elmegyek biciklizni Martinnal. Anya erre azt mondta egy hatalmas sóhajtozás után hogy felfüggeszt a büntetés alól. Én erre a nyakába ugrottam és (nem is egyszer) megköszöntem. Majd fölkaptam a csizmám és mentem Odettékhez. Mikor oda értem Odett nyitott ajtót mert az anyukája épp akkor ment el otthonról mikor én megérkeztem. Elköszöntünk és bementem a házba majd a konyhába. Le ültem a székre és Odett töltött nekem egy pohár narancslét majd le ült mellém.
* Na , hogy tetszett Doriánnal és Ádámmal az a nap a sütizőben?-kérdezte Odett
* Nekem nagyon tetszett , meg kéne ismételnünk!!-tettem fel a mutató ujjam
* Eltaláltad!!! Mára megbeszéltem velük egy találkozót!-jelentette
* Komolyan? Mikor? Hol?-kérdezősködtem
* Igen komolyan , most mindjárt , lent a gördeszka pályánál találkozuk velük!-válaszolt a kérdéseimre
* Oké!!-visítottam örömömben
Utána bementünk Odett szobájába hogy Odett átöltözzön a találkozóra , majd a fürdő szobájukba mentünk hogy kifessük magunkat. De ha mi festjük magunkat abból nem lesznek jó dolgok mert mindent össze-vissza kentünk. De persze nem direkt csináljuk csak.....nem tudom miért kenem össze a tükröt mindig Odett pedig a tükör előtt lévő mosdót. Szóval nem csak én vagyok ilyen ügyetlen. :) Miután végeztünk a "festéssel" Kimentünk a nappaliba és hallottuk hogy valaki csönget. Mind a ketten megálltunk és lassan az ajtó fele néztünk mind a ketten. Én lassan az ablak fele indultam hogy megnézzem ki az. Mikor kinéztem láttam hogy Dorián és Ádám nevetgéltek az ajtó előtt majd megint megnyomták a csengőt. Odett felém néz értetlenül miután meghallotta a csengőszót. Tátogtam Odettnek hogy Dorián és Ádám áll az ajtóban ,de semmit nem értett belőle. Úgy 3-szor eltátogtam míg a végén negyedszerre már nagyon hangosan kimondtam hogy Dorián és Ádám azok akik csöngettek. Miután észbe kaptam hogy kiabáltam Odett elkezdett nevetni én meg a szám elé tettem a kezem és kinéztem az ablakon és megnéztem hogy nem-e hallották meg. Úgy tünt hogy nem hallottak semmit. Odett a nevetés után kinyitotta az ajtót és beengedte őket a házba. A pasik körülnéztek a házba majd észre vették a hatalmas függőágyat a nappaliba és ránéztek Odettre majd Odett bólitott nekik hogy mehetnek és azonnal megrohamozták azt a függőágyat annyira hogy Ádám átesett rajta Dorián pedig beverte a fejét a falba. Nagyon ügyesek!! :) Gratulálok! :) Felsegítettük őket Odettel és leültettük őket a konyhába egy székre és vittünk nekik narancslevet ,de Dorián almalevet kért mert utálja a narancslevet. Hát oké vittem neki almalevet.
* Jól vagytok?-kérdezte Odett
* Én nem!! Úgy bevertem a fejem!-mondta Dorián a fejét fogva
* Te beszélsz? Nem te fejelted le a parkettet!-mondta majd Odett hozott a fejére jeget és én is Doriánnak
* Istenem...olyan hülyék vagytok!!-mondtam borogatva Dorián fejét
* Tudjuk!-mondták egyszerre
* Akkor jól van!-mondta Odett Ádám fejét nézegetve. Nagyon piros volt a feje Ádámnak ,de Doriánnak is. Kicsit még ápolgattuk őket aztán elkezdtünk kártyázni magyar kártyákkal. Szereted a-Szereted á-t játszottunk!! :) Olyan jó , a kedvenc játékom. Kiderült (a játék szerint) hogy Dorián "szeret engem" Ádám pedig utálja Odettet ami persze nem igaz mert utána Ádám annyiszor mondogatta Odettnek hogy ez egyáltalán nem igaz hogy már füldugót kellett betennem a fülembe. Aztán akkor lett vége annak hogy Ádám ennyiszer mondogatja mikor Odett azt mondta Ádámnak hogy "ez csak egy játék" és erre Ádám elhallgatott és pedig kivehettem a füldugót a fülemből végre. Aztán Ádám elhívta Odettet ki a házból hogy mondjon neki valamit. Én pedig odabent maradtam Doriánnal a konyhában.
* Szóval...milyen az a suli amibe te jársz? Jó suli?-kérdezte Dorián
* Igen , nekem tetszik! A kedvenc sulim!!-mondtam
* Mit szólnál hozzá ha átmennék abba a gimibe?-kérdezte mire félrenyeltem véletlen és elkezdtem köhögni majd bevörösödött a fejem.
* Jól vagy?-ütögette a hátam Dorián
* Igen , köszi!-köhögtem még egy kicsit
* Szóval te nem bánnád?-kérdezte
* Én? Én nem!!-mosolyogtam
* Akkor jó , csak ezt akartam tudni! Amúgy meg , nem megyek át a sulitokba csak kíváncsi voltam hogy mit szólnál hozzá ha abba a suliba járnék amelyikbe te!-nevetett
* Hogy te milyen vagy!!!-ütöttem vállba
* Hát látod!-mosolygott
Utána még vicceket meséltünk egymásnak Doriánnal míg rá nem néztem az órára és láttam hogy már fél 4 volt és ugye 4-kor meg találkozóm van Martinnal.
* Bocsi Dorián ,de mennem kell!-álltam fel a székből
* Várj! Most mondtam volta egy tehenes viccet!-állt fel a székből
* Bocsi ,de majd máskor elmondod most mennem kell!-mondtam majd a táskámért nyúltam ,de Dorián gyorsabb volt és a háta mögé tette a táskámat és nem adta oda.
* Dorián , kérem szépen a táskámat!!!-tartottam a kezem
* Nem!!-mosolygott
* Hát , akkor majd elveszem!!-mondtam majd Dorián fele vettem az irányt mire ő elkezdett hátrálni a táskámmal ,de mikor utolértem a fejem fölé tartotta a táskámat amikor jól tudja hogy ott nem érem el. Ugrándoztam a táskámért ,de nem értem el sehogy sem. Aztán újra a háta mögé tette a táskám és valahogy muszáj volt elvennem tőle úgy hogy megöleltem és így elértem a táskám. Szerencsére el is engedte rögtön a táskám mikor rá néztem.
* Köszönöm!-mosolyogtam és az ajtó felé mentem
* El sem köszönsz?-tárta szét a két karját..nem tudtam mit akar aztán a végén le esett hogy ölelést akar..Meg adtam neki aztán kimentem az ajtón. Kint oda szólok Odettnek és Ádámnak hogy megyek erre Odett oda fut hozzám és megölel szorosan majd elenged és látom hogy Ádám integet.