Január 21. 1/1

Reggel szólt az ébresztőm mire azonnal felébredtem és rácsaptam az órámra. Kómásan kelek ki az ágyamból majd a fürdőbe megyek hogy felfrissítsem az arcom egy kis hideg vizzel. Aztán lementem a konyhába hogy reggelizzek mert már nagyon éhes voltam. De anya még csak most csinálta a reggelit. Csúúcs..!
* Segítsek valamit anya?-kérdeztem majd oda mentem mellé
* Nem kell köszönöm!-szedte le a tányérokat. Én pedig vissza ültem a helyemre az asztalhoz és rádőltem a kezemre. Majd hallottam amint az öcsém robog lefele a lépcsőn utána pedig Mandy. Mikor rá néztem az öcsémre láttam hogy nagyon takargatja az arcát. Nem tudom miért! Mikor oda ment a konyha pulthoz hogy levegyen egy poharat egy kézzel nyúlt a pohárért mert a másikkal takargatta az arcát. Amikor sikerült neki megfognia a poharat kicsúszott a kezéből és eltört a pohár.
* Sajnálom anya!-mondta Beni takargatva az arcát
* Semmi gond csak vigyázz nehogy belelépj! Amúgy meg mi van az arcoddal? Vagy csak a fogad fáj?-kérdezte anya kicsit idegesen
* Nem , semmi! Nem fontos!-mondta Beni majd anya kezébe nyomta a lapátot
* De igen is fontos!-mondtuk egyszerre anyával mire Beni lassan levette a kezét az arcáról és én majdnem össze estem a látványtól. Beninek egy hatalmas lila folt volt az arcán. :( Nem is tudtam mit mondjak hírtelen. Csak néztem.
* Még is ki csinálta ezt veled?-pislogott hevesen anya Benire
* Egy srác a suliban , de nem fontos tényleg!-védte Beni a srácot
* De az! Ma bemegyek a sulitokba és majd én elintézem azt a gyereket!-mondta anya már idegesebben és közelebbről is megnézte Beni arcát
* Csak azt ne!-kiálltott Beni
* De miért csinálta?-kérdezte anya
* Mert nem csináltam meg a háziját ennyi!-mondta Beni
* Komolyan?-kérdeztem döbbenten
* Igen! De majd én elintézem vele ezt az ügyet!-mondta Beni
* Nem mert én fogom elintézni vele!!!!-mondtam nagyon dühösen majd felfutottam a szobámba mit sem törődve azzal hogy Benit mit kiabál utánam. Bementem a gardróbomba és kerestem egy sulis ruhát és gyorsan fölkaptam majd előszedtem a sminkjeim és kisminkeltem magam majd egy kis parfűm és lementem a táskámmal. Mire leértem Beni szerencsére már nem volt ott. Anya elcsomagolta nekem a reggelim és elindultam a suliba. Utközben vártam Martint hogy jöjjön ,de sajnos nem jött. Tehát kénytelen voltam egyedül menni a suliba. Mikor beléptem az ajtón a büfés néni fejbe talált egy twix-csokival majd bocsánatot kért :)). Bementem az osztályba és ott Meg ült a helyén szomorkásan. Majd mikor észrevette hogy beléptem az osztályba a nyakamba ugrott.
* Valami baj van?-kérdeztem
* Igen , Ádámmal nem alakulnak jól a dolgok! Mostanában mindenért leszid!-szomorkodott
* Értem! Hát a pasik ilyenek...bár tudom hogy nem mind ,de a legtöbb ilyen!-mondtam. Utána vége is lett a beszélgetésnek mert betoppant az ofő. Aztán elkezdett arról beszélni hogy mik fognak történni februárba..! Hát...sok minden..! Majd a szünetben beszélgettem kicsit Meggel és Vandával arról hogy miket fogunk csinálni februárba majd Ami is csatlakozott a beszélgetéshez..:
* Ti beöltöztök farsangon?-kérdezte Ami
* Dehát.. nálunk nincs farsang! Ez már a középsuli Ami!!-pöckölte meg a homlokát Meg
* Tudom.., de annyira jó lenne nem?-szomorkodott
* Nekem van egy ötletem!! Csináljunk egy farsangi bált!-ajánlotta Vanda
* Remek ötlet!!-mondtam
* Akkor szólunk az ofőnek?-kérdezte Vanda
* Ahha!!-mondtam majd felálltam a székből és a tanárhoz siettünk. Egész szünetben könyörögtünk a tanárnak de meg érte mert a végére beleegyezett. :) Boldogan ugrándoztam vissza az osztályba Vandával. :) Aztán elkezdődtek az órák és ebédnél alig tudtam eldönteni ki mellé üljek , végül Vanda , Odett és Ami társaságában ebédeltem. Egész ebédelés közben Martin ajánlatán járt a fejem. Bele gondoltam hogy milyen lenne ha ki költöznék külföldre. Akkor szinte nem is látnám a barátaimat.... csak Martint és a szüleit. Jah tényleg...anyát és a tesóimat sem látnám sokszor. Az meg nem valami jó. Ebéd után haza lehetett menni! :) Hál' istennek. Martinnal mentem a házunkig ott elköszöntünk és bementem a házba és anya üdvözölt pár csokis sütivel. <3! Nyamii..!
* Milyen volt a napod?-kérdezte anya
* Szokásos! Ha csak az nem hogy lesz egy farsangi bál Vanda jóvoltából és a tanárnő csak úgy engedéjezte ha a bál után mi takarítjuk fel a termet.-mondtam
* Na az jó..- mondta anya. (Néha nem tudja mit mond) :)
* Na de én megyek a szobámba!-álltam fel a székből
A szobámba menet hallottam amint Mandy veszekedik valakivel. Lemertem volna fogadni hogy Rajmundal veszekedett. De nem ütöm bele az orrmat a dolgaikba. Maj ők megoldják.  Mikor végeztem a tanulással szükségem lett egy kis anyai tanácsra tehát lementem a konyhába ahol nem találtam anyát ezért a gardróbba siettem hátha ott találom. Szerenére ott volt.
* Anya...-kezdtem * Szerinted ki utazzak külföldre Martinékkal vagy ne?-folytattam
* Én nem örülnék neki ,de te döntesz ebben kislányom..!-csipte meg az állam gyengéden és közben egy kis mosolyt láttam a szemében.
* Akkor ez el van döntve!!-mosolyogtam anyára * Nem megyek ki külföldre!!!-mondtam
Fölfutottam a szobámba és a kezembe vettem a telefonomat hogy fölhívjam Martint hogy nem megyek vele. Kicsengett ,de nem vette fel. Majd később csak észre vesz hogy hívtam. Mikor bele feletkezdtem egy könyvbe mikor Martin hívott , majdnem kinyomtam ,de szerencsére nem. Felvettem:

Én: Szia!
Martin: Szia! Mit akartál mondani?
Én: Csak azt hogy anya nem engedi meg hogy külföldre mennyek...!
Martin: Te megkérdezted anyukádat?
Én: Persze!
Martin: Hát...én azt gondoltam hogy magad döntesz!
Én: Hát rosszul hitted...
Martin: Akkor csá! Hát ez hihetetlen... Még szép hogy megkérdem anyát! Aztán lementem a nappaliba elmeséltem anyának hogy beszéltem Martinnal és hogy miket mondott és erre ő sem tudott mit mondani csak megölelt és ennyi. Ez is jól esett! :) Aztán anya karjaiban a telefonom megint megcsörrent és láttam hogy Martin az...

Január 20. Vasárnap 1/2

Mikor haza értem a bokornál meg álltam mert megláttam Martint amint a biciklin támaszkodik és engem vár. Nem volt kedvem elé állni tehát beosontam a hátsó ajtón. Majd a házból néztem meg hogy még mindig ott áll-e vagy már megunta a várakozást és elment. De nem így történt. Még mindig ott állt a kapuban és a bejárati ajtót nézte. Majd láttam hogy elő kapja a mobilját és hirtelen meg csörren a telefonom. Na mit gondoltok ki volt az? Igen Martin volt az.
Én: Szia!
Martin: Szia! Hol vagy? Már vagy egy 20 perce várok rád!
Én: Bocsi csak most...végeztem be a szobám takarítását. Anya ragaszkodott hozzá hogy még ma csináljam meg.
Martin: Na akkor most mi lesz? Jössz vagy mennyek?
Én: Megyek!-mondtam majd idegesen leraktam a telefont. Nem lehet igaz hogy nehezére esik 20 percet várni. Istenem.... Na mindegy. Felvettem a cipőmet és a dzsekimet majd kimentem a garázsba és elő szedtem a biciklim. Kitoltam az útra és Martinnal már mentünk is biciklizni. Elmentünk a parkerdőbe ahol össze jöttünk <3!! Leszálltunk a bicikliről és a hídig toltuk majd neki támasztottuk a fának a bicikliket és odamentünk a hídra. Én rátámaszkodtam a híd korlátjára majd éreztem ahgy átőleli a derekam hátulról Martin és a fejét a vállamra helyezi. Örök emlék marad nekem ez a híd <3!!!!! Elkezdtünk beszélgetni arról hogy mi lenne ha elmennénk külföldre csak mi ketten. Ez persze Martin ötlete volt és nem az enyém. Nagyot néztem mikor föltette ezt a kérdést. Azt hittem hogy csak hülyéskedik ,de nem. Komolyan gondolta.
* Én ki szeretnék utazni! Veled!-mondta Martin
* De én azt hittem hogy csak hülyéskedsz!-vettem le a kezét a derekamról
* Nem , nem hülyéskedem!-szorongatta a kezem * Na jó elmondom az igazat , a szüleim el akarnak költözni innen messzebbre és én is persze , és én nem bírnám ki nélküled!!-mondta Martin mire én nekem csak tátva maradt a szám. Abba nem gondol bele hogy nekem is van családom akiket nem akarok itthagyni? Szóval... nem , nem megyek vele!!
* Sajnálom Martin de nem megyek veled!-határoztam el magam
* Értem , nem akarod itthagyni a családod igaz?-kérdezte
* Igen!!-engedtem el a kezét. Ezután haza indultunk mid a ketten szomorkásan :( Én komolyan azt hittem hogy csak poénkodik , de nem :( Sajnos nem. Mikor oda értünk a házunkhoz leszálltam a bicikliről és Martin oda hajolt hozzám majd egy puszit nyomott a számra majd mosolygott egy kicsit és elindult hazafele. Én pedig egy nagy sóhaj után bevittem a garázsba a biciklim majd bementem a házba. Ott aztán anya üdvözölt a konyhából:
* Na szia! Merre voltatok?-kérdezte anya
* Szia!-mondtam szipogva * A parkerdőbe voltunk!-mondtam zsepiért nyúlva a zsebembe
* És mi volt?-kérdezte anya
* Semmi különös , csak az hogy elköltöznek külföldre és azt akarta Martin hogy mennyek velük!-mondtam lehajtott fejjel
* De ugye nem akarsz elmenni velük?-ült le anya a székre
* Nem dehogy!-válaszoltam * És ezt meg is mondtam neki!- mondtam
* Akkor jó! Na most pedig edd meg a vacsidat és majd holnap folytatjuk ezt a beszélgetést!-mondta anya majd fölállt a székből és a fürdője fele ment
* Nem kérem a vacsim!-jelentettem ki és adtam anyának egy puszit és fölmentem a szobámba. Ott elő kerestem a pizsim és mentem a fürdőbe. Fürdés után pedig elpakoltam holnapra majd lefeküdtem az ágyamba. Még égett a villany mert megvártam míg anya fölkiabálja a szokásos mondatát lefekvés előtt ,de szerintem már rég aludt. :) Tehát én is lekapcsoltam a lámpám és elaludtam.

Január 20. vasárnap 1/1

Másnap reggel:
Arra lettem figyelmes hogy az öcsém Beni ugrál az ágyamon. Nagyon nyűgösen kelltem fel mert utálom ha felébresztenek ,de nem tudtam ideges lenni mert nagyon örültem az öcsémnek hogy végre itthon van. Mikor észbe kaptam szét tártam a karjaim és átöleltem Benit nevetve.
* Milyen volt apánál?-engedtem el
* Jó volt! Kaptam egy vadi új biciklit! Megmutassam?-örvendezett
* Mindjárt csak felöltözöm jó?-mondtam majd kiment a szobámból én meg öltözni kezdtem. Ez az itthoni öltözékem
Imádom mert kényelmes. :) Lementem majd Benivel kimentem a garázsba hogy megnézzem a biciklijét:

  Nagyon jól néz ki.
* Tudsz vele menni?-kérdeztem majd Beni nagyon értetlenül nézett rám
* Rebeka! 11 éves vagyok! Még szép hogy tudok vele menni!-nevetett majd a házba indult. Mikor Beni bement a házba és pont indulni akartam be mikor valaki pisszegett a kerítés mögött. Lassan fordultam a kerítéshez és megvártam míg az a valaki még egyszer pisszeg hogy biztos legyek benne hogy nem csak képzelődtem. Aztán újra meghallottam a pisszegést , na akkor már oda mentem a kerítéshez lassan. Martin volt a kerítésünk mögött. :)
* Hát te?-kérdeztem meglepetten? Mondjuk 4-kor?-kérdezte
* Szeretnék! Oké!-mosolyogtam * Elmehetnénk biciklizni!-ajánlottam
* Oké!-hajolt közelebb. :) Erre anya szól hogy mennyek be. Elköszöntünk egymástól egy puszival és bementem a házba. Anya a reggelit tálalta :) A szokásos gófrit:



  Én mindig nutellával eszem. :) Úgy a legfinomabb!! :) Reggeli után anyának szóltam hogy Martinnal elmegyek biciklizni a park közelébe. Anya nem nagyon örült a hírnek de aztán a végén el engedett 1 órára. Felhívtam Martint hogy anya elengededt 1 teljes órára aminek nem nagyon örült (én sem mert mind a ketten kicsit több időre vártunk) de nem baj mert az az 1 óra is tökéletes lesz. Legalább is remélem!! Fölmentem a szobámba és elő szedtem a legjobb ruháimat és választani akartam közülük mikor Odett hívott telefonon.
Én: Szia Odett!-köszöntem miközben a tükörben nézegettem magam
Odett: Szia! Lenne kedved ma velem lenni? Megint együt lehetnénk mint régebben vagy az elmúlt napokban! Na?-kérdezte a végén és hallottam a hangjában hogy nagyon szeretné hogy együt legyünk ezen a napon ,de ha megmondom neki hogy nem lehet mert Martinnal biciklizek ma akkor tuti hogy megharagszik! :( Bár még csak 1-óra volt és Martinnal 4-kor megyünk biciklizni úgy hogy megmondom neki hogy csak fél 3-ig jó nekem.
Én: Rendben , de csak fél 3-ig jó nekem!-mondtam
Odett: Mert?-kérdezte meglepetten
Én: Mert.... megyünk valahova anyával!-mondtam szégyelve magam hogy hazudok a legjobb barátnőmnek
Odett: Értem! Akkor hamarosan találkozunk.. Szia!-mondta majd kinyomta a telefont
Sajnálom de most Martinnal is szeretnék lenni! Alig ha találkozunk most meg majd nem is jön suliba. Szóval most muszáj volt hazudnom. Már 2 óra lehetett mikor letettük a telefont és elkezdtem készülni. Mikor fölvettem egy kényelmesebb ruhát lefutottam anyához hogy megmondjam neki hogy 3-kor megyek az Odettékhez majd elmegyek biciklizni Martinnal. Anya erre azt mondta egy hatalmas sóhajtozás után hogy felfüggeszt a büntetés alól. Én erre a nyakába ugrottam és (nem is egyszer) megköszöntem. Majd fölkaptam a csizmám és mentem Odettékhez. Mikor oda értem Odett nyitott ajtót mert az anyukája épp akkor ment el otthonról mikor én megérkeztem. Elköszöntünk és bementem a házba majd a konyhába. Le ültem a székre és Odett töltött nekem egy pohár narancslét majd le ült mellém.
* Na , hogy tetszett Doriánnal és Ádámmal az a nap a sütizőben?-kérdezte Odett
* Nekem nagyon tetszett , meg kéne ismételnünk!!-tettem fel a mutató ujjam
* Eltaláltad!!! Mára megbeszéltem velük egy találkozót!-jelentette
* Komolyan? Mikor? Hol?-kérdezősködtem
* Igen komolyan , most mindjárt , lent a gördeszka pályánál találkozuk velük!-válaszolt a kérdéseimre
* Oké!!-visítottam örömömben
Utána bementünk Odett szobájába hogy Odett átöltözzön a találkozóra , majd a fürdő szobájukba mentünk hogy kifessük magunkat. De ha mi festjük magunkat abból nem lesznek jó dolgok mert mindent össze-vissza kentünk. De persze nem direkt csináljuk csak.....nem tudom miért kenem össze a tükröt mindig Odett pedig a tükör előtt lévő mosdót. Szóval nem csak én vagyok ilyen ügyetlen. :) Miután végeztünk a "festéssel" Kimentünk a nappaliba és hallottuk hogy valaki csönget. Mind a ketten megálltunk és lassan az ajtó fele néztünk mind a ketten. Én lassan az ablak fele indultam hogy megnézzem ki az. Mikor kinéztem láttam hogy Dorián és Ádám nevetgéltek az ajtó előtt majd megint megnyomták a csengőt. Odett felém néz értetlenül miután meghallotta a csengőszót. Tátogtam Odettnek hogy Dorián és Ádám áll az ajtóban ,de semmit nem értett belőle. Úgy 3-szor eltátogtam míg a végén negyedszerre már nagyon hangosan kimondtam hogy Dorián és Ádám azok akik csöngettek. Miután észbe kaptam hogy kiabáltam Odett elkezdett nevetni én meg a szám elé tettem a kezem és kinéztem az ablakon és megnéztem hogy nem-e hallották meg. Úgy tünt hogy nem hallottak semmit. Odett a nevetés után kinyitotta az ajtót és beengedte őket a házba. A pasik körülnéztek a házba majd észre vették a hatalmas függőágyat a nappaliba és ránéztek Odettre majd Odett bólitott nekik hogy mehetnek és azonnal megrohamozták azt a függőágyat annyira hogy Ádám átesett rajta Dorián pedig beverte a fejét a falba. Nagyon ügyesek!! :) Gratulálok! :) Felsegítettük őket Odettel és leültettük őket a konyhába egy székre és vittünk nekik narancslevet ,de Dorián almalevet kért mert utálja a narancslevet. Hát oké vittem neki almalevet.
* Jól vagytok?-kérdezte Odett
* Én nem!! Úgy bevertem a fejem!-mondta Dorián a fejét fogva
* Te beszélsz? Nem te fejelted le a parkettet!-mondta majd Odett hozott a fejére jeget és én is Doriánnak
* Istenem...olyan hülyék vagytok!!-mondtam borogatva Dorián fejét
* Tudjuk!-mondták egyszerre
* Akkor jól van!-mondta Odett Ádám fejét nézegetve. Nagyon piros volt a feje Ádámnak ,de Doriánnak is. Kicsit még ápolgattuk őket aztán elkezdtünk kártyázni magyar kártyákkal. Szereted a-Szereted á-t játszottunk!! :) Olyan jó , a kedvenc játékom. Kiderült (a játék szerint) hogy Dorián "szeret engem" Ádám pedig utálja Odettet ami persze nem igaz mert utána Ádám annyiszor mondogatta Odettnek hogy ez egyáltalán nem igaz hogy már füldugót kellett betennem a fülembe. Aztán akkor lett vége annak hogy Ádám ennyiszer mondogatja mikor Odett azt mondta Ádámnak hogy "ez csak egy játék" és erre Ádám elhallgatott és pedig kivehettem a füldugót a fülemből végre. Aztán Ádám elhívta Odettet ki a házból hogy mondjon neki valamit. Én pedig odabent maradtam Doriánnal a konyhában.
* Szóval...milyen az a suli amibe te jársz? Jó suli?-kérdezte Dorián
* Igen , nekem tetszik! A kedvenc sulim!!-mondtam
* Mit szólnál hozzá ha átmennék abba a gimibe?-kérdezte mire félrenyeltem véletlen és elkezdtem köhögni majd bevörösödött a fejem.
* Jól vagy?-ütögette a hátam Dorián
* Igen , köszi!-köhögtem még egy kicsit
* Szóval te nem bánnád?-kérdezte
* Én? Én nem!!-mosolyogtam
* Akkor jó , csak ezt akartam tudni! Amúgy meg , nem megyek át a sulitokba csak kíváncsi voltam hogy mit szólnál hozzá ha abba a suliba járnék amelyikbe te!-nevetett
* Hogy te milyen vagy!!!-ütöttem vállba
* Hát látod!-mosolygott
Utána még vicceket meséltünk egymásnak Doriánnal míg rá nem néztem az órára és láttam hogy már fél 4 volt és ugye 4-kor meg találkozóm van Martinnal.
* Bocsi Dorián ,de mennem kell!-álltam fel a székből
* Várj! Most mondtam volta egy tehenes viccet!-állt fel a székből
* Bocsi ,de majd máskor elmondod most mennem kell!-mondtam majd a táskámért nyúltam ,de Dorián gyorsabb volt és a háta mögé tette a táskámat és nem adta oda.
* Dorián , kérem szépen a táskámat!!!-tartottam a kezem
* Nem!!-mosolygott
* Hát , akkor majd elveszem!!-mondtam majd Dorián fele vettem az irányt mire ő elkezdett hátrálni a táskámmal ,de mikor utolértem a fejem fölé tartotta a táskámat amikor jól tudja hogy ott nem érem el. Ugrándoztam a táskámért ,de nem értem el sehogy sem. Aztán újra a háta mögé tette a táskám és valahogy muszáj volt elvennem tőle úgy hogy megöleltem és így elértem a táskám. Szerencsére el is engedte rögtön a táskám mikor rá néztem.
* Köszönöm!-mosolyogtam és az ajtó felé mentem
* El sem köszönsz?-tárta szét a két karját..nem tudtam mit akar aztán a végén le esett hogy ölelést akar..Meg adtam neki aztán kimentem az ajtón. Kint oda szólok Odettnek és Ádámnak hogy megyek erre Odett oda fut hozzám és megölel szorosan majd elenged és látom hogy Ádám integet.

Na itt vagyok!! :))

Ne haragudjatok hogy ennyi ideig távol voltam!! :/ Csak ki utaztam külföldre és nem tudtam ott új részeket írni! :( Ne haragudjatok :) :( De sajnos most sem tudom még hozni mert még nincs teljesen kész :( Bocsii :((

Kedves olvasóim ♥

Sajnálattal közlöm , hogy 2 hétig nem tudok új részeke hozni :( Sajnálom!!!! :( De addig is kérek szépen kommenteket és tetszikeket :)) Nagyon szépen köszönöm :** Sziasztok *-*

Január 19. szombat

                                   
                                   Én és Martin végre együtt <3



Reggel kimentem a teraszra a csizmámban és fölkaptam a kabátomat is és vittem magammal a puha párnámat is hogy rá támaszkodjak. Miközben kint a teraszon gondolkodtam a tegnapi napon Mendy jelent meg mellettem. Ő is hozott magával egy párnát és mellém rakta majd rá támaszkodott és csak volt.
* Valami baj van?-kérdeztem mert már nem bírtam ki hogy ne kérdezzek rá. Nagy sóhajt hallok majd megszólal és rám néz lenézően
* Még kérded? Láttam hogy tegnap lefotóztál miközben cseteltem Rajmundal!-mondta majd újra rá támaszkodott a párnájára
* Igen mert.........áh ezt nem tudom kimagyarázni igaz?-mosolyogtam
* Nem , ezt nem!-mosolygott vissza
* Na én mentem enni!-mondtam majd bevittem a szobámba a párnámat és levettem a csizmát és a kabátot. Lementem a lépcsőn és az asztalhoz ültem. Majd Mendy is csatlakozott és anya is. Csak egy valaki hiányzott a reggelinél. Az öcsém. Mindig velünk szokott reggelizni , de ma nem volt ott. Nagyon fúrcsáltam.
* Anya hol van Beni?-kérdeztem majd Mendy is ránézett értetlenül anyára
* El ment az apátokkal valamerre!-mondta
* Mikor jön vissza?-kérdezte Mendy
* Holnap!-válaszolt anya. Mire össze néztünk Mendyvel és folytattuk a reggelizést. Reggeli után nem volt semmi ötletem hogy mit csináljak ma. Igazából nem volt kedvem semmihez sem. Leültem a kanapéra és néztem a tv-t. Olyan unalmas volt. Semmi jó nem ment sehol , egyik csatornán sem. Aztán eszembe jutott hogy már mióta megszeretnék nézni egy filmet amire sose jutott időm. Na most van rá időm bőven. Pont indulni akartam föl a szobámba mikor anya szólt hogy elmegy Mendyvel egy kis időre a városba vásárolni mert Mendynek kellettek új ruhák. Miután elköszöntem tőlük bezártam az ajtót és neki támaszkodtam egy nagy sóhajjal. Erre valaki megint kopog az ajtón. Én erre:
* Anya mit hagytál itthon?-nyitottam ki az ajtót dühösen mire meg akadt a lélegzetem mert Martin állt az ajtóban
* Ömmm.......szia Rebi!-köszönt Martin
* Jajj bocsi hogy kiabáltam , nem akartam!-tettem a szám elé a kezem
* Semmi gond! Láttam elmenni anyukádékat!-mondta mosolyogva
* Jah igen! Ömm..... gyere be!-tessékeltem be Martint a házba
* Csak azért jöttem hogy megkérdezzem.... lenne-e kedved sétálni velem és Vandával?-kérdezte
* Hát persze!-mondtam majd elgondolkodtam a filmen amit meg akartam nézni ,de már sajnos igent mondtam Martinnak.  Hát már mindegy!
* Akkor megyek és át öltözök!-futottam fel a szobámba. Magamra kaptam valami egyszerű ruhát és már mentem is le. Elpakoltam a tányérakat amiket elöl hagytam a filmnézésre és mentünk ki a házból majd bezártam az ajtót.
* Most Vandáért megyünk?-kérdeztem
* Igen! Hisz mondtam nem?-mosolygott
* De!-válaszoltam majd befordultunk Vandáékhoz. Szerencsére Vanda nyitott ajtót így könnyebben elkérhettük. Miközben Vandát vártuk hogy jöjjön már anya hívott. Ajjajj és ekkor esett le nekem is hogy még mindig szobafogságban vagyok úgy hogy azt kell mondanom anyának hogy otthon vagyok. Nem mondhatom el neki hogy csavargok egyet a barátaimmal mert akkor teljesen kiakadna. Gyorsan figyelmeztettem Vandát és Martint hogy szigorúan maradjanak csendben majd fölvettem a telefont és nyúgottságot színleltem.
Én: Szia anya!-mondtam mintha minden rendben menne
Anya: Szia Rebikém! Képzeld otthon hagytam a pénztárcám és már nem érek vissza időben érte , eltudnád hozni nekem?-kérdezte
Én: Hát persze! Már is ott vagyok! Szia!-köszöntem el anyától majd kinyomtam a telefont és elújságoltam nekik hogy hova kell mennem ,de gyorsan. Azt mondták hogy ők is jönnek velem. Gyorsan haza siettünk és előkerestem anya pénztárcáját és futottunk anyáékhoz a plázába. Mikor oda értünk mondtam Martinéknak hogy várjanak meg kint a pláza előtt nehogy meglássa őket anya. Így is lett. Én gyorsan befutottam a plázába és kerestem őket a tekintetemmel majd megláttam amint anya integet a mozgólépcsőn jelezve azzal hogy ott vannak. Oda futottam de miközben futok neki esek egy srácnak majd hátra esek és beverem a fejem. Aztán már csak arra emlékszem hogy a plázában ülök egy székben és Dorián meg anya ül velem szemben. Azt hittem hogy csak hallucinálok , de nem. Tényleg Dorián ült előttem és anya. Anyát még megértem hogy ott ült ,de azt nem tudom hogy Dorián miért.
* Jól vagy?-kérdezte Dorián aggódó tekintettel
* Igen jól!-fogtam meg a fejem és a másik kezemmel pedig csipkedtem magam mert úgy gondoltam hogy csak álmodok
* Gyere kicsim haza megyünk!-mondta anya majd fel állt
* Vár egy kicsit anya!-emeltem meg a kezem és Doriánra néztem
* Tudom most azt kérded hogy miért ülök veled szemben igaz?-nevetett Dorián
* Igen , pontosan!-helyeseltem
* Hát azért mert én voltam az akinek neki futottál!-mosolygott
* Tényleg? Oh.... bocsi hidd el nem akartam!-fogtam meg jobban a fejem
* Tudom! Nem érdekes!-legyintett majd föl állt és felsegített engem is a székből. Elköszöntünk egymástól és anya kikísért a pláza elé ahol Martin és Vanda vártak. Azt hittem hogy lebukunk és soha többet nem enged ki a szobámból ,de szerencsére nem így történt. Oda adtam anyának a pénztárcáját és vissza ment Mendyhez én pedig Martinhoz és Vandához akik éppen kő , papír , olló-ztak és mikor észre vettek hogy ott állok mögöttük elkezdtünk nevetni majd kérdőre vontak.
* Hol voltál eddig? -kérdezte Vanda
* Hát bent a plázába!-tártam szét a karom
* Eddig tartott oda adni egy pénztárcát?-kérdezte
* Nem is voltam bent sokáig!-mondtam
* Áh.. nem! Csak 10-szer megvertem Martint kő,papír,ollóban! Bocs 11-szer!-mondta
* Bocsi ha kicsit sokat voltam bent!-kértem bocsánatot mind a kettőjüktől majd elfogadták a bocsánat kérést és elindultunk sétálni a parkerdőbe. Gyönyörű az a hely! Miközben sétáltunk Vandát hívta valaki és sajnos azt mondta az az illető Vandának hogy siessen haza mert az egyik unokatesója kórházba került és mennek meglátogatni. Elköszöntünk Vandától majd csak mi folytattuk együtt a sétálást. Majd mikor egy hídhoz értünk Martin elkezdett hozzám beszélni amit eddig a sétálás közben nem tett meg.
* Rebi!-mondta a nevem mire felkaptam a fejem és felé néztem * Mondanom kell neked valamit!-mondta. Jajj ne! Ezt szokták mondani a filmekben is mikor valami nagy bejelentést tesz a fiú a lánynak
* Igen!-mondtam várva a mondatát és azt remélve hogy valami jót mond és nem egy nagy hülyeséget
* Tetszel nekem!-mondta majd el állt a lélegzetem! * Tudom hogy ez most váratlanul ért igaz?-nézett a szemembe
* Igen! Váratlanul ,de nem gond!-mosolyogtam. Igazából mindig is éreztem hogy tetszem neki ,de azt hittem hogy nem fogja majd bevallani. Hát tévedtem.
* Nem gond?-nyílt nagyra a szeme
* Nem! Ugyanis nekem is tetszel!-vallottam én is be neki majd láttam az örömöt az arcán
* Most csak hülyésketsz igaz?-fordult teljesen felém
* NEM!-nevettem majd Martin megfogta a kezem. Ilyet még nem éreztem!!
* Akkor jó!-hajolt közelebb hozzám majd adott egy puszit szigorúan még az arcomra! Aztán el kellett indulnunk haza nehogy anya érkezzen meg előbb mint én. Egész haza fele úton fogta a kezem. :) Majd a házunk előtt elengedte és elkezdett fázni a kezem ezért beletettem a zsebembe és előszedtem gyorsan a kulcsot. Kinyitottam az ajtót majd elköszöntünk egymástól egy puszival és bementem a házba. Ott aztán nagy örömmel mentem fel a szobámba és elkezdtem olvasni a kedvenc könyvemet ami a szerelemről szól. Majd egy fél óra múlva meg érkeztek anyáék. Mendy 3 hatalmas szatyrokat cipelt be a szobájába anya pedig lent neki állt a vacsorának. Át mentem Mendyhez és megnéztem az új ruháit. Borzalmasak!!! Tiszta emós cuccok!!
* Te ezt hordani fogod valamikor is?-mutattam föl Mendynek egy szakadt fekete színű bőrdzsekit aminek a váll részén kis hegyes izék álltak ki!
* Képzeld igen! Hordani fogom!-kapta ki a kezemből
* Te tényleg nem vagy magadnál!-mondtam majd kimentem a "rémálmomból" majd lementem a földszintre anyához. Segítettem neki a vacsoránál meg a terítésben is. Igazából nem azért mentem le hozzá hogy segítsek neki hanem hogy megkérdezzem tőle hogy miért vette meg Mendynek azokat a borzalmas ruhákat , de nem akartam faggatni. Miután meg vacsorázott mindenki én lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágyamba és olvastam egy keveset majd Martinra gondoltam és Benire hogy holnap végre haza jön aztán eszembe jutott Dorián is hogy vajon fájt-e neki mikor neki futottam aztán eszembe jutott még egy személy. Felmalyer Dávid!! Olyan régen láttam már és most hogy össze jöttem (végre) Martinnal el kell felejtenem. A kezembe kaptam a mobilom és kitöröltem a képeit és az emlékeket is próbáltam ,de azt lehetetlen. Mindegy , majd csak elfelejtem. Vagy nem :( Remélem nem futottam gyorsan bele ebbe a szerelembe. :)

                                               ~Martin szemszöge~

Mikor haza fele indultam a "barátaim" meg állítottak.
* Na mi van Martin? Meg szerezted már Rentai Rebekát vagy még mindig szerencsétlenkedsz?-kérdezte Rajmund. Sajnos 1 héttel ezelőtt Rajmund oda jött hozzám hogy szerezzem meg neki Rebekát , de ez fordítva sikerült. Nem Rajmundnak szereztem meg Rebit hanem magamnak. Nem tehetek róla hogy nekem is megtetszett Rebeka. De ezt persze nem mondhatom el Rajmundnak mert akkor megöl.
* Nem még nem sikerült!-próbáltam kikerülni és elmenni
* De miért?-kérdezte
* Mert nincs egy jó alkalmam rá!-válaszoltam * Amúgy meg , neked már van egy barátnőd nem? Rebeka húga ugye?-kérdeztem
* Áh....ő nem kell! Csak szédítem!-nevetett gonoszan
* Értem! Nálad bunkóbbat nem ismerek! Na császtok!-köszöntem el és haza mentem

                                             ~Az én szemszögem~

Letettem a könyvemet az asztalomra és aludni próbáltam majd rá jöttem hogy úgy nem tudok elaludni hogy nem kívántam anyának Jó Éjt-et. Gyorsan kívántam és elaludtam :)

Január 18. péntek

Ők itt Mandy és Rajmund amint egymással csetelnek!! :)

PÉNTEK!!! Végre! Mikor fölébredtem és felültem az ágyamba anya üdvözölt egy nagyon jóóó hírrel!! Ma a nagy hó esés miatt elmarad a tanítás! :) Jeeee! :) Nagy örömmel keltem ki az ágyamból és mentem lefele hogy végre nyugodtan megreggelizzek. Nagyon boldog voltam az nap. Miközben reggeliztem Mendy ült az asztalhoz és nagyon emósan nézett ki. Bár lehet hogy azért mert csak most kelt föl ő is.
* Mendy , ugye csak azért nézel ki így mert most keltél föl!!-kortyolgattam a kakaómat
* Képzeld én már 7 óra óta fönt vagyok!-mondtam szem húnyásokkal erre én kiköptem a kakaómat
* Mi?? Te beteg vagy?-fogtam meg a homlokát
* Nincs semmi bajom! Tudom hogy egy kicsit furán nézek ki ,de ez a stílus bejön Rajmundnak és nekem is!-mondta majd vissza vitte a tányérját és fölment a szobájába. Nagyon féltem! Rajmund folyton belehúzza ilyen hülyeségekbe. Még jó hogy nem jön érte mostanában. Fölmentem halkan Mendy szobájához hogy megtudjak valamit. De csak azt láttam hogy az ágyán ül és csetel valakivel közben pedig fejhallgató van a fején amit anyától kapott. Biztos voltam benne hogy Rajmundal csetel. Mindegy , jobb ha nem szólok bele! Ez az ő dolguk. Vissza mentem a szobámba és pont be akartam kapcsolni a laptopom mikor jött egy hívás Odettől.
Én: Szia Odett!
Odett: Szia! Képzeld ma kikkel találkozunk!-kiabált a telefonba , komolyan......mindenki megsüketít aki csak felhív
Én: Találkozunk?-értetlenkedtem
Odett: Igen! Hát azokkal AKIK BEJELÖLTEK MINKET!!!!!!!-most már torka szakadtából üvöltött. Mintha még soha nem találkozott volna ilyen helyes pasival
Én: Na neeeeee! Komolyan?? Mikor??-fogtam meg a fejem
Odett: 2 óra mulva! Vagy bocsi már csak 1 óra mulva!-mondta egész nyugodtan , de én egy cseppet sem voltam nyugodt. Hihetetlen hogy találkozom azzal a pasival akitől félek hogy rám ír facebookon. Egyáltalán nem volt kedvem ehhez az egészhez ,de Odettnek nem akartam csalódást okozni azzal hogy nem megyek. Bár lehet hogy ő nem is akarja hogy mennyek. Nem tudom.
Én: Jó , akkor most leteszem szia Odett!-nyomtam ki a telefont és egy kicsi gondolkodás után észbe kaptam majd a másik pillanatban a szekrényem mélyén voltam egy csomó ruha közt. Fogalmam sem volt hogy mit vegyek fel. Aztán megláttam egy igen csinos ruhát amit még nem vettem föl sehova. Kaptam hozzá farmert , táskát és egy sapit is. :) :

  A csizma meg már tavalyi ,de még mindig jó. Gyors  fölkaptam magamra majd lementem a konyhába hogy bekapjak valamit indulás előtt.
* Te meg hova mész?-kérdezte anya
* Találkozóm van!-büszkélgedtem
* Na ne mond , és kivel?-érdeklődött anya
* Inkább kikkel!! Odettel és az egyik........ barátjával!
* Oh...... értem! De tudod hogy nem mehetsz sehova sem gy hogy bocsi kicsim ,de nem engedlek el! Büntiben vagy!-mondta anya
* De anya légyszii! Ígérem ez lesz az utolsó alkalom hogy bünti alatt elmentem jó?-alkudtam
* Hát........Jó legyen! De időben gyere haza!-mondta anya majd a nyakába ugrottam Kopogtak az ajtón és sejtettem hogy Odett lesz az. Betessékeltem a házba és még gyorsan megettem a kajámat majd fölkaptam a csizmám , köszöntem anyának és kimentünk a házból.
* Szóval hova megyünk?- kérdeztem
* Az egyik legjobb sütizőbe megyünk!-mondta Odett
* Renben ,de szólhattál volna hogy ne egyek mert tele vagyok és egy falat sem megy le a torkomon!-szóltam Odettre
* Ezt nem mondanám! Abban a sütizőben vannak a világ legfinomabb sütijei.-mondta
* Hát.......talán megtudom majd enni!-kételkedtem a dologban. Mikor a sütizőbe értünk a pasik ott vártak minket egy asztalnál. Én egy kicsit meg álltam és nézni kezdtem őket. Annyira fura volt őt látni élőben és nem képen. Odett értetlenül nézett vissza rám mikor észre vette hogy meg álltam. Egy kis bátorító mosollyal Odettől  elindultam a fiúk felé. Egész úton vert a szívem. Aztán mégjobban elkezdett verni mikor észre vettek minket a fiúk. Jah és mikor  az a Dorián rám mosolygott na akkor úgy éreztem végem van. De szerencsére nem ájultam el ahogy szoktam izgalmamban. Le ültünk hozzájuk. Én Doriánnal szemben Odett pedig Ádámmaé szemben (az az a fiú aki Odettet jelölte be)
* Sziasztok!-álltak fel a pasik az asztaltól
* Sziasztok!-köszöntünk vissza
* Én Reil Dorián vagyok!-mutatkozott be Dorián mind a kettőnknek
* Én meg Rentai Rebeka!-mutatkoztam be
* Én pedig Novák Odett!-mutatkozott be Odett
* Már csak én maradtam! Én Perl Ádám vagyok!-mutatkozott be Ádám
* Gyertek , üljetek le!-mondta az az Ádám. Nekem nem kellett kétszer mondani és annak a Doriánnak sem mert egyszerre gyorsan ültünk le és egy kicsit mind a ketten elmosolyodtunk. Aztán a kezembe vettem az étlapot és a sütikhez lapoztam. Csak nézegettem a finomabbnál finomabb sütiket ,de nem tudtam választani. Letettem az asztalra az étlapot és fölé könyököltem és néztem a sütiket. Gondolkodásom közben Dorián megszólal (hozzám).
* Én ezt választanám a helyedben!-mutatott egy oreo-s sütire
* Tényleg jól néz ki!-mondtam és jól megnéztem azt a sütit
* Hidd el! Nagyon finom!-dőlt hátra a székben és karba tett kézzel nézett rám mosolyogva
* Rendben! Meg győztél!-nevettem és hívtam a pincért
* Te már már is rendeltél?-kérdezte Odett
* Igen!!-mondtam * Dorián segítségével döntöttem ennél a sütinél!-mosolyogtam és mutattam a sütire amit már ki is szállítottak. Mikor megpillantottam a sütit én is elámúltam!! NAGYON!! Olyan jól nézett ki!! Mutatom:

  Na milyen? Nagyon finom volt!! Doriánnak egész jó az ízlése. :))
* Egész jó ízlésed van!-mondtam miután megkóstoltam azt a sütit
* Tudom!-nevetett majd én is elkezdtem * Én is ilyen sütit kérnék szépen!-mondta Dorián a pincérnek.
* Rebi , én és Ádám elmegyünk sétálni oké?-kérdezte Odett
* Rendben menjetek csak!-mondtam zabálva azt az istenien finom sütit. Dorián csak nevetett rajtam mikor látta hogy eszem azt a sütit.
* Te aztán tudsz enni!!-állapította meg Dorián nevetve
* Te is!! Hisz most eszed a másodikat!-nevettem
* Igaz!-mondta és neki esett a másodig adag oreo sütiének. El kell ismerni nagyon jó volt Doriánnal sütizni és a süti is nagyon , nagyon finom volt! Annyira hogy én is kettőt rendeltem belőle pedig nem vagyok egy süti imádó ,de ez a süti páratlan. :) Sokat beszélgettünk és nevettünk jó sokat. Annyira vicces!! Ez tényleg egy nagyon jó nap!! Lett volna ha meg nem látom Linettet a "követőivel" amúgy a "követői" is az osztálytársaink és persze lányok akik szeretnének olyan lenni mint Linett csak nem értem miért.
* Ó-ó!-mondtam mikor észre vettem Linettet
* Mi ó-ó?-kérdezte Dorián és hátra nézett
* Ott vannak az osztálytársaim! Látod azt a szőke hajú lányt aki pink fölsőbe van és kék magassarkúban?-kérdeztem
* Igen látom!-mondta Dorián
* Őt nagyon nem bírom és ő sem engem (remélem)! Azok a csajok akik vele vannak azok pedig a "követői"!-magyaráztam Doriánnak
* Egész csinos!-nézett végig Linetten
* Úgy látszik csak a sütikben van jó ízlésed!-néztem rá
* Ez van!!-fordult vissza velem szemben
Ekkor látom hogy Linett ide jön hozzánk. Már készen álltam a beszólásaira amiket már tavaly is mondogatott sokszor mindenkire. Készen álltam rá hogy vissza pofázzak neki.
* Csá bénaság és szia számomra helyes pasi!!-köszönt mind a kettőnknek Linett
* Mit akarsz Linett?-kérdeztem unottan
* Semmit , csak tudod nagyon szeretlek piszkálni és még itt is akad rá alkalmam!-mondta
* Te nagyon nem vagy kedves!-mondta Dorián
* Köszi!-köszönte meg Linett
* El mennél?-kértem Linettet hogy hadja már ott az asztalunkat
* Rendben! Tessék itt a számom! Majd hívj!-hajolt le Doriánhoz és átnyújtott neki egy cetlit majd elment köszönés nélkül a "követőkkel". Kíváncsi voltam rá hogy vajon föl hívja-e majd Dorián az a libát.
* Fel fogod hívni?-kérdeztem kíváncsian
* Dehogy! Nem jön be!-tépte szét a cetlit
* Oké!-mondtam majd a kabátomat vettem. Már nagyon késő lehetett és anyának azt mondtam hogy időben haza érek.
* Most meg hova mész?-tette szét a kezeit
* Nézted te az időt?-néztem rá
* Nem mert nem érdekel!-állt fel az asztaltól és felém jött. Megint dobogott a szívem ,de nagyon! Nem tudom miért! Hisz nem érzek Dorián felől szerelmet. Nagyon közel jött hozzám már majdnem hátra estem az asztalra. Aztán szerencsére kicsit vissza fogott és hátrébb ment.
* Bocsi Dorián ,de mennem kell mert anyának meg ígértem hogy időben haza érek és amúgy is......büntibe vagyok!-vallottam be
* Büntibe? Mit csináltál?-kérdezte mosolyogva mintha nem tudná elképzelni rólam hogy kerülhetek büntibe.
* Majd elmondom ha majd valamikor még egyszer találkozunk!-mondtam és próbáltam kikerülni ,de nem engedett át mellette mert az utamat állta
* Nem engedlek el míg nem válaszolsz a kérdésemre! Mikor találkozunk még?-kérdezte
* Nem tudom Dorián!-kerülgettem
* Csak mond meg hogy hova jársz suliba!-kérte
* A Petőfi út melletti utcában van a sulink!-mondtam
* Rendben!-mosolygott majd el állt az utamból
* Szia Dorián! Jó volt veled lenni!-köszöntem majd elindultam a kijárat felé
* Veled is!-kiáltotta utánam majd vissza néztem rá és egy mosoly után ott hagytam. Aztán mikor kiléptem az ajtón neki botlottam Odettnek és Ádámnak. Odett épp elköszönt Ádámtól és elindultunk Odettel. Odett egész úton Ádámról fecsegett hogy milyen figyelmes , aranyos , kedves. Ezt kellett hallgatnom egészen a házunkig. De nem is figyeltem annyira rá mert Doriánon gondolkodtam hogy milyen jó volt vele lenni abba a sütizőben. Tök jól éreztem magam vele. Ez az igazság.
* Ömmm.........hogy érted el hogy anyukád elengedjen a büntidből?-kérdeztem
* Nehezen! De még is elengedett!-mondta kiabálva az örömtől
* Értem! Bejössz egy kicsit hozzánk?-kérdeztem
* Nem bocsi , mennem kell!-mondta
* Jól van sziiia!!-köszöntem el egy öleléssel Odettől
* Sziia!-köszönt majd hátat fordított és haza ment. Bent a házban anya várt mérges tekintettel. Majd rá néztem a faliórára ami velem szemben volt a falon és már fél 9 volt. Ez anyánál már késő. Kaptam egy kis leszidást ,de szerencsére nem kaptam még egy hét büntit. Aztán fölmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Majd anya kiáltott fel hozzám az emeletre hogy mennyek le vacsizni mert már a többiek megvacsiztak csak én nem. Lementem nem nagy kedvel ,de lementem. A vacsi rántott husi volt krumplipürével és savanyúval  ,de én csak egy szendvicset kértem és mellé a szokásos kakaómat. Mikor megettem a szenyát és megittam a kakaómat anyának adtam egy jó éjt puszit (kakaós lett az arca :) ) és fölmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyamba és csak gondolkoztam Dorián mondatán: "Csak mond meg hogy hova jársz suliba". Vajon miért kérte hogy mondjam el. Vannak elképzeléseim hogy miért ,de az képtelenség lenne. Aztán anya kiáltott fel hozzánk hogy: "Jó éjt nektek" mire mi hárman: "Neked is" és lekapcsolódtak a lámpák. Majd én is elaludtam! :))