2013. augusztus 17., szombat

37. fejezet 1/2 ♥♥

 Mikor felértünk a termünkbe észrevettem,hogy egy srác ül a helyemen.
* Ááá! Itt meg történt! -kiáltott fel Ami,és a srácra mutatott.
* Nem hittem volna,hogy így megvisel,ha elfoglalják a helyemet-mondtam.
* Nem azzal van a baj,hanem ezzel-mutatott a fiú szerkójára.* Ez a suli ünnepi-egyenruhája!!* Baah! Ki jár ilyenekben?-csodálkozott Ami a srác ruháján
* Igázábol,a régi sulimban egyenruhá volt. Csák megszokásból vettem fel.-szabadkozott a hívatta vendégünk. * Bocs,még be sem mutatkoztám. Valentin vagyok. Heilligenstadtból jövöktem. Németországban nöttem fel,és most hazá költözök. Ti kik vagytok?-kérdezte elég furcsa beszéddel
* Rebeka vagyok,de mindenki csak Rebinek szólít.-mondtam mosolyogva. Kicsit különc a srác a zakóban,meg az akcentusával,de azért kedvesnek tűnik.
* Odett vagyok,üdv a suliban!-mondta Odett
* Én meg Vanda. Ez a kis csaj mellettem pedig Amina-mutatott Ami-ra * Nem mindig ilyen ám , Csak tetszel neki,ezért gorombáskodik.-közölte Vanda. Erre Amina fejbe vágta Valentine sapijával.
* Aú!-kiáltott fel Vanda* Ezt most miért kaptam?
* Tetszik ám a nagy fenéket! Előbb jönnék össze egy széles orrú békagyíkkal mint ezzel a sznob majommal!!-kiabálta Ami Odett fülébe
* Csönd! Hát nem látjátok,hogy még ő is itt van?-mondta Odett
* Igaz. Menj ki,te Valter,vagy hogy is hívnak. Hagyj minket veszekedni!-mondta Amina. Én inkább karon fogtam az új fiút,és kivezettem a teremből,hogy az osztály kevésbé őrült felével ismerkedjen meg.
* Te,Rebi,tényleg olyan olyan sznobnak nézek ki? A régi sulinkban mindenki ilyenekben járt..-nézett rám majd rögtön a földre
* Háát,egy kicsit.
* Be kell,hogy vállaljam a beszédhibám miatt szégyenlős vagyok. Nem szeretnék valami cikis gúny névet.-vallotta be. Hirtelen remek ötletem támadt. Ha segítek neki a beszédben,talán ő is segít a németekkel. Elmondtam neki és ő is örült. Megbeszéltük,hogy suli után át jön hozzám tanulni. Az ebéd szünetben sms-t jelzett a telóm. Dorián írt.
Dorián: Sziia! Találkozunk délután nálam? Kettő körül?
Én: Bocsi,ma nem jó. Majd holnap. Megígértem valamit egy suli társamnak!
Dorián: Ki a tag?
Én : Nem ismered. Most költözött ide.
                                                      ~DORIÁN SZEMSZÖGE~:
Ki lehet az a tag akiért Rebi lepattint engem? Remélem nem az a bunkó Martin,már megint. Jobb lesz,ha utána nézek...Nem féltékenységből,csak mert Rebi a barátom és nem akarom,hogy az a barom elszúrja a napjait,már megint. DE TÉNYLEG NEM FÉLTÉKENYKEDEM!! Csak meg akarom tudni hogy kivel lesz.

Nálam , Valentint tanítom kicsit a magyaros beszédre. Először a "r" betűt pörgetve mondta majd egyre jobban ment. A végére már traccs partit tartottunk. :) Jó volt de még mindig nem az igazi a magyaros beszéde , de már alakul. Arról beszélgettünk hogy milyen helyek vannak itt Keszthelyen ahol bulizni lehet , meg ahol vannak a történelmi helyek O.o ! LOL !  Majd miközben épp a németet tanultam valaki hívott a mobilomon...Dorián...:))
Dorián: Szia Rebi  tudom hogy lemondtad a találkát de muszáj lesz találkoznom veled!
Én: De most nem lehet mert épp korrepetálok!
Dorián: Értem! Akkor sziia!-mondta letörve. Utána kicsit rosszul éreztem magam , de folytatni is akartam a korrepetálást. Már jól megy neki. :) Aztán kicsit kérdezgettem a csajokról a suliból.
* Tetszik eddig valaki a suliból?-kérdeztem mosolyogva
* Senki!-mondta egész magyarosan
* Még Ami sem?-kérdeztem
* Főlleg Amina nem!!-mondta
* Oké!-mosolyogtam
* Oh... mennem kel! Anyám hívott hogy menjek vele új tanszereket venni!-állt fel az ágyamról
* Rendben! Szia! Köszönöm a korrepetálást!-köszöntem meg
* Én kösznöm!-mondta majd kiment az ajtón. Aztán egyedül maradtam a házban. Kicsit gondolkoztam , majd eszembe jutott Dorián. Gyors felhívtam. Most meg neki nem jó! O.o! Áh nem értem. Az előbb még annyira beszélni akart velem most meg lemondja. Na mindegy biztos van valami oka annak hogy le mondta. Aztán lementem a konyhába majd csináltam magamnak szendvicset. Mikor indultam a nappaliba hogy tv-t nézzek berontott Amina , Vanda és Odett.
* Szia Rebi!-kiáltott Ami
* Sziasztok!-köszöntem meglepetten
* Bocsi hogy csak így berontottunk de ez most nagyon fontos!-mondta Vanda
* Ahha!-nézett rám Odett
* Itt vannak a jelmezek! A tiéd , Odetté , enyém , Amié!-vette ki a zsákból a jelmezeket. Mindenki felvette a jelmezeket. Mikor a nappaliba össze gyűltünk hogy megnézzük egymást mindenki szakadt a röhögéstől. Majd este 9-kor anyáék haza jöttek mi pedig még egy kicsit hülyültünk a jelmezekkel aztán mindenki haza ment. Majd én is meg ettem azt a szendvicsemet amit nem hagytak hogy megegyem. Aztán mentem zuhanyozni majd elaludtam.





2 megjegyzés:

  1. Szia
    Tegnap kezdtem el olvasni, először eléggé untam, de gondoltam ha már elkezdem befejezem, aztán néhol eléggé zavaros volt, mert nem figyeltél oda, de ez eltekinthető.
    Másodszor pedig, így a vége fele eléggé érdekes kis történet, és ha jól sejtem,van valóság alapja is igaz?
    Gratulálok, kíváncsian várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  2. Igen van valóság alapja is :)) Csak azért zavarosak mert nem egyedül írtam először , de most igen... vagyis hát próbálkozok! :) Amúgy köszönöm :))

    VálaszTörlés