Január 15. kedd

Reggel megszokottan keltem ki az ágyamból és mentem a fürdő szobámba. Unottan csináltam mindent. Mendy fölhozta nekem a reggelimet mert nem volt kedvem lemenni reggelizni. Anya a kedvencemet csinálta (bár nem érdemeltem meg) de még azt sem tudtam lenyomni a torkomon. Egyszerüen nem ment le egy falat sem. Hihetetlen hogy intőt kaptam egy hülye veszekedés miatt. Mondjuk érthető ,de........ nem tudom még mindig felfogni hogy én...... Rentai Rebeka intőt kaptam. Hogy ebből hogy mászok ki azt nem tudom. Áhhh.......sehogy nem tudok már ebből kimászni. El kell fogadnom hogy ez történt. Minden Linett hibája. Ha ő nem kezd el flegmázni akkor nem történik ez az egész. Na mindegy levittem a tálcát és a táskámat és vettem a cipőmet és a kabátomat.
* Te meg hova mész ilyen korán?-kérdezte Mendy a konyhából
* A suliba! A büfés néni ilyenkor még jó kedvében van!-mondtam és kimentem az ajtón. Tudom hogy még igen korán van a suliba menéshez de nem tudok otthon megmaradni. Miközben sétáltam a suliba menet megláttam Martint amint sétál a járdán. Mikor észre vett felém közeledett.
* Szia Rebi! Te meg miért mész még a suliba?-kérdezte mikor az ő hátán is táska volt!
* Szia Martin! Ömmmm......csak úgy! Na és te??-mosolyogtam
* Én azért mert....... ilyenkor még jó kedve van a büfés néninek!!-mondta suttogva mire én fölkaptam a fejem
* Mi??? Te is azért mész mert ilyenkor osztogat ingyen csokit?? Képzeld én is!-mondtam nevetve
* Ahha! Tök jó nem?-nézett rám mosolyogva. Elképesztő!! Martinnak és nekem van egy közös titkunk. :) Tök jóóóó! A suli fele csak beszélgettünk és beszélgettünk. Mikor megérkeztünk a suliba láttam hogy csak Meg van ott bent és Viki. (a két "kemény" csaj) Martinnal elválunk mikor a padunkhoz mentünk. Én csak leraktam a táskámat és már mentem is a csajokhoz.
* Sziasztok! Miről beszélgettek ha szabad tudnom?!-mondtam mosolyogva
* Szia! Rebi szörnyen érzem magam a tegnapi miatt! Az én hibám hogy intőt kaptál  ne haragudj!!-mondta unottan Viki a bocsánat kérést
* Nem a te hibád hanem Linett hibája meg az enyém! Mi kezdtünk el veszekedni!-szégyeltem el magam
* De miattam kezdtetek el veszekedni!-mondta Viki
* Nem! Hanem....... áh tudod mit....... hagyjuk az egészet!-fogtam meg a kezét mosolyogva és nagy meglepetésemre Viki is vissza mosolygott rám. :) De ez nem tartott túl sokáig mert belépett az osztály sárkánya a kis Linettke. Mikor én és Viki észre vettük Viki gyors elhúzta a kezem alól a kezét és csak szomorkodott tovább. Aztán Megre néztem aki látszólag Ádámmal volt elfoglalva. Veszekedtek a kémia házin. Jellemző erre a két "gyerekre"!! :) Aztán megjött Odett, vele együtt Ami is. Ami boldogan ugrándozott be a terembe mintha örülne annak hogy megint intőt kapott. Mert hisz örült is. :) Odett pedig teljesen úgy nézett ki mint Viki mikor először belépett az osztálytermünkbe vagyis tegnap. Oda mentem hozzá.
* Szia! Hogy vagy?-karoltam át gyengéden
* Szia! Nem látszik rajtam hogy hogy vagyok?-kérdezte elég flegmásan ,de most nem vettem nagyon a szívemre mert én is ugyan ebben a helyzetben vagyok sajnos. Mikor letette a táskáját és elfordult jobbra meglátta Linettet amint a fizikát tanulja. Össze szorította a fogait és le ült a helyére mögém.
* Tudom mit érzel! Én is legszívesebben most neki esnék ,de nem tehetjük.-mondtam Odettnek aki csak szorongatta a tolltartóján a kis kulcstartót amit tőlem kapott. Nem szólt vissza semmit mert látta hogy Linett felénk közeledik. Mikor ide ért hozzánk majdnem beszóltam neki.
* Hé Rebike! Oda tudnád adni a kémia házit?-kérdezte mosolyogva majd Odettre nézett
* NEM!! Kérd el mástól!!!-válaszoltam vissza undokan
* Oké!!-mondta majd Odett felé fordult hatalmas egóval
* Na és te?? Oda adod?-kérdezte csípőre tett kézzel Linett
* Még ha kötelező is lenne neked oda adnom a házit , még akkor sem adnám oda!!-állt föl Odett a helyéről. Már azt hittem meg fogja ütni.
* Chhh!!-lobogtatta meg a haját Linett majd sarkon fordult és Ami felé vette az irányt. Remélem Aminak lesz annyi esze hogy nem adja oda neki. Szerencsére nem adta oda neki. Mikor becsengettek és bejött a tanár és vagy egy fél órát arról beszélt hogy nem kellett volna veszekednünk főleg nem órán. Jó igaza van ,de már egy csomószor vágja mindenki ezt a témát a fejemhez és már elegem van. Felfogtam már. Szerintem látszott hogy már majdnem felrobbanok az idegességtől mert Martin rám nézett és közbe szólt a tanár mondandójába.
* Tanárnő kérem , hagyja abba! Rebi , Ami , Odett és Linett már megbánták elégszer amit tettek , kérem ne vágja még maga is a fejükhöz ezt a témát!-nézett a tanárnőre Martin majd mikor befejezte a tanárnővel újra rám és Odettre nézett. Én csak mosolyogtam rá Odett pedig csak próbált mosolyogni. Aztán a tanárnő feltartotta a fejét és elkezdte mondani a tananyagot én pedig sóhajtottam egy nagyot. A következő órákban is párszor előkerült a téma ,de szerencsére nem tartott sokáig. A sulinapnak végén Martinnal sétáltam haza mert megmondtam anyának hogy inkább sétálok. Szóval sétáltam és Martin is jött velem hisz egy utcában lakunk.
* Khmm.....-köhhintettem * Köszönöm hogy figyelmeztetted a tanárnőt arra hogy már mennyire idegesít hogy folyton mindenki ezzel jön.-köszöntem meg
* Nagyon szívesen!-Bólogatott zsebre tett kézzel
Aztán halk lépteket észleltünk a hóban mögöttünk. Egymásra néztünk Martinnal majd, hogy meg győződjünk róla hogy tényleg jön-e valaki utánunk egyszerre megálltunk az úton és nekünk jött Odett és Vanda. Hanyatt estek az úton mikor nekünk ütköztek és mi csak röhögtünk Martinnal és pacsiztunk is egy nagyot. :)
* Áúúúú , ez fájt!! Milyen erős a hátad Martin!-fogta az orrát Odett
* Ááááá!-jajjgatott Vanda
* Nagyon fájt??-mosolyogtam és fölsegítettem Vandát
* Hát a te hátad talán puhább volt mint Martiné!!-válaszolta nevetve Vanda. Aztán láttam hogy Martin föl segítí Odettet a földről aki csak fogja az orrát.
* Tuti hogy puhább!!-mondta Odett orrhangon
* Bocsi ,de miért követtetek minket?-kérdezte Martin
* Én történetesen nem követtelek titeket mivel én ebben az utcában lakom!-mondta Vanda
* Jó azt tudjuk!-válaszoltam és ránéztem Odettre
* Ömm........ én csak el akartalak kísérni haza ,de megláttam hogy Martinnal sétálsz így inkább hagytam  az egészet.-válaszolta Odett félrefordított fejjel
* Na jó hagyjuk! Gyertek akkor menjünk haza mindannyian!-karoltam át Odettet és Vandát
* Csak hogy én nem erre lakom!-vette le a kezemet a válláról Odett
* Oh tényleg!-szomorodtam el * Akkor sziiia!-köszöntem el egy öleléssel és Odett már indult is. Utána hárman mentünk csak azon az úton. Sokat beszélgettünk erről-arról míg nem el kellett búcsúznunk Vandától. Mikor elköszöntünk és a mi házunkhoz értünk megálltunk mind a ketten a házunk ajtaja előtt és egymásra néztünk.
* Hát , akkor sziia!!-köszöntem el mosolyogva mire ő vissza rántotta a kezemet
* Várj!-állította meg hogy belépjek a házba *Ömm......volt matekból házi?-kérdezte pár perc múlva
* Igen volt! Úgy hogy csináld meg!!-válaszoltam szomorkásan mert azt gondoltam valami jót fog mondani vagy kérdezni ,de erre csak azt kérdezi hogy volt-e matekból házi. Na mindegy elköszöntem tőle még egyszer és bementem a házba. Ott bent Mendy várt karbatett kézzel.
* Mi folyik közted és Martin közt?-kérdezte érdeklődve
* Semmi sem! Tényleg!!-dobtam le a cipőmet a földre
* Oké! Már kétszer azt látom hogy haza kísér! Amúgy tök aranyos srác szerintem , és illik is hozzád!!-fordította el a fejét és oldalasan nézett rám
* Nem kértem a véleményed!-nevettem és hozzá dobtam a kanapéról egy párnát és fölmentem a szobámba. Tudom kicsit sok időt töltök a szobámba ,de ott jól el tudok gondolkozni mindenen. Beléptem a facebookomba és láttam hogy valaki bejelölt ismerősének. Egy szőke pasi volt az. Nem volt egy rossz pasi és amint rá mentem a facebookjára láttam hogy egy csomó közös  ismerősünk van így (most az egyszer) visszajelöltem. Mikor kiírta hogy ismerősök nagyon elkezdett dobogni a szívem és liftezett a gyomrom ,de nem értettem miért. Aztán nagyokat kezdtem sóhajtozni hogy elmúljon de mikor észre vettem hogy fönt van ez a gyerek akkor megint liftezett a gyomrom. Aztán jött egy hívásom Odettől és felvettem.
Én: Igen Odett?-válaszoltam a telefonba sóhajtozva
Odett: Szia! Veled meg mi van? Mit sóhajtozol?-kérdezősködött ő is sóhajtozva
Én: Na és te?-kérdeztem vissza
Odett: Én azért mert bejelölt egy igen helyes pasi és vissza jelöltem és mikor megláttam hogy fönt van elkezdett nagyon dobogni a szívem ,de nem tudom miért!-sikítozta a telefonba mire én annyira megdöbbentem ezen az egészen hogy föl jegyeztem gyorsan ezt a napot egy lapra és válaszoltam.
Én: VELEM IS UGYAN EZ TÖRTÉNT!!!-kiabáltam én is mire visítozást hallottam a  telefonba
Odett: Na nee!-válaszolt Odett
Én: Téged is egy szőke pasi?-kérdeztem miközben nézegettem a képeit
Odett: Nem , engem egy barna hajú!-válaszolta döbbenten mire én is megdöbbentem
Én: Ezt nem nagyon értem!-ráncoltam össze a homlokom
Odett: Mindegy! Az a lényeg hogy bejelölt minket két helyes pasi! A tiéd hogy néz ki?-kérdezte
Én: Mindjárt küldök róla egy képet!-mondtam majd kijelöltem a képet és bemásoltam Odettnek az üzenőfalába
Én: Ha belépsz a facebookodba és rá mész az üzeneteinkre már is meglátod!-mondtam mosolyogva
Odett: Oké akkor sziia!-köszönt majd kinyomta a telefont
Én pedig kiléptem a facebookomból és lementem vacsizni.
* Milyen volt ma a suli?-kérdezte anya
* Nagyon jó!-mondtam flegmán
* Na mi történt?-kérdezte anya
* Semmi különös csak az hogy folyton minden tanár a veszekedésünkkel jön!-mondtam duzzogva
* Hát meg értem! Mert ti voltatok a második legjobb osztály!-öntött a narancsléből
* Jah..... Ami miatt csak a második!-nevettem
* Igen!-nevetett anya is
* Na én mentem! Még be kell fejeznem a matekházit!-mondtam és fel álltam
* Oké menny csak!-mosolygott anya. Fölmentem a szobámba és gyors megtanultam a leckét amit kellet és bekapcsoltam a laptopom. Egyből a facebookot hozta ki. Bejelentkeztem és rá mentem annak a pasinak a facebookjára. Rá mentem a képeire. Hát...... nem tartottam a leghelyesebbnek ,de annyira rossznak sem. Mutatok róla két képet:

                                             és

 Nem rossz! De sosem fogok vele találkozni úgy hogy mindegy. :/ A neve: REIL DORIÁN. Hát Odett nem találta helyesnek. Egyáltalán nem! Pedig szerintem nem rossz! Na mindegy sajnos már mennem kellett aludni mert anya észre vette hogy ég a villany a szobámba. Bebújtam az ágyamba és lekapcsoltam a villanyt. Egysze csak meghallom hogy anya azt kiáltja föl hozzánk (3-munkhoz) hogy: "Jó Éjszakát nektek" és mi egyszerre pedig azt hogy: "Neked is anya" és hallottam ahogy lekapcsolja mindenki a lámpát. Én is nyomban elaludtam.