Január 17. csütörtök

 Hatalmas nagy izom fájásokkal keltem ki az ágyamból mert a sok motorozás miatt izomlázam lett sajnos. De azért jó volt. Kiválasztottam a mai ruhámat amit fölveszek majd aztán föl is vettem. Miközben gondolkoztam a tegnapi napról kicsit mosolyogni kezdtem mert eszembe jutott Ami hülye ötlete. Hogy grafitizzük be a diri házát. :) Jajj annyira kellett nevetnem hogy Mendy átjött a szobámba és megkérdezte hogy: "mit láttál? , Mit hallottál?" Erre könnyű volt a válasz.
* Semmi! Nem érdekes!-válaszoltam könnyezve a nevetéstől
* Akkor jó!-mondta és kiment a szobámból és pedig újra elkezdtem nevetni de már annyira hogy vissza estem az ágyamba nevetve. Jól kezdtem a napom!! Na aztán lementem a földszintre majd megreggeliztem elraktam a kajámat és az innivalómat és a szélfogó felé vettem az irányt.
* Hova hova ilyen korán?kérdezte anya
* A suliba! A büfés néni ingyen osztogat csokit ilyenkor!-mondtam és már a kabátomat vettem
* Komolyan? Na akkor menny csak!-nyomott egy puszit a fejemre és már mentem is ki a házból. Meg álltam a teraszunkon hogy körbe nézzek hogy nincs-e kint még a Martin. Hát még nem volt kint. Én elindultam a suli felé. Aztán beletettem a kezemet a zsebembe és megfogtam a telefonomat majd elő csúsztattam. Feloldottam és nézegetni kezdtem a képeimet. Főként azokat a képeket amelyeken Dávid is rajta van. Olyan régen láttam :( Már nem bírom ki hogy ne lássam. Már szinte azt érzem hogy meg fogok szökni otthonról csak hogy még egyszer láthassam Dávidot abban a buliban. Azokat az estéket SOHA nem fogom elfelejteni az egyszer biztos. Főleg azt nem mikor Dávidot átkarolta egy csaj aki nagyon bunkó, ráadásul nem is illene Dávidhoz. Fogalmam sincs mit tegyek hogy újra lássam. Ó meg van..... nem tehetek semmit! Legfeljebb azt hogy kiszököm a házból amit meg nem nagyon akarok megtenni de muszáj lesz ha akarom látni Dávidot!! Mindegy bementem a suliba majd az osztályba ahonnan a büfébe majd megint az osztályba ahol Meg volt és Odett.
* Sziasztok csajok!-köszöntem bontogatva a csokimat,
* Szia!-köszönt fáradtan Odett majd megölelt. Aztán vártam hogy Meg is vissza köszönjön ,de nem köszönt!
* Jah! Alszik!-mondta Odett mosolyogva
* Akkor nem is zavarom!-nevettem
Le ültem a helyemre és olvasni kezdtem a kedvenc könyvemet. Annyira izgalmas volt hogy lesem bírtam tenni mikor becsengettek. De sajnos muszáj volt! Aztán mikor oda ment a tanári asztal elé és megállt majd egyenesen állt és várta a hetest hogy jelentsen neki. Senki nem tudta hogy ki jön sorra. Mindenki egymásra nézett és kérdezgettek és mutogattak. Mikor aztán kinyitotta a naplót az ófő mondta is a nevet hogy ki az.
* Csár Megara!-mondta a tanár és vissza állt egyenesbe és várta míg Meg ki nem megy. De ugye bár Meg aludt és semmit nem hallott így fel kellett keltenem valahogy GYORSAN! Körbenéztem az asztalomon hogy van-e valami amivel jól fejbe tudom dobni. Aztán Vanda adott egy olyan pici gumilabdát és gyorsan fejbe dobtam vele és fölkapta a fejét mire mindenkit elkapta a nevetés. De az ófő egy cseppet sem mosolygott!
* Csár Megara!! Még mennyit kell rád várnom hogy ki gyere?-szólt dühösen az ófő
* Megyek tanárnő!!-pattant fel Meg a helyéről és álmosan ki ballagott az ófő elé. Elmondta a jelentést és ment a helyére.
* Kössz hogy felébresztettél!-hálálkodott majd újra elaludt
* Nagyon szívesen!-mosolyogtam majd vissza fordultam a padomba Vanda mellé.
* Köszi a labdát!-köszöntem meg Meg nevében is.
* Nagyon..........szívesen!-nézett nevetve Meg-re. Olyan lassan telt el az az óra ,de jó pár röhögéssel!! Mert Ami és Ádám eljátszották a Dórát!!! Tudjátok azt a mesét ami szokott menni hétvégenként a tv-ben. Mindegy.....szóval azt! Annyit kellett nevetnünk! :) Olyan jóó volt. Azért kellett eljátszaniuk mert nem csináltak semmit sem , csak azt hogy egymásnak mutogatták az ellenőrzőjüket hogy melyiknek van több intője. Aztán az ófő mikor meglátta őket megkérdezte tőlük hogy melyik mese a legidegesítőbb a számukra. Erre egyszerre mind a ketten: DÓRA A FELFEDEZŐ!! :) :) Ekkor a tanárnő azt mondta nekik hogy azt a mesét szokta nézni az unokája is és utána azt mondta nekik hogy menjenek ki és mutassák be az egész osztálynak mi is az a mese. Hát komolyan mondom ennél nagyobb szívást még nem láttam!! Nagyon tetszett nekem és még az ófőnket is felvidította. :) Aztán kicsengettek majd következett még 4 óra és lehetett haza menni. Iskola után Viki megkért,hogy adjam kölcsön Selymes kölyök kori kuckóját,mert a Kormi nevű cicájának kölykei születtek és a felesleges cicakosaram, amit Selymi kinőt pont jól jönne a piciknek. Én persze rögtön bele mentem,mert nagyon szeretem a kiscicákat  . De azért szóltam Martinnak,hogy ma nem tud haza kísérni.
-Ugye nem lenne baj,ha ma nem veled mennék haza?-kérdeztem.
- Jaj,ne eljött ez a nap ,az egyetlen jó lánybarátom felültet engem! - játszotta a meglepettet
- Nem vagy vicces,komolyan kérdeztem.-mondtam
- Már a humoromat is kétségbe vonod? Hát menny csak,engem meg hagy egyedül.-mímelt féltékenységet.
- Jó,ha ennyire bánt, gyere el holnap délután hozzánk és akkor nem lesz ekkora ügy hogy most nem veled megyek haza!-mondtam flegmán
- Ha-ha-ha,komolyan bevetted?-nevetett
-Egy percre. Na el jössz? Anyu azt mondta nem mehetek másokhoz,de azt nem mondta,hogy mások nem jöhetnek hozzám.-okoskodtam
Szóval megbeszéltük,hogy holnap 2 órakor átjön hozzánk. Aztán mentem Vikivel a buszmegbe. Egész úton a macskákról beszélgettünk,jó hogy van egy közös témánk. Képeket mutogattunk egymásnak a macskáinkról és történeteket meséltünk róluk. Jó volt! Szeretek beszélgetni Vikivel!! Igaz nem az én stílusom ,de azért jó vele lenni mert tök barátságos is tud lenni. Mikor hozzánk értünk bementünk a házba majd letettük a táskánkat és fölmentünk a szobámba hogy elő kotorjam Selymi kinőtt kosarát.
* Áh meg van! Tessék!!-nyújtottam át neki nagy örömmel hogy végre megszabadulok attól a kosártól
* Köszi!-nézegette a kosarat és ahogy láttam tetszett neki. Pont ahogy nekem is!
* És......mit akarsz csinálni?-kérdeztem
* Hát nem is t...............-kezdte a mondatot mikor valamin meg állt a szeme
* Valami baj van?? Ott hagytál valamit a suliba ami nagyon fontos?-találgattam
* Nem semmit nem hagytam ott!-nézte még mindig azt a valamit
* Mond már el mit látsz!!-mondtam
* Azt a játékot ott!!-mutatott az Angyal vagy Ördög játékra.
* Jah értem! Játszunk?-vettem elő a játékot a polcból
* Ahha!-ült le a szőnyegre mellém. Egy csomót játszottunk és kiderültek fura dolgok Vikiről a játék során. De rólam is meg tudott pár dolgot. :) Aztán játék közben jött egy üzim Matintól hogy ma nem tud átjönni mert programja van. Pedig úgy készültem hogy majd vele is játszok ilyet ,de mindegy. A sok játék után megéheztünk és lementünk a konyhába enni meg inni valamit.
* Olyan jóó ez a játék!-mondta miközben narancsot szürcsölgetett
* Ahha azért is kértem ezt a játékot!-mondtam szenya csinálás közben. Le ültünk az asztalhoz és elkezdtük enni a szendvicseket majd anya lépett be az ajtón tiszta havasan.
* Szia anya!-köszöntem tele szájjal :)
* Helló!-köszönt Viki
* Sziasztok csajok!-köszönt anya * Téged még nem ismerlek ki vagy te?-kérdezte anya mosolyogva Vikire
* Ömm..... a nevem Molnár Viktória!-mondta Viki
* Szia Viki!-köszönt neki anya mosolyogva majd a konyhába ment. Mi meg csak nevetgéltünk az asztalnál. Aztán Vikinek már menni-e kellett. Elköszöntünk tőle anyával majd fölmentem a szobámba és megtanultam holnapra. Aztán lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágyamba és laptopoztam egy kicsit még lefekvés előtt. Sajnos senki nem volt fent a facebookon csak 1 bizonyos valaki! Méghozzá Reil Dorián!! Azonnal leléptem és aludni kezdtem mikor anya felkiáltott mind 3-munkhoz hogy: "Jó éjszakát!!!" Mire én elmosolyodtam és vissza köszöntem a többiekkel párhuzamban hogy: "Jó éjt anya!!" majd hallottam a villanyok lekattanását és aludni kezdtem én is.